Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-03-01 / 3. szám

4 Felvidéki Méhész. ahelyett, hogy egyes üdvös, megszívlelni való dol­got átültetnénk az életbe, megvalósítanánk. A felett el tudunk rágódni éveken át, hogy milyen legyen a kaptár, kis keretü-e vagy nagy keretű, alsó röplyuku-é vagy felső röplyuku, álló-e vagy fekvő, ami ugyan min nagyon lénye­ges dolog, de a méhészkedésnek még sem a sarkpontja, az éltető eleme. Ismerjük be, hogy eredményt elérni mindenikben lehet, legyen az országosméretű három keretsoros, vagy Boczo- nádi kaptár, csak legyen azt a méheknek miből telehordani és legyen az avatott ember kezében. Igaz, hogy hazánk tejjel-mézzel folyó Ká­naán, de az is igaz, hogy az ország minden részében nincs minden időben jó méhlegelő. Egyik helyen kiaknázatlanul marad az, a másik helyen pedig ugyanakkor éhen pusztulnak a szegény kis méhecskék. Nem elegendő hát, hogy méheink legyenek, azokat jó kaptárba tegyük, hanem gondoskodjunk számukra a megfelelő munkatérről. A legtöbb vidék nem igen váltó zatos a vezető növényekben. Van egy pár fajta, mely ontja a mézet, de utána nem következik másik. Sok helyen, mikor az akác elvírit, nincs többé mézhordás s ha történetesen az akác nem sikerül, akkor vagy éhen pusztulnak a méhek, vagy etetni kénytelen a szegény, reményeiben megcsalatkozott méhész őket. Pedig a bajon segíteni lehetne. Egyik vagy másik mézelő nö­vény vagy fa okvetlenül meghonosodnék min­den vidéken, ha a fáradtságot s némi költséget, ami kamatostul megtérülne, nem sajnálnának a méhészek. A vezetést ebben a dologban a méhész­egyleteknek kell átvenni. Nem az kell, hogy propagandát csináljanak a méhlegelő javítás­nak, hanem rendszert vigyenek abba. Szakkö­zegeik által tanácsolják tagjaikat, hogy melyik vidéken milyen fa vagy növény díszlene leg­jobban, s eszközöljék ki a magas kormánynál, hogy azoknak csemetéi, magvai rendelkezésre álljanak, megszerezhetők legyenek. Szegélyez­zék ilyen fákkal a törvényhatósági útvonalakat, a városok köztereket. A méhészek is termelje­nek ilyen fákat és úövényeket, az udvar és kert szinte kínálkozik erre. Méhese közelében bérel­het, akinek nincs, egy kis földet, vesse be olyan növénnyel, mely akkor vilit, mikor neki arra legnagyobb szüksége van, vagyis mikor azon a vidéken más mézelő növény nem virágzik. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt talán sohasem éreztük oly nagy mértékben, mint az elmúlt viszontagságos esztendőben. A ren detlen időjárás miatt országszerte kevés volt a méz, mindenünnen a panasz szava hangzott és sokan voltak kétségbeesve, hogy elpusztulnak méheik. De ha termelnének olyan növényeket, melyek junius végén, júliusban virágzanak, nem fordulna ez elő, legalább is nem ilyen mértékben. Munkálkodjunk tehát okszerűbben. A jö­vőért való aggodalom sötét fellegei oszlani fog­nak, ha ebben a rendszeresebb munkában az egyes emberek úgy. mint a társulatok kiveszik a magok részét, mert az által könnyebbé teszik a magok megélhetését, növelik a nemzet ere­jét, az ország gazdaságát, boldogságát. Zsarohján. Lányi Elemér ref. lelkész. NAGY GÉZA: „Slkezdő méfiész című szakmunkájának a második kiadása elfogyott! Eiskaptár — nagy- kaptár. Irta: Veszély Imre, tanító. (Folytatás és vége.) Ludwig Ágoston megfigyelései szerint egy normális család téli gömbjének átmérője 25 cm. Hogyan képződhetne ilyen család 228X17 cm. lépméreten ? A tavaszi fejlődés időszakán — amikor a méhcsalád ragaszkodik a gömbalakhoz 5—7 ilyen kiskeret mélységen kénytelen meghúzódni; nem használhatja ki az amúgy is csekély tér­fogatú fészekhelyet — az alap téglány alakja s a keret aprósága miatt. Nem is csoda azután, ha a tavaszi fejlő­dés csigalassúsággal halad. Hogy ezt a kiskaptáros méhész némileg gyorsítsa, kénytelen az okszerűség fő-fő mester­fogásához, az üres lépekkel való fészek bőví­téshez folyamodni. — Nincs ennél kétélűbb, kockázatosabb valami az összes okszerű fogások között; a kevés számú nép megnagyobbított fészke az idő esetleges hidegebbre fordultával takaratlan marad. — Hogy mit jelent ez, ahhoz nem kell nagy képzelőerő. Mennyivel más a nagykeret. Egy során tanyázik az egész nép s ugyanott találja meg téli élelmét. Nagymennyiségű fiasitást nevel­het a meghűlés veszedelme nélkül. Akadályta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom