Floridai Bajtársi Híradó, 1985 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1985 / 1. szám
tájon ringott valaha bölcsőnk,- tiz év különbséggel,- Te a RKG-be jártál, amelynek tanulóit mi KHG gimnazisták csak "hamiskártyások"-nak nevez - tűk, mert zöld szinü tányérsapkát viseltek, mi pedig Kossuth gimnazisták sötétkéket.-Te még az érettségi ballagáson vehettél részt, amikor én már a Zrínyi Ilona utcai"kcrzón" kardot csörtetve, sarkantyút pengetve sétáltam galléromon két-*két ara nyesik aggal.-A Ludovika Akadémián már az én helyem ki is hült , amikor Te az ősi Alma hater kapuján beléptél.-Ko de ezekből elég.■^aptam a múltkoriban egy pár telefonhivást s pár levelet is s érdeklődtek régi barátaim, ismerőseim, hogy olyan új dolgot olvastak rólam, amit eddig még nem tudtak soha. Az igazat megvallva , én sem tudtam, de még csak nem is álmodtam ilyenekről. Ma aztán megkaptam az újságcikket. Mielőtt azt elkezdtem volna olvasni, leültem vacsorázni. Menü; sült pulykacomb és sült fűszeres jó ma* gyár kolbász hidegen/NB. itt Floridába]jils él egy pér magyar hentes.-/ Miután a jó "cecei" eredetű zöldpaprikát kettévágtam s azt jól megsóztam,el is fogyasztottam komótosan hideg vacsorámat.Bersze jó barna kenyeret ettem hozzá ? mert én még az elmúlt 28 év alatt igen kevés kárt tettem az amerikai ^papirkenyérbeni,'- A pecsétet erre a jó magyaros vacsorára egy hosszúlépéssel tettem meg.- Sajnos nem magysr borral, de még csak nem is nyiri vinkóval, mert szegény ember vagyok, a pénztárcám túl lapos.- Szóval igy megnyugtatva gyomornedveimet, hozzáláttam a cikk olvasásához. Előre meg kell jegyeznem, hogy én sem "só", sem pedig "sótartó" iszonyban nem szenvedek. na ez a betegség lenne nálam, skkor sohasem olvasnám a te remek, humoros Írásaidat, hisz azokat nem más mint "Só" űernát Írja.- Sőt büszke vagyok arra, hogy egyik szabolcsi, "fatornyos hazámból" származó iró veti papírra ezeket a vidám írásokat.- Ha véletlenül bet^vedn^l a floridai házunkba, ott legalább egy sótartót találnál az asztalunkon. De ha már hatan üljük körül az asztalt, abban holt biztos vagyok, hogy legalább két sótartó diszlik sz asztal terítékei között. Is ezekben só is van. nem pedig "sóimitáció".- Bár közel harminc éve élek az USA-b8n, de főtt kukoricát még ma is cssk sóval eszem- magyar módray nem pedig vajjsl, mint sz amerikaiak, '^ehát értesüléseid hamisak voltak, vagy valaki igy prójélt rajtam " bosszút állni"?- Azt mint volkt katonának jól kell tudnod, hogy a háború slatt a rémhirterjesztöket halállal büntették.- Ug-ye milyen jó, hogy most mi már békében élünk.- Az idei Húsvétot maholnap megérem, mert az itt ill a küszöbünk előtt s remélem a jó Isten segítségével még e jövö évitTmeg fogom érni, anélkül, hogy a sótertót száműzzem asztalunkról.Azonban neked "bimalmasan" megsúgom, hogy mitől is van iszonyom; a spenóttól és a sárgarépafözeléktöl. Mindkettő nyíregyházi házunknál is "ind9x"-re volt téve. Hála istennek- családunk tagjai sohasem szenvedtek angolkórban s erős szittya csontokkal rendelkezünk még ma is.- így a spenótra sohasem volt szükségünk, viszont fütyülni még sárgarépa főzelék nélkül is tudtunk s ma is fütyülök az egész világra. Mint idősebb szabolcsi barátod, csak azt szeretném neked tanácsolni, hogyha legközelebb rólam akarsz majd Írni, kérdezd meg az öcsémet, volt tiszt társaimat, hadifogoly-és bUrtöntársaimat, valamint jelenlegi barátaimat, akik bőven tudnak majd neked hiteles felvilágosításokat adni. baráti szeretettel üdvözöl; " a sótartó iszonyban nem szenvedő " Bandi bátyád PS; Ha pedig a cikkedben irt személy nem én vagyok, végtelen hálás lösze^ érte, hsa címét közlöd velem. U.i én vagyok a családunkban a krónikás, aki minden ma még élő Tamáskát névszerint tartok nyilván.-Biztos
