Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-12-01 / 4. szám
159 a fogak két részből állanak s a fogak zománczát a fák kérgéhez hasonlítja: „Ex duplici substantia, veluti arbores ex cortice tegitur, compositi . . Helytelenítette azt a véleményt hogy az állandó fogak a tejfogak gyökereiből képződnek s azt mondja, hogy az állandó fogak csírái nem azért láthatatlanok, mert nem léteznek, hanem azért, mert nagyon kicsinyek s így nem vehetők észre. Ambrose Páré, a nagy franczia sebész pendítette meg először a XVI. század végén a fogak átültetésének eszméjét, mely újítását Dox az ismert John Hunternak tulajdonítja. Riolanus (1649) hivatkozik néhány régebbi műre, melyek szerint a fogak ember halála után is nőnek. Azt mondja, hogy a fogak annyiban különböznek a csontoktól, hogy míg előbbiek nyálkából, utóbbiak porczokból képződnek. Gagliardi értekezik először behatóbban a fogzománczról. Kísérletei közben a fogak aczéllal való összeütés következtében szikrát hánytak. Havers (1691) demonstrálja a különbséget email és elefántcsont között s arról ir, hogy utóbbiban idegszálakat is fedezett fel. Owen említi, hogy Malpighi véleménye szerint a fogak két részből állanak, melyek közül a belső rész rostokból van összetéve : „Duplici excitantus parte, quarum interior ossea lamella fibrosis et quasi tendinosis capillamentis in naturam simplicetis constat“. (Anat. Plantarum, 1687. p. 37. Ref. Owen.) Leeuwenhoek ismerteti a fogak structuráját s azt mondja, a fogak rostjai tulajdonképpen csövecskékből állanak. Szerinte az ember és a disznó fogai olyan csövecskékből vannak, a melyek a centrumból a peripheriák felé haladnak. Észleletei közben felismerte a cement-anyagnak létezését és megkülönböztette ezt a csonttól és a zománcztól. Száz évvel később (1835) Müller és Purkinje megerősítik eme észleleteit. Leeuwenhoek fedezte fel rossz fogak vizsgálata közben a bacteriumokat és ő használta először a mikroskopot is ily czélokra. Feltűnő és bámulatos észleleteit „Arcana natural detecta“ czím alatt könyvalakban is kiadta
