Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
10 Felvidéki Méhész. tel csak későn jutottak volna tagjaink a cukorhoz. Az őszi etetésre szánt kristálycukor tehát a tavaszra marad. Egyesületünk azonban az őszre kiutalt 1000 métermázsa cukorból mitsem kapott, mint azt Nagyméltóságodhoz 1917. évi december 6.-áu 75. sz. a. kelt jelentésünkben vázoltuk. Tagjainktól napról napra érkező levelekből, jelentésekből következtetve, a méhcsaládok tavaszi szüksége hihetlenűl nagy lesz, kristálycukorra tehát múlhatatlan szükség mutatkozik. Emellett az a körűimén}’, hogy a már éngedelmezelt cukor csak a tavasz folyamán jut föletetésre, ama alázatos kérésünk kedvező elintézésére enged következtetni, hogy a már ősszel kiutalt 1000 métermázsa cukorból a bennünket megillető részhez jutunk. Ismerve Nagyméllóságodnak ama elvi álláspontját, s a méhészet érdekében magáévá tett ama intencióját, hogy a méhek tavasai etetésére szükséges cukor kieszközlése érdekében magas támogatásában méltóztatik részesíteni úgy az egyes méhészeket, mint az egyesületeket, legyen szabad tehát tiszteletteljesen esedeznünk, hogy egyesületünk tagjai méhcsaládjainak a föletetésére kettőszáz métermázsa cukrot a nagyméltóságú pénzügyminisztériumtól kieszközölni kegyeskedjék. Alázatos kérésénk megismétlése meb lett, mély tisztelettel vagyunk Szatmárnémeti, 1917. évi december 28, án, Nagy méltóságodnak alázatos szolgái: Nagy Géza, s. k. Kende Görgy báró főtitkár. ’ elnök. Némi módosítással ugyanilyen szöveggel megírt kérést intéztünk a pénzügyi m. kir. Miniszter Úrhoz is, s reméljük, hogy kérésünk annál is inkább meghallgatásra talál, miután a tavaszi etetéshez szükséges kristálycukor enge- delmezését a földművelési kormánynak egyesületünkhöz augusztus 3.-án intézett leirata is kilátásba helyezte. * Az O. M. M. E.-nek 1917. évi januá- rius 27.-én megtartott közgyűlésén egyesületünk főtitkárának alkalma volt Szilassy Zoltán, országgyűlési képviselő úrral, az O. M. M. E. ügyv.-alelnökével cultor- ügyűnkröl személyesen tárgyalni. Az al- elnök készségesen megígérte, hogy ügyünknek a pénzügyminisztériumban szószólója lesz, s arra törekszik, hogy amennyire azt a körülmények engedik, tagjaink az őket megillető egész adag kristálycukorhoz mielőbb hozzájussanak. A Fölsömagyarországi Méhészegyesület elnöksége. Gondoskodjunk méh- legelőről (Válasz Finta József úrnak.) Olvastam a »Felvidéki Méhész*-hen megjelent cikkét, s ennek a hatása alatt keresem föl soraimmal. Mint aki már a múlt század hetvenes évei óla méhészkedőm állandóan, ismervén behatóan Magyarország nagyobb részének a flóráját, éghajlati viszonyait s mint aki a szerves élet viszonyát a meteorológiával kapcsolatosan kutatom, szólok egy nehány szót a méhek érdekében. Kedves méhésztársam cikkében az ottani főispán urat mint lelkes barátot emlegeti, aki ha valóban ilyen is, sokat tehet érdekünkben, ha őt a helyes irányban terelni módjában áll. A mai idők jelszava a többtermelés, de a mi jelenlegi legelőnkkel nem fogjuk elérni legfölebb azt, hogy sok üres méhes lesz nehány év múlva. A baj részben abban rejlik, hogy nincs flóránk az év minden hónapjára, a mely tömegmézet nyújtson, részben mert klimatikus viszonyaink hirtelen változók, egyik szélsőségből a másikba esők és a kínálkozó mézhozamot lerontja. Megfigyeléseim biztos adatai bizonyítják, hogy az I-ső rendű mézelővidék átlag minden 3-ik, a Il-od rendű mézelővidék minden 4 ík évben, a III-ad rendű vidék pedig átlag minden 5 ik évben nyújt egy jó mézhozamot. Emellett megfigyeltem, hogy áldott klímánk a mézhozam dolgában soha, tehát még a legrosszabb évben sem olyan kegyetlen, hogy bizonyos ciklusokban ne nyújtana alkalmat a mézgyűjtésre, ha abban tömegflóránk volna. Minthogy azonban ilyen nincs, a méhészetre több meddő év esik. Mi itt a teendő? Mézelőfát minél többet, sokat, igen sokat ültetni. A méhésztársadalom ezt soha keresztülvinni nem tudja, ehhez ál- lamijísegitségjikell. Az állam ha tudott eperfát
