Felvidéki Méhész, 1918 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1918-09-01 / 9. szám

Felvidéki Méhész

11

Fehér Károly, váltókezelő, sárosvármegyei méhésztől kaptuk a panaszos sorokat.

»Öt év óta — írja Fehér Károly — nem a telt, hanem az üres kaptárokat számlálgatom. És minden évben többen lesznek az üresek. Ha igy megy, csakhamar kezdő leszek újra.«

»Vidékünket nem járta az ellenség. Az 1914. évi visszavonúláskor csak a csehek jár- iák a földünket. Vasútvonal mellett lakom, ott vonúltak el a csapatok, mindent elpúsztítottak, igy méhállományomat is. Óh, hogy itt is az átkozott cseheket kell vádolnom! . . .«

»Ezután 3 száraz esztendő következett. Sem raj, sem méz nem volt.«

«Az 1917. évi beteleléskor a kétségbeesés soha nem tapasztalt módon gyötört. Egész nyáron vergődtek bogárkáim, télire alig gyűjtöttek valamit. Úgy tekintettem sokszor hólepte házikójukat, mintha a legkedvesebb hozzámtartozó lenne ott fölravatalozva . . .«

»Tavaszra elpusztult öt . . .«

»Az idén valamivel kedvezőbb az időjárás. Bogaraim élénkebbek. Valami hordást is látok, mellyel ismét kipattant belőlem a reménység egy szikrája . . .«

Csak akkor tudjuk meg valójában, hogy mekkora szenvedély a méhészkedés, ha ilyen panaszokkal telt leveleket olvasunk el!

— A viasz ára. Átalános a panasz a viasznak a piacról történt eltűnése miatt. Az a kis készlet pedig, amely a lánckereskedés kezében van, méregdrága. Tisztességes árral megelégedő méhészek a viaszt augusztusaa, minőség szerint métermázsánként 3600—4000 koronáért adták, de a lánckereskedők — megszimatolva a rajzástalanságot — ennél is nagyobb árt kérnek a viaszért. A körmükre kellene koppintani ezeknek az árdrágítóknak;

— Akció a kasos méhcsaládok megmentésére. Nyitravármegye alispánja Hrankay Bélának, a pozsonyi méhészkerület vezetőjének az előterjesztésére készségesnek nyilatkozott arra, hogy a vármegye területére megtiltja a méhcsaládok egy részének az őszi szokásos lekénezését és azokat az állam által fölállítani szándékolt méhesek benépesítésére összevásároltatja. A földművelési kormány erre a célra 5000 koronát bocsát rendelkezésre.

Bár kevés méhcsalád lesz összevásárolható a kiutalt összegen, de másrészt azonban az lesz a nyereség, hogy a kasos méhtartó gazdaközönség meggyőződhet arról, hogy a lekénezésre szánt méhekért ugyanazt az árt kapja meg, mintha azok lekénezése után csak a méz- és lépkészletet adná el. Azt is tapasztalni fogja a nép, hogy nincs abban semmi veszedelem, hogy élőméhet adott el, amitől még manapság is az a babonás félelem tartja vissza, hogy az eladott elő méhcsalád elviszi a szerencséjét.

— A Szövetség. A Magyarországi Méhészegyesü- Intek Országos Szövetsége a folyó év tavaszán tartotta meg alakalása óta, első közgyűlését. Az alakulás pedig jó régen’volt már. Az 1912. évben. Hat évig a Szövetségnek tehát nem volt semmi olyan dolga, amelyért érdemes lett volna az évenkint kötelező közgyűlést összehívnia.

Az idei tavaszon megtartott értekezleten úgy határozott a Szövetség, hogy július II. felében közgyűlést tart. Elmúlt július, de a közgyűlésről mitsem hallottunk. Később az a verzió járta, hogy augusztusban lesz meg az értekezlet. Elmúlt augusztus is, bizony semmit arról nem hallottunk, hogy a veszendő magyar méhészet érdekében egyetlen lépést tett volna a Szövetség.

Ezért ugyan érdemes volt megalakulnia!

— Méhészek zászlószentelési ünnepe. A Pancsovai Méhészeti Egyesület szeptember 14., 15. és 16-án kirándulással és tánccal egybekötött zászlószentelési ünnepet tart. Az egyesületi zászlót úgy a róm. kath., mint a gör. kel. templomban beszentelik.

Az egyesület vezetősége a zászlószentelési ünnep előestéjén a két zászlóanyáknak: nedeczei Nedeczky Jenőné és Gramberg Adolfné úrnőknek serenádot ad. A beszentelés ünnepe 15-én lesz. Másnap, 16-án együttes kirándulásra mennek a résztvevők Zimonyba.

— A méz- és viaszforgalom szabályozása. A hivatalos lap auguszius 26-iki számáhan kormányrendelet jelent meg, mely a méznek és viasznak az ország határain túl való szállítására az igazolvány-kényszert kiterjeszti.

— Új méhészlap. A Délmagyarországi Méhészegyesületnek már a háború kitörése előtt megindított hivatalos lapja, mely a hadiállapot bekövetkezésekor megszűnt, július hónapban újraéledt. A délvidék méhészeinek élénk mozgalmáról és az egyesületi élet ujraszületé- séről tesz fényes tanúságot a »Méhész« című szaklap megjelentetése. A lapot Dér István, főgimnáziumi tanár, egyesületi főtitkár szerkeszti. A lap egyelőre kéthavonkint jelenik meg az egyesület székhelyén: Temesváron.

— A méz fehérítése. A nap színbontó batása fölhasználható a sötét színű méz meg- fehérítésére is. Dem kell azonban hinnünk, hogy a szószoros értelemben fehér mézet kapunk kísérletünk után, de mindenesetre elérjük, hogy a kereskedésben olyan igen kedvezőtlen hírű barnább mézet világossá tegyük. A