Floridai Bajtársi Híradó, 1984 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1984 / 1. szám

2

“mindenki akár Kolozsvárral, akár Bostonból jön haza. Mondhatom, hogy ez vágyálom'lehet, de kivárni szép.!

Tudom, hogy szívetek tele van vággyal a régi hezs iránt még akkor is. ha időnként dél érzitek magatokat és ápoljátok az összetartozást. ^gy látom, hogy ez éltető elemetek. Ki itt, Ti ott még élünk. Gondolatban nagvon közel, a valóságban nagyon messze vagyunk egymástél. Bár nem a nagy távolságok, hanem az országhatárok választanak el bennünket. Tőlünk alig 15 km-re van Burgenland és mégis milyen messze van". - <JÓ barátom, tiszttársam,-hadifogoly és börtöntársam levelét többször átolvastam s ennsk sorsiból minduntalan kisugárzott, hogy a régi bajtársi kapcsolatok megmaradtak. Azt semmiféle hatalom, párt, távolság, idő sohasem tudja megsemmisiteni.- Mi akik a szalad földön élhetünk, tartsuk köt élességünknek, hogy a bajtársi kapcsolatokat tobábbra is hűen ápoljuk. legyünk sokat együtt, mig erre s földi életünkben lehetőségünk kínálkozik.'Az otthoni jébarátainkkel, bajtérsainkkal pedig tartsuk ezt a bajtársi kapcsolatot, mert mint az idézett levél is bizonyitja, azt igen sokan megérdemlik, az elszskithatatlan lánc igen erős még ms is.

* * * /csend-ör-szem/

*

♦

x('üry Lajos ;

SZENZÁCIÓ A MESTER UTCÁBAN .

A Kiskakuk vendéglő vadszőllövel befutott kerthelyiségében Lossó Lőrinc és bandája egész este nekünk hízta ezt a nótát,

"Zsindelyezik a kaszárnya'tetejét,

Mind elvitték a legények elejét..."

Egy kicsit elsiettük ugyan a dolgot, mert még nem a bevonulásra, hanem csak a sorozásra készültünk. Néha virágos jókedvünkben aggodalmasan gondoltunk arra, hogy mi történik akkor, hogyha mégis valamilyen oknál fogva nem válunk be katonának. Fiatalok voltunk, egészségesek. tele erővel ás vidámsággal, mégis, pállottuk azt, hogy nagyon megválogatják a katonaanyagot, ^agy béke közepén éltünk és a sorozó orvos sokat visszautasitott, mert Sportszíve volt, vagy a szeme miatt. hagy szégyen volt 8 szemünkben, aki nem vált be katonának.

Apáink is egyre mondogatták^ hogy a katonaságnál csinálnak majd "embert" belőlünk. A lányoknak is megcsillant e szemük, amikor meghallották, hogy katonák leszünk.

Fedig sokáig titokban tartottuk, hogy sorozásra megyünk.

Két héttel előtte megkaptuk a katonai sorozásra a behivót és büszkén mutogattuk egymásnak ha találkoztunk, de a láncoknak nem akartuk megmondani. Csányi ^aci hígé azonban elmondta borbély A- rankának és másnap már az egész nyolcadik osztály tudta 0 teres Félne leánygimnáziumban.

A legnehezebb alapvizsgáinkra nem mentünk olyon izgalommal, mint 8 sorozásra.

t -heggel nyolc érakor, lehettünk vagy háromszázan e Kungária-óti elöljáróság udvarán. Jegenye magasra megnőtt szálas legények és duzzadó izmi, széles vállü vágóhidi munkások közt, szorongtunk mi diákok, talán tizenhatan.

A kaput bezárták és amig fel nem esküdtünk ketonénak, addig nem lehetett kimenni.

Äz udvar árnyékos oldalában, kőkockákon ültünk és néha valamelyik erőltetve viccet mesélt, de ha nevettünk is, figyelmünk az éjpület felé fordult. ££y kövér őrmester iratcsomóval e kezében i—