Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-02-01 / 2. szám
Felvidéki Méhész. 3 Szóval a heresejtes lépeknek nagyszámban való alkalmazásával a többtermelés elve ellen cselenkszünk és ezzel nemcsak magunknak. hanem méheinknek is érzékeny kárát okozzuk. Vannak egyesek, a kik ezen a bajon úgy segítenek, hogy egyes családaiklól a főhordás beáltával az összes kereteket elszedik, illetőleg 1 mézes és 1 fiasitásos keretet hagynak meg csupán és az elszedett keretekkel a többi családokat lálják el, — előkészítvén ezzel azokat a mézhordásra, a lépnélkűl maradt családokkal aztán egész nyáron át építtetnek. Bár a dolgozósejtes kereteknek épittetési módja ezzel az eljárással is szépen beválik, — mert hiszen a méhek öszlönszerűen tudatában vannak, hogy hereiéppel életföntarlásuk nincsen biztosítva, — szorgalmasan hozzálátnak a dolgozósejtes lépek építéséhez; mégis a többtermelés elvénél fogva sokkal célszerűbb módját találom a dolgozósejtes lépek építésének abban az eljárásban, ha a még hiányzó kereteinket műlépek alkalmazásával építtetjük ki és a mézhordástól e célra egyetlen családot sem vonunk el. A méheknek intenzív kihasználása érdekében tavaszon arra fektetünk fősúlyt, hogy a családokat egyenlő erőssé fejlesztjük. A főhordás elérkeztével, meglevő összes kereteinket családaink között egyenlő arányban szétosztjuk és a még hiányzó kereteket műlépes keretekkel a költőtérben pótoljuk. Ilyen eljárással alig jut éven- kint 5—6 műlépes keret 1 — 1 családra, melyek 3—4 nap alatt teljesen ki lesznek építve anélkül, hogy a családot a hordásban zavartuk volna, vagy a hordás mérvét csökkentetük volna, avagy több családot a hordástól teljesen elvontunk volna építtetés céljaira. Hogy pedig ezen épittetési eljárást célszerűen keresztül vihessük, már most, a mig szorgalmas munkásaink pihennek, meg kell tennünk előkészületeinket. Műlép beszerzése sokba kerül, de beszerzése körűi a legnagyobb óvatosság ajánlatos. Mint mindent, úgy a viaszt is nagyban hamisítják és kivagyunk téve annak a sajnálatos állapotnak, hogy olyan műlépet kapunk, melyet a méhek nehezen, vagy egyátalában ki sem építenek. Leginkább óvakodjunk a sokat ígérő hangzatos hirdetésektől és ha már mégis reá vagyunk utalva a kész műlép vásárlására, szerezzük azt be megbízható cégtől. Léptörmelé- keinket soha ne adjuk oda cserébe műlépért, ezt minden körülmények között dolgozzuk föl magunk kéziprésen, mert legyen ez a saját gyártmányú műlép bármilyen kezdetleges, azt a méhek nagy szeretettel veszik, alkalmazása után azt nyomban ellepik, rövid idő alatt ki is építik, sőt az anya pár nap alatt már pete lerakásra is fölhasználja. A méhek pihenési időszakát — a hosszú telet — használjuk fel tehát az előkészületekre. Gyársunk házilag műlépet, illetőleg ilyenné dolgozzuk fel viaszkészletünket, mert többet csak úgy termelhetünk ha méheinkkel szeretettel foglalkozva, azoktól évről-évre nemcsak elszedünk, hanem időszakonként valamit vissza is adunk nekik, mellyel céltudatosan irányítva munkájukat, megmentjük magunknak azt a rengeteg mézmenyiséget, amit viasz képzésre elfogyasztanak. Hiszen a megfigyelést eszközlő méhészek állításai szerint: minden egy kg. viasz után 12—Í4 kg mézet fogyaszt az építő család. Dolgozzunk tehát a többtermelés érdekében és emeljük a magyar méz hírnevét! Királydaróc. Szöca Dávid községi jegyző. Kiskaptár — nagy- kaptár. Irta: Veszély Imre, tanító. Taggyüjtő ívet hozott a posta. Nagyon életre való sorokkal ajánlotta a »Fölsőmagyarországi Méhészegyesület«-he való belépést. Többek között az ragadott meg legjobban: jelent- kezzük minél többen, hogy megalakíthassuk a Nógrádmegyei Méhészkört. — Megyei méhészkört? — Ami legfőbb vágyunkat ? — De ide már belépünk! — Még az nap öt új tag aláírásával indítottuk vissza a nyilatkozatot. Türelmetlenül vártam azóta az egyesület hivatalos lapját, a »Felvidéki Méhészei. Végre megjött a decemberi szám. — Itt fekszik előttem az asztalon. Elgondolkozom: Ez tehát azaz ajtó, amelyen betekintve megismerhetem az egyesületi életet. Vájjon milyen is lesz az első találkozás? Vájjon nem tekintenek-e rám uj otthonomban idegenül, mivel podgyászomat nagykaplár képezi. Elfogódva nyitok be. Nini éppen rólunk esik szó! Azt beszélik rólad kedves kaptárom, hogy helytelenül viselkedsz. Azt mondja, hogy minden melléktekintet nélkül ütöd-vered, rugdosod a kiskaptárt s mindezt azért teszed, mert nem áll félre útad- ból; nem akar »nagy eszmé«-d előtt térdet hajtani. — Ejnye-ejnye. Nem is tudtam, hogy ilyen rossz csont vagy!
