Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1984 / 2. szám
r juthatott be. Hála Istennek, sokáig semmiféle ellenséggel nem találkoztunk s igy még arra is volt időnk, hogy a finom jé erdei málnából/ szederből szedegethessünk s azzal is oltsuk a szomjunkat. A kulacsunk vizével takarékoskodtunk.-^gv darabig a "eszi madá^hangja jött is balról, majd mindig halkabb es halkabb lett, mig vegre teljesen megszűnt.- No mondom magamban, valaki lelöhette a fácánkakasunkat.Egy^.k balszármvon lévő hadapród jelentette, hogyanéin is lehet meg az összeköttetésünk feszival, mert balratami küzdő sávúnknál egy meredek sziklafal hózódik.- igy aztán Tasziról és négy emberéről le kellett mondanom. Ha ö nem biztosított balról, biztosított bennünket a sziklafal, mert ott csak a madár tudott volna felrepülni. Közben fehérszalagos sapkákkal döntnökök jöttek s ekkor a . - harciasságnak legjobbját igyekeztünk mutatni, nehogy hiba essen a szakaszom tevékenységén, -gy géppuskás fészket kellett elnémítanunk. Ez jól sikerült, mert a döntnökök szó nélkül lovagoltak el, anélkül, hogy hibát tallLtak volna tetrekészségü^kben.- ^ dicsőséges feladat után jól álcázva magunkat a bokrok sűrűjében elfogyasztottuk a hideg élelmünket,_hogy majd egy kicsit kifújva magunkat, folytassuk tovább utunkat.- ie először is kiadtam a parancsot, hogy igen halkan , szinte suttogva beszélgessünk,nehogy a figyelmet magunkra felhívjuk.- Azt nem tudtuk, hogy van- e közelünkben ellenség s 8 vázlatom sem mutatott semmit ilyen tekintetben. Az utunk további sor^’n azért rátaláltunk egy-két zászlóra, amelyek mini- mind ellenséges pontot jelentettek nekünk. Azt abból is láthattuk, mert azok közelében mindig akadt egy-két dőntnök. Lassan az erdő is fogyni kezdett s egy nagyobb tisztáshoz értünk.- Már csak harmicöten voltunk, mert -“-'eszi négy emberével nem került elÖ többé. Ok eltűntek, mint "Kossuth a búzában." Kinn a tisztáson azonnal tájékozódtunk. Jobbra tölünk egy erdei ót, majd ott három lovas alakja jelent meg hirtelen. Harciasén vágódtunk hasra, hogy az esetleges lovas támadás elöl kitérjünk s vélhessük magunkat. Távcsövemmel kezdtem vizsgálni a közeledő lovasokat s akkor láttam, hogy osztálytisztünk Bodur főhadnagy ór, mig mellette Lehoczky -LJajos és Eogarasi-Szabó főhadnagy osztálytisztek kocognak lovaikon.- ^gy láttam, hogy nem kell lovas támadástól tartanunk. Viszont erősen lapultunk, hogy ök bennünket fel ne fedezzenek. He ógy látszik, valaki a szakaszom jobb szárnyán nőm lapult elég jól s a három lovas felénk ügetett, ^em volt más. mint jelentkeznem kellett osztálytisztemnél. Viszont meg volt elégedve, mert az erdőn való áthatolásom tökéletességéért dicséretet érdemeltem ki. - Persze arról erősen hallgattam, hogy a Taszi csoportom elveszett.- Majd a három lovas ógy otthagyott bennünket, "mint Szent Pál az oláhokat."- Mi meg megkönnyebbültünk. A vázlatokat elövettem s az újabb feledatainkst kezdtem tanulmányozni. Abban 8Z állott, hogy itt kell az erdő szélén éjtszskáznunk s be kell rendezkednünk védelmi vonalra.- Ez bizony nagyon jól jött, mert igy legalább jót fogunk pihenni- gondoí.tam magamban.- Már kezdett erősen alkonyodni s egy lucernás mesgyéjében meg is szerveztem a védelmi-záró vonalat. Jobbra- balra s előre is megfigyelőket küldtem ki.- így szállt le az este.- Mi csendben ott várakoztunk.- Mivel a hideg élelmet már délben elfogyasztottuk, vártuk, hogy mi is fog történni. Mikor és kitől is kapunk majd vacsorát.- Vagy majd csak az égi mannára kell várnunk ?- Az idő telt s 3 csillagok is feljöttek,-halkan beszélgettünk s egyesek már bóbiskoltak is.- Egyszerre e nagy síri csendben az ót felöl szekérkerekek zaját hallottuk, azonnal megtettem intézkedésemet s tüzkész-7.
