Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-07-01 / 7. szám

felvidéki Méhész 12 hogy a pénzügyminisztérium a folyó évi augusztus hónapra újabb dohánymennyi- ség kiutalását helyezte kilátásba. — Változások a méhészeti ke­rületekben. A földművelési m. kir. mi- nisterium: Sopvonvármegyét az V. méhészkerü­letből kikapcsolta és beosztotta a IV. ke­rületbe ; a 11. méhészeti kerület székhelyét pedig — amelynek eredetben Szeged volt a központja — Pécsről Bajára tette át. — Vándorgyűlés Versecen. Kaptuk a következő meghívót: •»Az Ország valamennyi Máhészegyesülete Tekintetes Elnökségének ! A Délmagyarországi Méhészegyesület folyó évi június hó 29.-én dél­előtt 10 órakor Versecen vándorgyűlést tart, ezen a méhészetet különösen fontos kérdéseket megvitatni és állásfoglalással ügyeket előbbre vinni óhajtjuk.« »Országos érdekről lévén szó, azért kí­vánatos, hogy a hozandó határozatban az or­szág méhészei vegyenek részt, ennélfogva tisz­telettel felkérjük, hogy magát az egyesületet a vándorgyűlésen képviseltetni, tagjait a részvé­telre buzdítani szíveskedjék« »A részvevők fél Ill-ad oszt. jeggyel utaz­hatnak, ha a jövetelüket idejekorán velünk köz­ük. Akik Versecen közös ebéd és elszállásolást akarnak, közöljék szándékukat a versed Mé­hészegyesülettel június hó 24.-ig. A közös ebéd ára 10 kor. : kirándulás lesz a versed hegyekbe és az Aldunára.« Kár, hogy a Dm. (Tie. országosérdekű és átalános fontossággal biró vándorgyűlését csak 14 nappal előbb készíti elő és adja tudtára a társegyesületeknek, melyek lapjuk útján jóval előbb fölhívhatnák a méhészek figyelmét a ván­dorgyűlésre, ahol »különösen fontos kérdéseket megvitatni és állásfoglalással ügyeket előbbre­vinni« óhajtanak. Hisszük, hogy a vándorgyűlés úgy is né­pes lesz s munkálkodásával hasznos szolgála­tot teljesít az ország méhészetét illetően. — A méz ára. Budapestről irja levelezőnk, hogy a méz soha nem tapasztalt kereseti cikk volt június hó­napban. Külföldi, főképpen ausztriai kereskedők özöné­vel küldik megbízásaikat a fővárosi bizományosaikhoz s a méz szállítását sürgetik. A gyönge, mondhatni silány mézelés alig juttatta a méhészeket mézfölösleghez s ez az oka annak, hogy a méz ára 2550—2650 koronára szö­kött. Szép ár. Hihetetlen ár. Hanem eladásra mégsem került 1—2 waggontételnél több, holott más esztendőkben vonatszámra ment ilyenkor forgalomba a méz. — Vidéki leveleink igen szomorú be­számolót hoznak a II. évnegyedről. A rajzás csökönyös elmaradása immár második évben egyformán sújtja a méhészeket. A méhállomány tavaly is csökkent, az idén sem volt szaporúlat. Ez az állapot kétszeresen súlyos ma, amikor hordás sincsen. Magyarország méhészetét tehát komoly ve­szedelem fenyegeti! Ha hamarosan nem kapunk segítséget, méhállományunk nagyobbrésze ve­szendőbe megy. Megragadjuk a szomorú alkalmat és ez­úton is fölhívjuk az illetékes körök figyelmét a már-már elviselhetetlen veszedelemre, s kérve kérjük, hogy minden lehetőt megtenni ne kés­lekedjenek, mert milliókra menő nemzeti vagyon megy veszendőbe! Juttassák el a segítséget még most, még ma a méhészekhez, hogy áldás kísérje a gon­doskodó kezet irgalmas cselekedetében!- Kirendeltségi segély. Olva­sóink előtt ismeretes az az akció, ame­lyet a Munkácson székelő hegyvidéki mi­niszteri kirende’tség indított, az orosz be­törés által elpusztított méhészetek helyre- állítására. A hegyvidéki kirendeltség, méltá­nyolva a Fm. Me.-nek a méhészkedés és a méhtenyésztés terén eddig kifejtett mun­kálkodását, de különösen a kasos méh­családoknak a lekénezéstől való megmen­tésére irányúló törekvését, fáradhatatlan, ügybuzgó elnökének, Kende György báró úrnak a közbenjárására 2000 korona se­gélyben részesítette az egyesületet. A kirendeltségi segélyt az egyesület méhesének a fejlesztésére kívánja fordí­tani, olyképpen, hogy a még üres kaptá­rokat a lekénezéstől megmentett csalá­dokkal fogja benépesíteni. A Fm. Me,-nek az alapszabályokban kifejtett programmja lassanként a meg­valósuláshoz vezet, egyrészben azáltal, hogy a méhlegelő javítását székhelyéből kiindúlva már meg is kezdette, másrész­ben központi méhészetének a berendezé­sével, harmadszor: a lekénezésre szánt kasos családoknak a megmentésével, ne­gyedszer: a vidéki méhészkörök megal­kotásával, végűi: a központi műhely és árúcsarnok üzembehelyezésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom