Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-07-01 / 7. szám
8 Felvidéki Méhész 1i9, mintha nem is április lett volna olyan szépen kezdődött. Az orkánszerű tavaszi szelek, amelyek itt áprilisban gyakoriak szoktak lenni, egészen elmaradtak; de elmaradt ám az eső is, amit már oly epedve várt az április végén már hervadni kezdő növényzet. Hiába vártuk az esőt. Eltelt április csapadék nélkül. A korán fejlődni kezdő növényzet visszamaradt, hervadásnak, sorvadásnak indult. Már a kaptárokban fogytán volt a méz. Egyik-másik család már május elején kezdte kihordani a fiasitást. Ekkor kitűnő szolgálatot tett a múlt őszkor elraktározott tenyérnyi mézet tartalmazó néhány mézes keret s tartalékban hagyott néhány kilogramm pergetett méz. Ezzel segítettem méhecskéimet s reménykedtem, hogy már közeleg az áldott akácvirágzás. És ismét csalódni kellett. Az akác ezévben a szokottnál 8-—10 nappal előbb kezdett virítani. Már május 12.-én szórványosan fehérlettek a virágok, s tartott a virágzás május 21.-ig. Sokkal kevesebb volt a virág, mint más éveken, de azért volt elegendő, hanem a nagy szárazság miatt nem volt a virágnak semmi illata, nem volt benne semmi nek- táriá. Megfigyeltem a virágokat, de a méhek nem nagyon keresték. Ha rászálltak is, pillanat múlva otthagyták. A hosszú szárazság lehetett az oka, hogy nem fejlődött nektária a virágokban. Ily körülmények között aztán természeten nem lett semmi akácméz. A szárazság még mindig tartott egész május 25.-ig, amikor is jó kiadós eső áztatta meg a szomjas földet. De ennek sem sokáig örülhettünk, mert az eső után erős szél támadt, s a levegő 7—8 fokra hűlt. A szeles, hideg idő nem javult a hónap végéig, sőt június 4.—5.-én fagypontra szállt a hőmérő higanya. Ekkor már az utolsó reményt is föladtuk. Nemcsak, hogy pörgetni való nem lesz, hanem a méhek is éhen pusztulnak, ha nem javul az idő. Ekkor már a cukor etetéshez is kellett folyamodni. Június 13.-án igen jó esőt kaptunk s utána szép, szélmentes, melegidő volt. Ez némileg fölüditette a hervadó növényzetet. A méhecskék vigabban keresik a most. virágzó tök, ugorka s egyéb növényeket. (T)ég ha lenne egy pár jó eső, talán a sarjuvirág s nagyobb esőzések után esetleg a tisztesfű segítene valamit az Ínségen. De ha továbbra is száraz jelegű marad az idő, akkor bizony nagy gondot fog okozni a méhek megmentése s bizony akkor igen nagy szükség lesz az utolsó segítségre, a cukorra. Adja Isten, hogy minden jobbra forduljon! (Zemplénvármegye). Misery Béla ref. tanító, méhész Hegyekkel övezett határszéli vidékünkön április havában a csöndes, kiadós esővel váltakozó aranyos napfény igazi áldást hozott mé- heinkre. Teljes pompájában virult, zöldéit a ragyogó természet s mert a korai tavasz nemcsak ígért, hanem fizetett is, a méhek kitünően gyarapodtak s oly erőre kaptak, hogy már május első napjaiban megkezdődött a rajzás. Bár május első felében hűvös, borúit időjárás uralkodott, a rajzás szokatlanul gazdag volt; nálam minden család megrajzott. A 24. és 25-iki szép eső után meleg időre lett volna szükség, de az időjárásban váratlanul kedvezőtlen változás állott be. Orbán, az utolsó íagyosszent nemcsak szeles, hűvös időt, hanem erős fagyot is hozott. A hideg időjárás júniusban is tovább tartott; 4.—5. és még 10-én is újból erős fagy volt, utána hirtelen kánikulára fordult az időjárás s azóta kellő nedvességhez nem juthatott a föld. Ezen kedvezőtlen időjárás s a fagy erősen érezteti hatását a méhekre és nagy nyugtalanságot okoz a méhészek körében, mert, mig az anyacsaládokban alig található fölösleges méz a rajok gyarapodása sem mondható kielégítőnek. Ha az időjárásban rövidesen nem áll be kedvező változás s az e napokban kibontakozott hársfavirágot sem használhatják ki a méhek, bödöneink ez évben is üresen maradnak s az oly nagy örömmel fogadott rajokban sem lesz köszönet, mert nem fejlődhetnek életképesekké. Rajokban nagy a kereslet; egy jobb rajért 100 -120 koronát fizetnek. Mint örvendetes tényt jelzem, hogy vidékünkön több méhész — kinek méhészete a háborús folyamán elpusztult, — rajokat vett s újból megkezdte a méhészkedést. (Sárosvármegye). Krivka Sándor tanító. Az elmúlt negyedév méhészkedésének az eredményéről vajmi keveset, eredménytelenségéről annál többet lehet irni. Az esztendőnek szép tavaszi időszaka, mely máskor a méhek közt annyi gyönyörűséget, a méhek által annyi hasznot nyújtott elröpült fölöttünk anélkül, hogy róla valami jót lehetne mondani. Az időjárás meglehetősen mostoha volt: szeles és száraz. Gyümölcsvirág bőven volt, de a szárazság miatt nem sok mézet adott. A levéltetvek túlságos elszaporodása miatt a fák levelei csak úgy tündöklöttek a mézgától, minthogy azonban harmat nem volt, nem gyüjt- hettek róla szegény méhecskéink, pedig már jókor reggel ott döngicséltek a levelek körül. Az
