Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-09-01 / 9. szám
6 Felvidéki Méhész Az egyesítés vajmi keveset, vagy éppen semmit sém segít a dolgon ma, amikor csöpnyi méze sincs a családoknak. Két vagy három kevésbbé népes éhező, vagyontalan családot, ha összecsapnánk, kapunk olyan törzset, ahol a semmi kétszeresen súlyos, hiszen az éhezők, a szegény koldusok sz,áma hatványozódott. Ne bántsuk tehát a családokat, ha egyébb- ként olyan népesek, hogy kibírják a telet. Abban az esetben, ha idejében föletetjűk, valamiképpen csak átússzék a nyugalom idejét. Ha pedig nem sikerűi a föletetés, így is, úgy is elpusz- túlnának. u A fiasítás szeptember hónapban véget ér ott; ahol őszi hordás nincsen. Ahol netalán hordástadó tisztesfű van, ott még szeptemberben is fiasít a család. (Azért említem meg, hogyha netalán volna hordás a tisztesfűből, mert olyan — eddig hihetetlennek gondolt — esetről is hallanak ma, hogy virágzik a tisztesfű bőven, de nincs benne nektária, mint például: Király- daróczon, Szatmárvármegyében.) A fészek, a téli csomó hovatovább megalakúi már ebben a hónapban és pedig azon a helyen, ahonnan a legkönnyebben érhető el a téli élelem. Alúlról-fölfelé halad a méhcsomó ősztől tavaszig. Szeptemberben tehát a költőtér alsó keretsorán van a család, a téli gömb is itt alakúi meg. A téli élelem föletetése alkalmával az édességre odalopózott darazsak nagy kárt okozhatnak a népben és eleségben egyaránt. Sokszor akkora tömegben lepik el a darazsak a fészket, hogy az végzetessé vállhat a gyöngéb családokra. Volt egy kísérleti családom. Pici volt. Csak 6 kereten ült. Etettem. Dapról-napra figyeltem, hogyan gyarapszik. Ilyenkor mindig megöltem valamennyi odaszokott darazsat. Később nehány napra elkerültem hazáiról. Amikor visszajöttem legelső dolgom az volt, hogy a kísérleti családot megtekintettem, meglepődve láttam, hogy a kijáró nyiláson a darazsak éppen olyan szabadon járnak ki és be, akár a méhek. Délfelé ki is jött a család, letelepedett egy alacsony bokorra. Befogtam. Ma életerős törzzsé lett. Hanem azóta irgalmatlanúl üldözöm a darazsakat, ezeket a szemtelen, arcátlan zsebmetszőket. A tartaléklépeket óvjuk meg a molytól és az egértől. Az üres kaptárokat tisztogassuk ki jól, rendezzük el, hátha jövő év szebb reményekkel kecsegtet ? . . . yanácsodá 29. kérdés. Blanár Péter, Gömör. Elmúlt április hónap, a repce, ha virágzott is, mézet nem adott; éppen így jártunk a gyümölcsvirággal is. Abból sem gyüjthettek a fejlődő méhcsaládok semmit. Ma, (május elején. A szerk.) meg azt hallom alföldi méhésztársaimtól, hogy az akác ott meddő maradt. Hogy méhcsaládjaink — van a község- ban 8 méhésznek 397 családja — éhen ne pusztuljanak, mesterséges méhlegelővel szeretnénk segíteni. Tisztelettel kérdem: hogy a phacelia jó mézelő-e, mikor kell elvetni, hogyan, s egy hold földbe mennyi magot szórjunk? 29. felelet. Ambrózy Béla báró így ír a phaceliáról: ,,01y kiváló tulajdonságokat ismer tem föl e becses növényben, hogy határozottan merem állítani, miképp méhészetünk jövőjének az lesz a biztosítéka, hogy ezentúl a kétségeskedés, bizonytalanság és aggodalom érzése nem nyugtalanítja többé sziveinket." Sőtér Kálmán már nem tulajdonít a pha- celiának akkora jelentőséget, s azt mondja: „A phaceliát illetőleg úgy látszik le kell erről mon- mondanunk, mert takarmánynak — aminek egyedül használható volna — csak zsenge korában alkalmas, igy azonban semmi hasznát sem vennék a méhek — ha pedig elvírágzott, annyira elkórósodik, hogy a marha meg sem eszi.“ A phacélia tehát vagy csak mézelő, vagy csak mint takarmánynövény használható, nem, mint pl.: a repce, a bükköny, a baltacím, a lucerna, az óriáshere stb. Egyébként a phacélia mint méhlegelő : kifogástalan. A talajban sem válogatós. Megél, virágzik a sovány földben is. Egy hold földbe 4 5 klgr. mag szükséges. Ritkán vetendő. Úgy, mint a mákot szokás. A vetés idejétől számított 6. héten virágzik 6 hétig szünet nélkül virágzik. Ekkor lekaszálható, fölszántható és újra bevethető a föld. így évenkint kétszer is vethető. A phacelia méze kiváló. Színe sárga, illata, zamata a legjobb mézzel vetekszik. Hazája California. Nálunk nem igen tenyésztik. Az 1903—1904. években — amikor tenyésztését ismertették, óriási port vert föl, s annyira lázba hozta a méhészeket, hogy kakucsi Liebner József kakucsi nagy- birtokos, nagyméhész meg is énekelte a Magyar Méh-ben a phaceliát. 30. kérdés, h. 3idám Váradlesi pusztaMéhcsaládaimat a múlt évben vásároltam. Kasos
