Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1909-12-01 / 4. szám

157

kaszt, szekta űzte, mely más egyébbel nem is foglalkozott. Némelyek a szem, mások a fej és ismét mások a fog, némelyek megint a belső bajokkal és azoknak gyógyításával foglalkoztak.

Egészen praecis értesülést a fogakról és azoknak bajairól azonban először Hippocratestől (meghalt Kr. e. 361) bírunk. „De dentitione, de natura hominis, de alimento“ czímű könyvében a fogak anatómiájával, physiologiájáva! és azoknak kezelésével foglalkozva bebizonyította, hogy a fogcsirák már a foetusban vannak meg s az utolsó molarisokat bölcsességi fogaknak nevezte el. A fogak fejlődéséről eredeti a felfogása. Azt mondja, hogy a fej és az állkapocs csontjaiban glutinosus incrementum van, melynek zsírtartalmú részét a hőség megszárítja és elégeti, miáltal a fogak keményebbekké válnak a többi csontoknál. Ugyanő említi, hogy 3 különböző fogsorozat van. Az első, mely in utero képződik, a második, mely az anyatej beszívása folytán keletkezik és mely körülbelül a 7-ik hónapban jelentkezik s a melyet valószínűleg azért neveznek „tejfogaknak“ s végül a harmadik, mely az erősebb és keményebb táplálkozás hatása alatt fejlődik, a hétéves kor eltelte után jelentkezvén a gyermeknél. Egyik aphorismájában mondja : „Ne örüljenek a szülők gyermeküknek, mielőtt a szemfogak elő nem törtek“.

Aristoteles a fogról mint a madár csőréhez, valamint karmához hasonlóról ir. 0 említi először, hogy az állatok korát a fogakról lehet megállapítani. Véleménye szerint a férfinak 32, míg a nőnek 28 foga van, mely téves felfogás még 2000 év múltán megjelent sebészeti könyvekben is kifejezésre talál. így pl. Forestus Péternél, ki a XVI. században élt, valamint számos más szerzőnél is találkozunk Aristoteles eme tévedésével. Az ő korától Celsus idejéig tehát ily csekély haladást mutat fel a fogászat. Galen, ki a Krisztus utáni II. században élt, tekinthető az egyetlen autornak, ki e tudomány terén önálló megfigyeléseket tett s ő az egyedüli ó-kori iró, kinek a fogakról való leírása szakavatottnak mondható. Galen a fogakat valódi csontnak tekintette s megerősíti azt a véleményt, hogy in utero képződnek s az alveolákból csak a szülés után kerülnek ki. 0 nevezte el a caninusokat