Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-04-01 / 4. szám
8 Felvidéki Méhész. a kijövő méhek azt mindjárt el is lepték. Másnap már a liszt-etetést is megkezdtem, de azt mindössze egy nehány napig kellett folytatni, mert akkor már a fűzfáról megkezdvén a hordást, rá se néztek a lisztre. (Úgylátszik, hogy úgy vannak a liszttel, mint mi a hadi dolgokkal, csak a kényszerűség viszi rá őket, hogy használják). Most már dolgoznának szegény kis bogarak erősen. Érzik tudják, hogy az idő mily gyorsan eljár, milyen hamar megérkezik a virágos május, — sajnos, hogy az idő egy csöppet sem kedvez az ő munkálkodásukra. Ha egy nap szép idő van, utána 2 — 3 napig erős szél dühöng, hogy ki se jöhetnek. Az éjjel oly kemény fagy volt, hogy dacára a szép napsütéses időnek, még a déli órákban sem tudott a hőmérő a -j- 2 fokon felül emelkedni, délután pedig ismét rázza az erős szél az ablakot. No de ez is majd csak megváltozik, lesz még jó idő, jó hordás is. Zsarolyánban. Lányi Elemér, ref. lelkész. 1917. évben 30 családot kaptárban, 10-et gyékénykasban teleltem be. 4 család gyenge lévén, ezeket egyesítettem, így vélvén megmenteni az elpusztulástól. Bár a tél túl szigorú nem volt, mégis megesett, hogy 2 család, béleletlen kaptárban, megfagyott. Ez eddig méhészetemben soha elő nem fordúlt. Oka, valószínűleg abban rejlik, hogy a múlt őszi mézhordás hiányában a családok igen elnéptelenedtek s így nem tudták a kaptár kellő hőmérsékletét föntartani. Első kirö- pűlés ez évben január 20. és 25.-én volt, 8° C. melegben. Február állandóan hideg és felhős, a méhesben csönd volt. Március szép idővel köszöntött be, a méhek nagy élénkséggel végezték a tisztúló röpű- lést, kevés mogyoró és éger himport is hordtak. Március 4.-én kellemes [meleg lévén, átvizsgáltam méheimet. 15 családot gyöngének találtam, ezeknek már alig volt kevés mézkészletük, így kénytelen vagyok etetni. Egér és a sokat alkalmatlankodó harkály a télen méhesemet megkímélte. Gergelyi (Beregvm.), 1918. március. Boruch Gyula, rk. tanító. Tekintetes Szerkesztő úr! Már épen írni akartam egyről-másról, mikor kézhez vettem nb. sorait. Hogy kedves kérésének eleget tegyek az alábbiakban sorolom föl ezen a vidéken gyűjtött tapasztalataimat. Elvégezve a betelelés nagy munkáját, minthogy az előíráshoz híven minden munkát a legnagyobb pontossággal végeztem, bizakodva indúltam a hosszú télnek. Megjegyzem, hogy kaptáraimon a kijárónyílást teljesen nyitva hagytam, csupán Hanneman ráccsal szereltem föl, nehogy valami avatatlan kéz megzavarja csöndes nyugalmukat. Minthogy a szabad és tiszta levegő épen olyan szükséges kellék minden élő lénynek, mint a táplálék, azért hagytam teljesen nyitva a kijárónyilást, s talán ezen eljárásom is nagyban elősegítette azt, hogy kitelelésem a lehető legjobb volt. Igaz, hogy az időjárás is nagyban hozzájárúlt ezen örvendetes eseményhez, mert november közepétől egész január 20.-ig tartós, kemény hideg idő járt, bőven hóval és fagyással, majd jött az olvadás ideje, s úgy megenyhült az idő, hogy 22.-én gyönyörű tavaszi napra virradtunk. Kedves kis jószágaim hangos zümmögéssel röpültek ki, s kivétel nélkül minden családom elvégezte a tisztúló ki- röpűlést. Mily boldogsággal szemléltem őket, hiszen nekem is részem van benne, hogy életben maradtak, a kis fáradhatallanok ! Különben is, alig volt olyan nap, hogy kisded méhesemet körűi ne jártam volna. A tavaszi enyhe idők 2-3 napig tartottak, s már félni kezdtem, hogy: »kedved követendi gyász.* Az anya hozzá fog a petézéshez, s mi lesz akkor a fiasítással ? Előérzetem csakugyan nem csalt — a szép napok után hideg, ködös idők jöttek, fagyással. Később lassan-lassan enyhülni kezdett az idő, úgy, hogy március elején meleg napok jártak. Méhecskéim vidáman röpködtek, s én is már égtem a vágytól, hogy belenézhessek a kaptárba, vagy legalább az aljdeszkára. Egy nagyon langyos meleg napon levettem az ablaktoldó lécet, s kaparómmal kihúztam a hufadékot, s találtam egészen kifejlődött fiasítást. Természetesen átvizsgáltam minden családot, de 4—5 nél több keret fiasítást nem találtam. Hanem mily nagy volt örömöm, midőn a hulladékban alig találtam 10—15 elhullott méhet. Minthogy a szép idő már-már ál- landósúlni látszot, megkezdtem a lisztetetést. Kitettem az itatóvályut is, s mivel a lécecskék között tavaly sok méh belepusztult, teleraktam mohával, s azóta egy hullát sem találok, a méhek pedig nagyon szívesen röpülnek rá, mert a zöld szin odacsalogatja őket. A szép idő egyre tart — márc. 15. én megnéztem a készletet és a fiasítást. Méz még elegendő volt, s fiasítást is szépen [találtam mind a~ három családnál. Tovább azután nem hatoltam be, mert az idő
