Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-12-01 / 12. szám

Felvidéki Méhész 9

egerek ellen hintsük körül a kasokat két ujjnyi vastagon hamuval. Kártevőnk a hamuba nem szeret sétálni. Arra meg éppen nem vállalkozik, hogy a hamuba beleállva végezze a kasfal kirágásának munkáját.

Mivel a hamu hintéssel megakadályozzuk a levegő közlekedését a kas szélei alatt, a röp- nyílást nem kell megszükíteni, sem bojtorjánnal bedugni, hanem Hanznemen-ráccsal kell ellátni.

Lázári. Bakos István.

Szent-e a költőfészek ?

Vajnovszky Vincének ezalatt a cim alatt megjelent cikkére Lányi Elemértől a Felvidéki Méhészben megjelent igen talpraesett válaszához alig volna mit hozzáfűznöm és mert Vaj- novszky Vince álláspontját, hogy a költőfészek nem szent és nem sérthetetlen, kézzelfoghatóan megdöntötte, a magam részéről legyen szabad a kérdésben teljes objectivitással a következőkben hozzászólanom.

Vajnovszky azt állítja, hogy az újabb időben legnevesebb méhészeink különös súlyt helyeznek a költőfészek érinthetetlenségére, ahova mézért fosztogató kézzel benyúlni tilos.

Eltekintve annak a gyakorlati jelentőségétől, hogy az álláspont kinek a fölfogását igazolja, ezúttal csak annyit jegyezünk itt föl, hogy Vajnovszky téved abban, hogy az újabb időben hirdetnék legjelesebbjeink a mézűr sérthetetlenségét.

Hogy mennyire téved Vajnovszky, figyelmébe ajánlom: Sötér Kálmán, Kricsch János, Ambrózy Béla báró, Grand Miklós, Kovács Antal, Ábend András, Tóth János, Dömötör László «legnevesebb» méhészeink véleményeit, akik kivétel nélkül a költőfészek szentségének voltak a hívei.

Ha pedig Vajnovszkynak ezek a nevek nem imponálnának — amit sehogysem hinnék — kérem olvassa el Dzirzon, Hannemann, Dathe, Oettel, Ehrenfels báró, stb. kiválóságok idevágó véleményeit, bizonyára megváltoztatja hevenyében kiejtett szavait, hogy újabban kardoskodnék valaki a költőfészek sérthetétlensége mellett.

Vajnovszky tovább így ír: vannak «olyanok» is, akik az elv — tudniilik a sérthetetlenség elvének a figyelembevevésével «kezdik» kaptáraikat megalkotni. Megjelölik a költőfészek határát s a költőtért egészen «másfajta» keretekkel szerelik föl, mint a mézűrét s «kiadják» a jelszót, hogy ami a költőtérben összegyűl az a méheké, ami «ezenkívül» van, csak az a méhészé.

Ismételten téved Vajnovszky — ami elvégre emberi dolog, s így nem vetendő meg. De hogy másodszor téved, arra kell következnem, hogy sem Sötér, sem Ambrózy, sem a külföldi neves méhésznagyságok munkáit nem ismeri, vagy ha el is olvasta, bizonyára elkerülte a figyelmét az a körülmény, hogy voltak és nem vannak «olyanok», akik a költőfészek sérthetetlenségének a szem előtt tartásával úgy szerkesztették meg kaptárukat, hogy a költőfészekbe másméretű kereteket alkalmaztak, mint a mézűrben.

Ilyen a Gerstung-féle is, amelyet szíves figyelmébe ajánlok Vajnovszkynak, s kérem lépjen érintkezésbe Fazekas János erdődi (Szat- mármegye) járásbíróval, ő majd szívesen ad útbaigazítást és tanácsot meg tanítást, hogy a költőfészek sérthetetlenségének az alapelvével megszerkesztett Gerstung hányszorosan hozott több mézet, mint az a kaptár, amelynek a kezelője azt tanítja: vedd a mézet onnan, ahol «találod».

Vajnovszky ezután megállapítja,hogy: sohasem volt a rideg szabályok merev fölállításának híve, sohasem igyekezett azokat betartani.

Két körülményre hívom föl itt Vajnovszky figyelmét. Nevezetesen:

1. Hogy semminő rideg szabály merev fölállításának híve nem volt, készségesen elhiszem, sőt a magyar méhészek legnagyobb megnyugtatására honorálnom is kell azzal, hogy Isten ments, hogy Vajnovszky részeünkre valamely «rideg» szabályt állítson föl.

2. Ha nem is ragaszkodik görcsösen a fészek sérthetetlenségéhez és semminő más szabályhoz: mégis kérnem kell, ragaszkodjék továbbra is ahhoz a «szabályhoz», hogy a keret és az oldalfal között 5 mm. legyen a távolság, hogy a lépútcának 1 cm.-nyi szélesnek kell lennie, hogy a kaptár nagyságának és a kíjáró- nyílás szélességének arányosnak kell lennie, hogy a kaptár bizonyos «szabályok» figyelem- bevevése mellett készüljön stb., stb., mert méhészetében eredményt sohasem lát.

Vagy talán csak nem készíti Vajnovszky kaptárait a föntérintett «rideg szabályok» negligálásával ?

Tovább így ír Vajnovszky:

«Ma már több évtizedes tapasztalat után tudjuk mit ér a németektől átvett híres gyémánt- és arany szabály: az anya elzárásának, vagy kis térre szorításának művelete főhordás idején, ha azt minden viszonyok között vakon erőszakolják».

No nálunk nem igen erőszakolták azt az aranyszabályt, amelyet a külföldön sem átalá-