Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
^szakaszommal, hogy meglepetés ne érhessen. Csakugyan-, egy pár perc múlva az Akadémia kis Ansaldo harckocsijai jelentek meg a közelünkben a kukoricás szélén. -"Harckocsi támadás "!- harsogtam- hirtelen- "Fél balról "!- A gyakorlótöltények már benn is voltak a puskákban s vártunk, hogy közelebb jöjjenek a harckocsik, hogy a támadást meglepetésszerűen tudjuk majd végrehajtani. Mj. magunk a főben, gyér bokrok között lapultunk, mint a nyulak. Döntnoköt nem láttam a köziében. A harckocsik még közelebb jöttek, -tikkor tüzelést rendeltem el. majd pedig kézigránát dobást.- Igen ám- de senki sem akarta a gyakorié gránátját elveszíteni, hanem mindenki a jó száraz augusztusi földből nagy rögeket vett maga mellé s mikor a dobást elrendel rém, a kis AnSaicLokra egymásután dübörögve hullott a sok száraz göröngy.- A keményre száradt földdarabok megtették a hatást. A harckocsik közvetlen közelében iszonyú nagy porfelhő támadt,-de mi csak egyre dobáltuk a göröngyöket. A harckocsi támadás megtorpant,- megálltak.Igy a támadásom nagyszerűen sikerültj-Egymásután nyíltak ki a díelsö fetíöajtók s a tetőn bújtak ki egymásután derék páncélosaink, köpve a sarat es a port, ami a a léréseken és a lesónyillásokon hozzájuk betádült.- A csatát megnyerjük, a harckocsi támadást leküzdöttük.-A felemelt fedőlapok alól kibújt páncélosaink szitkozódva mondták- nyomdafestéket nem tűrő hagggal- hogy hagyjuk abba a támadást.-Megadták magukat.- Sajnos - éppen ennél a nagy haditényÜnknél nem volt jelen egy döntnök sem.Pedig mi igen yártuk. hogy nagy dicséretet kapjunk. A páncélos támadás leverése után az Ansaldok hátatforditottak nekünk s yltüntek a láthatáron.-Az én szakaszom pedig egy kisebb gyaloglás után egy horpadásban lévő skáefasornál pihent meg.- °tt szedtem rendbe alakulatomat s vártam, hogy mi is lesz a következő tevékenységünk.- Térképtáskámból elővéve a vázlatot s a feltevéseket, láttam, hogy az előttem lévő kopasz dombot kell majd elfoglalnom s az ott lévő géppuskás fészkeket kell kiemelnem, vagy megsemmisítenem. Távcsövemmel láttam, hpgy ott a dombtetőn egy sárga zászló leng. No mondom- ez a géppuskás fészek.- ^ajd láttam ,-hpgy a domb tóisó oldaláról idönkint fel- fel sétád egy alacsonyabb termetű tiszt.- Döntnöki szalag van a tábori sapkáján.- Előveszi a távcsövét s végig pásztázza vele a környéket.- Látszott, hogy vár valakit, vagy valakiket.A nap már régen tóljutott a delelön, de azért elég melegen sütött meg akkor is. Xiaditervemet legjobb tudásom szerint csináltam meg.-Sajnos az ös- Wftgyar lovastámadást nem tudta® használni, mivelhogy jelenleg gyalog kellett harcolnunk.- Két oldalról, tüztámogatással, hamarosan a géppuska fészkek közelébe jutottunk.-Majd amikortlmár roham távolságban lehettünk, a kézigránátok pepültek s a "Hairá! felharsant. LZUronyt szegezve rohantunk a feltételezett géppuskas fészkekbe.- Ptt nem használhattunk göröngyös támadást, mert a döntnök nem volt más mint Szemenyey gyalogos alezredes ór. 0 ott állt s figyelt bennünket. Megelégedéssel álltam meg a sikeres támadásom után.— ^zonban Szemenyey alezredes ór nem volt megelégedve.- Elrendelte- szikrázó szemekkel, hogy ismételjem meg a támadást.- így szomoróan kullogtunk viszsza a hpppedasba. ott rendzetem ójra szakaszomat, tanácskoztunk egy kicsit, hogy mi volt a rossz, hogy a második támadásunk már sikeres legyen.- Kifújva fáradtságunkat, egy más fajta módszerrel ójra támadásba lendültünk. Ójra $eg volt a roham s mi mar ójra fenn voltunk a ko* pasz dombtetőn. A'különbség most csak az volt, hogy most már kezdtünk izzadni is.- Szemenyey alezredes ór szigoró tekintettel fogadott. Sajnos- ezzel a támadásommal sem volt megelégedve.- ^jra viszzavonultunk i. e horpadásba, a fasor védelmébe..- Most kezdtem bánni, hogy miért „is
