Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-03-01 / 1. szám
37 Nálunk a fogtechnikus-kérdés megoldására nézve sokféle tervezet van. Ezek közül a két főcsoportot mutatom be. Az egyik áramlat, amely a külföldi államok rendezését vette alapul, a fogtechnikát a fogorvosoknak akarja megtartani. A másik áramlat szeparálni óhajtja a fogtechnikát a foggyógyászattól. Az első áramlat, amelyhez magam is tartozom, a fogtechnikát, mint önálló iparágat azonnal megakarja szüntetni és azért bizonyos recompensatiókat akar adni a fogtechnikusoknak. A rendezésnek ez a módja a kihalási alap. Miután újabb iparengedélyt ki nem adnak, szinte matematikus pontossággal ki lehet számítani, hogy a mai fogtechnikusgeneratió mikor hal ki. Ha alapul vesszük, hogy ma Magyarországon 600 fogtechnikus van, 10 év múlva 20%-, 20 év múlva 50% 30 év múlva 80% hal meg, akkor 30 év múlva, miután gyarapodás nem történik, a legjobb esetben 600-ból 120 fogtechnikus él, akik már a munkában annyira kimerültek és öregek, hogy számításba sem jöhetnek. Igaz, hogy •ennek a gyümölcsét talán mi nem fogjuk élvezni, de a jövő generatiónak nem kell egy ilyen harczot végigküzdeni, aminőt mi kénytelenek vagyunk végigküzdeni. De nemcsak ez a nyereség, hanem 30 évi idő alatt legalább 4000 fogtechnikustól szabadul meg a fogorvosi kar. Ez nem is nagy szám, ha tekintetbe vesszük, hogy 40 év alatt majdnem megötvenszörösödtek a fogtechnikusok. Tekintsük csak a mai állapotot, amikor jelenleg 450 fogtechnikus-inas vár a fölszabadulásra. Akkor látjuk, hogy a fenti szám nem túlzott. A másik áramlat bizonyos tekintetben dehonestálóuak tartja a fogtechnikát a fogorvos részére, amennyiben állításuk szerint a fogorvos iparossá sülyed és ezért szeparálni szeretné a fogtechnikát a foggyógyászattól. Ennek a megoldása olyképp történne, hogy a mai állapot még 3 évig állana fenn, vagyis 3 évig a fogorvos otthon dolgoztathat, 3 év múlva csakis fogtechnikus mesternél. A fogtechnikusok jelen állapota 15 évig maradna így, vagyis 15 évig még patiensekkel érintkeznek.
