Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1918-10-01 / 10. szám
Felvidéki Méhész 8 azt hittük ez lesz az az év amelyen környékünkön kipusztúl a méhállomány. A megfogyatkozott létszám idézte elő azt, hogy a méz- ürt ki kellett üríteni, mert nem tudták megvédeni és tisztántartani a lépeket. Ezt a munkálatot minden méhésztársam megtette, mert mindnyájunk tudja azt, hogy a tartaléklép úgyszólván az első és nélkülözhatetlen kelléke a méhészkedésnek. A lépeket 10%-os sósoldattal lelocsolgattam s föltettem a padlásra. Első próbám ez, kíváncsi vagyok az eredményre. Régi méhészek azzal ijesztgetnek, hogy tavasszal le fogja rágni a méh a sejtfalakat*)? Tekintetességednek (Szabolcsvármegye) igaz tisztelője: 1918. szept. 20. Takács Demeter. *) A sejtfalakat nem fogják lerágni a méhek. Hanem inkább megeshet, hogy a padláson meglepi a moly, ha sósvizbe mártotta is. Azért a kereteket egymástól 3—4 újnyíra függessze. Szerkesztő. A sok csüggedező, sötét színekkel rajzolt kép után, mellyel az év első felében a jövőt magunk elé festettük, végre egy kis világosabb, derűsebb kép lebeg előttünk. A nyár adott valamit, amiről már-már lemondtunk. Augusztusban a napraforgó adott egy kis mézet, hogy jobb családaink az éhenhalástól megmenekülhettek. Sokat nem, csak épen annyit, hogy a jó családok begyűjtötték a téli élelmet. Ezért a kevésért is hálát adunk a Mindenhatónak. Úgy látszik, hogy méheink is azt az elvet vallják, hogy «segíts magadon, az Isten is megsegít», — törték magukat, fáradoztak, mert tudták, hogy a maguk erejére vannak útalva, az emberi segítségben hasztalan bíznak. Hiába van országos érdekről szó, a segítő kéz nehezen mozdúl, mire tesz valamit, már késő. Hi szén már szeptember utolsó napjaiban vagyunk s az Ígért étetőcukor még a távol ködeiben révedezik, hogy akkor jusson el hozzánk, mikor felhasználni nem lehet. Pedig kellene, égető szükség van rá. Szükség van itt is, hol pedig volt egy kevés hordás, de szükség van másutt, hol sem napraforgó, sem tarlóvirág, sem más olyan növény nincs, mely mézet adott volna a nyáron. Nekem 35 családomból 11 szorul étetésre, hogyan elégítsem ki azzal a 14 kiló cukorral, mely rám esik, mely azonban még csak papíron van, nem tudom ? Valószínűleg 5—6 család lesz az áldozat, egyesíteni fogom más családokkal. így áll a dolog méhesemben, de másnál még rosszabbul. Rossz esztendő volt ez, emlékezetes marad hosszú ideig. Üresen maradtak a mézes bödönök, pedig mily nagy számmal készíttették azokat olyanok, kik százezreket akartak keresni a mézen. És üresen maradtak a műlépek, mert nem volt raj. Szórványosan eSY-egy községben 1—2 raj jött ki csak. Ezen a nyáron már nem a szaporításról gondolkodtunk, hanem a meglevőnek a megmentéséről, ki tudja, sikerül-é, a fagy beállta előtt megjön-é a cukor? A mesterséges szaporítás sem sokat ért, csak tengődnek a mű rajok. Az idén elmondhatjuk: «oleum et operám perdidi». Zsarolyánban. (Szatmármegye.) Lányi Elemér. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A Felvidéki Méhész-ben leközölt megfigyelések, szomorú képet nyújtanak a í. évi méhészeti állapotról, mindenhonnan csak panasz hangzik a kétségbeejtő helyzetről. Mint régi méhész, csak a legnagyobb részvéttel gondolok méhésztársaimra. Szemben ezen megpróbáltatással, elmondhatom, hogy az idei méhészkedéssel megvagyok elégedve; jóltudom, hogy ez méhésztársaimnak nem vigasztalás. A mi vidékünkön a méhek a korai tavaszon gyorsan fejlődtek, úgy, hogy dacára annak, hogy a Kárpátok közt lakom, egyes méhésztársaim már május első napjaiban rajukkal dicsekedtek. Mivel nálam elég kopár a vidék, nekem csak május 23-án volt az első rajom. Azután jött a júniusi fagy, minden elfagyott, s a legnagyobb aggodalommal gondoltam méheimre. Azonban mindjárt melegre fordúlt az idő. s a méhek erősen kezdtek rajzani, úgy nálam, mint méhésztársaimnál. Méheim alig néhány család kivételével megra- joztak; adtak 2—3 rajt. Az volt a baj, hogy egyszerre öt-hat család rajzott, s bizony összekeveredtek, s a vége az lett, hogy sok raj elvesztvén anyját, föloszlott. De igy is méhállományom megkétszereződött, s négy rajt elajándékoztam, hogy többen legyünk méhészek. A mézelés szintén jó volt. Van olyan méhésztársam, akinek egy raja 35 kgram mézet gyűjtött be! Dálam az átlag családonként 10 kg. felesleg, de ezenkívül mint már említettem, méhcsa- ládaim megkétszereződtek, s igy az eredmény jónak mondható. A hordás csak július 15-ig tartott, azóta csaknem folytonosan esik az eső, s igy a méhek csak a napi élelmet hordják be. Télire már el vannak látva elegendő mézzel. Egy érdekes megfigyelést tettem. A méhészeti könyvek azt tanítják, hogy idei termékeny anya ki nem rajzik.*) Én május közepén egy családot meganyátlanítottam, mert anyja öreg volt, s a család a többihez képest nem fejlődött. Iunius közepén a fiatal anya már szépen
