Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-02-01 / 2. szám

Felvidéki Méhész. 3 Szóval a heresejtes lépeknek nagyszám­ban való alkalmazásával a többtermelés elve ellen cselenkszünk és ezzel nemcsak magunk­nak. hanem méheinknek is érzékeny kárát okozzuk. Vannak egyesek, a kik ezen a bajon úgy segítenek, hogy egyes családaiklól a főhordás beáltával az összes kereteket elszedik, illetőleg 1 mézes és 1 fiasitásos keretet hagynak meg csupán és az elszedett keretekkel a többi csa­ládokat lálják el, — előkészítvén ezzel azokat a mézhordásra, a lépnélkűl maradt családok­kal aztán egész nyáron át építtetnek. Bár a dolgozósejtes kereteknek épittetési módja ezzel az eljárással is szépen beválik, — mert hiszen a méhek öszlönszerűen tudatában vannak, hogy hereiéppel életföntarlásuk nincsen biztosítva, — szorgalmasan hozzálátnak a dol­gozósejtes lépek építéséhez; mégis a többter­melés elvénél fogva sokkal célszerűbb módját találom a dolgozósejtes lépek építésének abban az eljárásban, ha a még hiányzó kereteinket műlépek alkalmazásával építtetjük ki és a méz­hordástól e célra egyetlen családot sem vo­nunk el. A méheknek intenzív kihasználása érde­kében tavaszon arra fektetünk fősúlyt, hogy a családokat egyenlő erőssé fejlesztjük. A főhor­dás elérkeztével, meglevő összes kereteinket családaink között egyenlő arányban szétosztjuk és a még hiányzó kereteket műlépes keretekkel a költőtérben pótoljuk. Ilyen eljárással alig jut éven- kint 5—6 műlépes keret 1 — 1 családra, melyek 3—4 nap alatt teljesen ki lesznek építve anélkül, hogy a családot a hordásban zavartuk volna, vagy a hordás mérvét csökkentetük volna, avagy több családot a hordástól teljesen elvon­tunk volna építtetés céljaira. Hogy pedig ezen épittetési eljárást cél­szerűen keresztül vihessük, már most, a mig szorgalmas munkásaink pihennek, meg kell tennünk előkészületeinket. Műlép beszerzése sokba kerül, de beszer­zése körűi a legnagyobb óvatosság ajánlatos. Mint mindent, úgy a viaszt is nagyban hamisít­ják és kivagyunk téve annak a sajnálatos álla­potnak, hogy olyan műlépet kapunk, melyet a méhek nehezen, vagy egyátalában ki sem épí­tenek. Leginkább óvakodjunk a sokat ígérő hangzatos hirdetésektől és ha már mégis reá vagyunk utalva a kész műlép vásárlására, sze­rezzük azt be megbízható cégtől. Léptörmelé- keinket soha ne adjuk oda cserébe műlépért, ezt minden körülmények között dolgozzuk föl magunk kéziprésen, mert legyen ez a saját gyártmányú műlép bármilyen kezdetleges, azt a méhek nagy szeretettel veszik, alkalmazása után azt nyomban ellepik, rövid idő alatt ki is építik, sőt az anya pár nap alatt már pete le­rakásra is fölhasználja. A méhek pihenési időszakát — a hosszú telet — használjuk fel tehát az előkészületekre. Gyársunk házilag műlépet, illetőleg ilyenné dol­gozzuk fel viaszkészletünket, mert többet csak úgy termelhetünk ha méheinkkel szeretettel foglalkozva, azoktól évről-évre nemcsak elsze­dünk, hanem időszakonként valamit vissza is adunk nekik, mellyel céltudatosan irányítva munkájukat, megmentjük magunknak azt a rengeteg mézmenyiséget, amit viasz képzésre elfogyasztanak. Hiszen a megfigyelést eszközlő méhészek állításai szerint: minden egy kg. viasz után 12—Í4 kg mézet fogyaszt az építő család. Dolgozzunk tehát a többtermelés érdeké­ben és emeljük a magyar méz hírnevét! Királydaróc. Szöca Dávid községi jegyző. Kiskaptár — nagy- kaptár. Irta: Veszély Imre, tanító. Taggyüjtő ívet hozott a posta. Nagyon életre való sorokkal ajánlotta a »Fölsőmagyar­országi Méhészegyesület«-he való belépést. Töb­bek között az ragadott meg legjobban: jelent- kezzük minél többen, hogy megalakíthassuk a Nógrádmegyei Méhészkört. — Megyei méhész­kört? — Ami legfőbb vágyunkat ? — De ide már belépünk! — Még az nap öt új tag alá­írásával indítottuk vissza a nyilatkozatot. Türelmetlenül vártam azóta az egyesület hivatalos lapját, a »Felvidéki Méhészei. Végre megjött a decemberi szám. — Itt fekszik előt­tem az asztalon. Elgondolkozom: Ez tehát azaz ajtó, ame­lyen betekintve megismerhetem az egyesületi életet. Vájjon milyen is lesz az első találkozás? Vájjon nem tekintenek-e rám uj otthonomban idegenül, mivel podgyászomat nagykaplár képezi. Elfogódva nyitok be. Nini éppen rólunk esik szó! Azt beszélik rólad kedves kaptárom, hogy helytelenül visel­kedsz. Azt mondja, hogy minden melléktekintet nélkül ütöd-vered, rugdosod a kiskaptárt s mindezt azért teszed, mert nem áll félre útad- ból; nem akar »nagy eszmé«-d előtt térdet hajtani. — Ejnye-ejnye. Nem is tudtam, hogy ilyen rossz csont vagy!

Next

/
Oldalképek
Tartalom