Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-06-01 / 6. szám
10 Felvidéki Méhész. gesen futkosnak, a kosárkájukban hozott virágport később be sem viszik a kasba. Ilyenkor már nagyon közel van a raj kivonulása. Sajátságos, hogy a rajhoz csatlakozott méhek között néha nagyon sok virágporost találunk. Ez onnan van, mert a gyűjtésből hazatérő munkások, a nagy zűrzavarban, nem mennek be a kaptárba, hanem elvonulnak a rajjal. Megfigyelésem szerint a kivonulás akkor következik el, ha a kintülők hirtelen bevonúlnak, hogy a rajzó tömeghez már odabent csatlakozzanak, mely nép, az anyát körülfogva, lesi a pillanatot, a lakáskeresők visszatérését, hogy azután egy tömegben elhagyják régi fészküket. Ez az első raj, mely után 8 — 10 napra kivonul a második, majd 3—4 napra a harmadik, és így tovább. (Folytatjuk.) 8E9 §5 QS33 Június a méhesben. Elmaradt az ákác! Az egész országban halljuk ezt a lesújtó panaszt, s csak a hegyvidéken méhészkedők megelégedéssel tele leveleiből olvashatjuk, hogy: lesz pörgetés. A rajzás is elmaradt a síkvidéken. Ahol 40 — 50 méhcsaládos méhészetek vannak: 1—2 rajzás volt csak. Néhol a rajzás ösztöne sem nyilvánúlt meg a méhcsaládokban, sőt sokhelyütt a Hasítást is korlátozták. A heréket már május elején leöldösték, kiűzték, a herefiasítást kiszedték, s a kaptárok elé hurcolták. A hegyvidéken más az állapot. Márama- ros- és Beregvármegyében, valamint Fölső- zemplénben igen gazdag rajzásról hallunk, s amint hírlik, lesz ott akácméz is. Anyátlanná lett szokatlanúl sok család május hónapban, melyeknek a meganyásítása igen lassú volt, mert a fiasítás korlátozásával annak az ápolása is lassúbb lett. A kibúvó anyákat a megtermékenyítés szándékában nagyon befolyásolja a szeszélyes időjárás, s megtörtént, hogy nehány napig, sőt egész héten át izgalommal leste a család melegebb idő ál- landósúlását. Mézelésre való kilátásaink nem nagyon kecsegtetők, hacsak a most bontakozó hárs ki nem pótolja az akácot. Ugylátszik a hárs virágzása gazdag lesz, s hacsak valamelyes esőre számíthatunk, jut méz a pörgető számára is. Pörgetésre az a méz érett, melynek a befödését megkezdték a méhek. Legyen intő példa a múlt év keserű tapasztalása, s ne szedjünk el minden mézet a családtól, hanem csak annyit, amennyi az ő számukra fölöslegesnek látszik. Vagyis a begyűjtött méznek csak azt a részét, amelyet a mézűrben találunk. Az előrelátó, a gondos, a méheit szerető méhész még ebből a fölöslegből is meghagy családonként 2—2 keretet. Az elvett mézeslépek födéseit vékonyan (mintha almát hámoznánk) leszedjük, lapostálban összegyűjtjük, s másnap kitesszük a méhes elé, vagy valamelyik gyöngébb családnak a mézürébe. ahonnan estére, vagy reggelre szépen elhordják a mézet a méhek. A viaszfö- delecskékben igen sok a kiolvasztható viasz. Alkalmas edényben 70—80 % viaszt olvaszthatunk ki belőle. A pörgetés, zárt helyen, a méhestől távol történjék, különösen akkor, ha a hordás csappant, mert a méz illatára odacsalogatjuk a méhekaí, ahova sokszor napokig is visszatérnek. A kipörgetett mézet rakjuk el gondosan, vigyázzunk arra, hogy valamely erjedő anyag hozzá ne férhessen. Ezért tegyük azonnal zárt edénybe, s helyezzük el száraz, pormentes, szellős kamrába. A második, vagy a harmadik napon vegyük le az edény födelét, s szedjük le a méz habos tetejét, rakjuk azt tányérba és adjuk oda a méheknek. Szívesen fölszürcsölik, különösen, ha kevés vizzel hígítjuk föl. A kipörgetett lépeket mártsuk be langyos vizbe, azután innen is, túlnan is rázzuk ki és igy függesszük bele a kaptár mézürébe. Ha a költőfészek két hátúlsó lépe netalán mézes volna, szedjük ki onnan, tegyük a mézürbe, s a költőfészekbe a langyosvizzel behintettekből tegyünk be kettőt, hogy a költőfészekben szükséges vízhez hamarabb jusson a család. A természetes rajokat — amelyek sokszor elkésve júniusban is jelentkeznek — kiépített keretekre helyezzük, hogy a kínálkozó hordást könnyebben használhassák ki a méhek. Ha tartaléklépünk nem volna, abban az esetben egészműléplapos keretekre üssük a rajt. Műlépkezdést, de különösen 1—2 centiméternyi műlépsávot ne adjunk sem a családoknak, sem a rajoknak, mert az építési ösztön elmúlásával heresejttel folytatják a dolgozósejtek építését. Sok lesz tehát a heresejt, melyből peddig bőven elég, ha az egész lépkészlet 2—3 %-ában az. Műrajokat ne készítsünk az idén június hónapban, mert olyan gyönge hordású hónapban, mint aminő május volt, alig hihető,
