Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész 11 hordás indúlt meg és tartott f. hó 15—18-ig. Ennek eredményeként, méhcsaládaim borzalmasan leapadt népessége újból meggyarapodott és ami a hihetetlenséggel határosnak látszott július hó végén, sőt még augusztus második hetében is, méheim oly gazdagon megrakodtak, hogy 160 klgram fölös mézet adtak és bőséges mézkészlettel lesznek betelelhetők. A rajzás természetesen igy is elmaradt, de tekintve a gazdag méz és virágpor készletet, nem különben a méhcsaládok nagy népességét és még ma is látható tekintélyes borított hasítását, a legszebb reményekkel várom a jövő évi, hihetőleg nagymértékű rajzásokat. !|k Mindezek közlése után, vagyok a Tekintetes Szerkesztő Úrnak alázatos szolgája: Juhász István áll. isk. vezető-tanító. flz 1918. esztendő az Érmellék méhészetére is emlékezetes marad, fl várva-várt rajok nemcsak a kaptárak,- de a kasoktól is elmaradtak. flz akác elfagyott, a hársat elperzselte a virágzáskor támadt óriási hőség és így a kifejlődött népes családok hordás hiányában napról- napra néptelenedtek, flz augusztusban kapott jó esők után a tisztesfű igen szépen díszlett, de a kevés népességű családok nem tudták a helyzetet kihasználni. Szeptemberben pedig egyáltalán nem hordtak, bár a tarlók a sok virágtól egészen fehér szint öltöttek Bizonyára a nedvesség hiánya folytán nem képződött a nektária. A betelelés még nincs befejezve, de előre látható, hogy egyesítés folytán 50 családom legalább 40-re kell csökkentenem. Még igy is marad nehány gyönge család, melyet csak az anyának tartalékként való meghagyása miatt nem egyesítek, fl rajok elmaradása folytán már az elmúlt évben is aggodalmaskodtam az öreg anyák miatt; még inkább megokolt ezen aggodalmam most, midőn a rajzás ismét elmaradt és tartalék anyák nevelésére a mostoha időjárás miatt nem volt alkalom. Kasos méhek eladásáról vagy őszi lekéne- zéséről vidékünkön ez idő szerint szó sincs, mivel a méhészek tulajdonában nincs annyi család sem, mint 1918. tavaszán. Többszörös figyelemmel igyekezzünk tehát méhcsaládjainkat be- telelni és megtartani, mert a jövőben a rajok után óriási kereslet lesz s a rajok eladása igér legalább is oly hasznot, mint amennyi az esetleg megmaximált méz. (Szatmármegye.) Szaleczki Miklós áll. isk. igazgató. Kisszabó Imre Biharból nagyon szomorú levelet irt. Sem raj, sem méz az idén nem volt, 39 családjából csak 21 marad meg. De nem mindenütt van ez így Biharor- szágban. Ott, ahol tisztesfű volt, nagyon szépen „helyrejöttek“ a méhek. Lesz pörgetés is. fl he gyesvidéken lakók meg éppen nem panaszkodhatnak. Ott volt raj is, méz is bőven. Zemplénvármegyéből Írja Zachaxiás Antal: „oly Ínséges állapotban vannak méheim, hogy legutóbbi átvizsgálásom alkalmával némely családnál semmi mézet nem találtam. Ha nem segíthetek rajtuk, a legrövidebb időn belül úgy még az ősz folyamán az összes méhcsaládjaim éhen fognak elpusztulni." Fiedler Győző írja Sárosmegyéből, annak a legészakibb csücskéből, hogy ott a méhészetre az 1918. év igen rósz volt. Rosszabb a múlt évnél. Alig van méz a kaptárakban, bár a családok szokatlanúl erősek. Május elején 7 családja ment tönkre, s attól fél, hogy a fön- maradt 6 családja hasonló sorsra jut. Sárosvármegye nem minden vidékén volt ilyen mostoha a méhészet. A Kassán megtartott női méhészeti tanfolyam hallgatóinak csoportképe. A második sor közepén ülő három férfi-alak közűi a középső Kre- nedits Ferenc, minis- téri o. tanácsos, tőle balra (a nézőtől jobbra) Valló Árpád, méhészeti felügyelő.
