Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
tsk, hogy menjünk ebédelni. A tiszti étkezde a helybeli egyik kocsma nagytermében volt,mely a főtér sarkán állott.- a hoszu asztalhoz ülve kezdtük fogyasztani wbedünket.- -Éppen a marha pörköltnél tartottunk.- i'alán a második falatot vettem a számhoz, de megállt a kezemben a villa és a szemközti ablakon keresztül mereven néztem ki a főtérre.- xersze az asztalnál üló'k azt a figyelő vizsla tekintetemet mindjárt észrevették és Hozsory ezredes úr meg is szólalt mellettem; Nézzétek csak i Ez a zsandár már szimatol Vglamit ! Bem akartam a szememnek hinni, amit láttam.- munkás külsejű cseh, egy olyan szinü lónak,- mint az én Dobsinám- pofaszijját fogva vezette keresztül a főtéren. Utána pár lépésre nyugodtan ballagott szakasztott mása a Hattyúnak, melynek egész a sörényétől kezdve a farbúbjáig zöld foltok voltak láthatók. Nem sokáig gondolkoztam, mert ez nemcsak egy látomás, hanem valóság kell hogy legyen- gondoltam magamban. A villámat lecsapva ugrottam fel, pisztolyomat, sapkámat magamhoz véve, már is rohantam kifelé a vendéglőből.- A főtér közepén értem utói futólépésben a cseh atyafit s kézzel lábbal magyaráztam neki, hogy ezek az én lovaim, adja azokat vissza. Ugyanis a lovak közelébe érve , most már megállapítottam,hogy az a Dobsina és a Hattyú. Azonban sem a »agyar sem a gyér német tudásommal nem sokra mentem, mert a lovaimat a cseh polgár nyugodtan vitte tovább.íppen kapóra,-a közelben jött egy tábori csendőr járőröm, melyet magamhoz intve gdtam parancsot, hogy magyarázza meg az atyafinak,hogy azok 8z én lovaim, azokat azonnal adja viszza. A járörvezetö tótúl elmgyarásta a dolgokat s szt a cseh 8tyafi türelmesen meg is hallgatta, majd hozzátette;A két lovat az én lucernásomban fogtam itt a város határában. Nem adom viszza senkinek cssk a zsandár parancsnok úrnak,hogy Írást kapjak töle.^ehogy abba a látszatba essek, hogy a lovakat valahol én elkötöttem.-A járörvezetö lefordítva a mondottakat nekem, mosolyogva adta tudomására a csehnek, hogy az a kapitány, ski itt áll 8 lovak mellett, nemcsak a lovak tulajdonosa, de ö itt"tábori zsandárparancsnok"„is.Igy már a két ló, 8 cseh atysfi, a járőr és jómagam folytattuk együtt utunkat a nagy sárga iskola épületéhez, ^elszaladtam az irodámba s már is elkészítettem a pecsétes Írást, melyben igazoltam, hogy a két lovat átvettem.- Örömömben még magsmhoz vettem három köteg jó leveles magyar dohányt és rohsntam le a lépcsőn.-- Az atyafi ahogy megkapts az Írást most már hajlandó volt viszzasdni lovaimat s miytán markéba nyomtam a dohányt is,- azt megköszönve azt is hozzátette; Kapitány úrhozza hozzám a lovakat, mert nekem van egy üres nagy istállóm.A szót tett követte s fél órán belül már a cseh gazda istállójában ropgtatta a finom zabot 8 Dobsina és a Hattyú. • ••• J8v$b8n intézkedtem fent az irodában a tábori csendőrökkel, a déli bombázás bedöglött bombáinak felkutatása és öszzeszedéée ügyében.Kopogtatás után a napos csendőr lépett be s jelentette, hogy egy lovas futár azonnal velem szeretne beszélni. lesiettem a lépcsőn s az iskola ajtais előtt éppen akkor szállt lóról Száléi Jani, egyik lovászom.- L0váról a Boszorkányról szakadt a tajték, fi h8b s ö m8ge pedig kipirult arccal verejtékezve jelentette; "Százados úr ! nagy baj van. Ahogy ma délelőtt legeltettünk kinn, egyszer csak a Dobsina kivált a csoportból s elkezdett vágtázni keleti irányb8. Mikor ext a Hattyú meglátts, hátra csapva füleit, ugyanabba az irányba még sebesebb vágtába kezte követni.- Mire a szakaszvezetö úr, meg mi is lovászok észbe kaptunk, a két ló a dombokon keresztül vágtatva eltűnt a szemünk elöl.- Jelentettük Msczkó törzsőrmester úrnak, aki nem nagyön örült az esetnek,-hallhattuk a beszédéből smit nekünk
