Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-05-01 / 1. szám

10

Felvidéki Méhész.

Mézkerep. (június-szeptember). Nyúlszapuka, (május—junius).

Pettyegetett pofóka. Dracocaphalum molda- vicum. (julius).

Repce, (április - május). Takarmánynövények.

Zsálya, (május —augusztus).

Erdei vadvirágok.

Kaszálók sokféle növényei.

II. Cserjék.

Áfonya, (május—június).

Borbolya, (május—június).

Egres, (április—május).

Fagyai, június—julius).

Galagonya, (május—június).

Hanga. Erica, (április—szeptember). Hóbogyó, (tavasztól—őszig).

Kecskerágó. (május—június).

Málna, (május—június).

Mogyoró, (március).

Naspolya, (ápriFs — május).

Rekettye, (május—június).

Somfa, (április).

Szeder, (május).

Vadszőllő. (július - augusztus).

III. Mézelőfák.

Akác és fajai, (május—június).

Bálványfa Ailanthus glandulosa. (június- július).

Fűzfa, (márcus —augusztus).

Gyümölcsök, (április— május).

Hársfa és fajai, (július—augusztus).

Japán akác. (július).

Jávor. Juhar, (május—június).

Kőris fa. (április —május).

— Májusban mézelő növények: sik- vidéken a kerti virágok, málna, gesztenye, gyümölcsök és a hónap végén az akác. Némely esztendőben — mint az 1916. évben is — már 20.-án vígan hordták méheink az akácvirágból a mézet. A hegyvidéken a repce, az «áfonya, a gyümölcsfák egyrésze, a mezei és erdei növények tavaszi előhírnökei virágzanak. A hónap végn felé ugyanaz a virágzat, mint a síkvidéken a hónap közepén volt. Átalában 2 — 3 heti időköz van az Alföld és a Felvidék mézelő növényeinek a virágzása között.

Házunk tájékát, kertünk alját, mesgyéket, utakat ültessük be mézelőfákkal I

Vidéüi leveleit.

Méhészeteinkben az 1916. év nyarán elért eredmény valósággal forradalmat teremtett a nem méhészkedők között. Napról-napra kérdésekkel halmoztak el az érdeklődők. Mindnyájan meg voltak győződve, hogy a hadseregszállitást kivéve ez a legjobb üzlet.

Igaz, hogy a méhészet legtöbbször haszonnal jár, mégpedig nemcsak anyagi, de főként, a falusi népre, igen értékes erkölcsi haszonnal is, de akik a múlt évi méztermést és mézárakat veszik alapjául létesitendő méhészetüknek, azok csalódni fognak.

A mi vidékünkön 10 évben van egyszer jó mézelés; általában közepes haszonnal kell beérnünk A méz békeidőben kilogramonként legfölebb 1 K 59 f. Egy olyan méhészet, a mely a múlt évben pl.: 4500 koronát jövedelmezett, normális viszonyok között csak 400 koronát adott volna; mert: 750 K mázsánkénti ár helyett csak 3 mázsát produkálhatott volna.

A csalódás minden téren, igy a méhészetben is, visszahatást szül. A kit egyedül a nagy haszon, a könnyen meggazdagodás biztosnak látszó lehetősége és nem a méhek, s átalában a méhészet iránt való igaz vonzódás állít a méhszkedők sorába, azokat a könnyen bekövetkezhető csalódás visszalenditheti a másik szélsőségbe, ahol a nemes foglalkozás hajótöröttjei fáskamrának használják az egykor szép reményekkel épített méhest.

A méhészegyesület szervezői jól megválasztották az alakítás idejét. Az új méhésztársakkal elsősorban azt kell megértetnünk, hogy ne akarjanak egyszerre nagy méhest és sok méhcsaládot, mert kellő gyakorlat és ismeret nélkül nagyban méhészkedői nem lehet.

Lázári, 1917. évi április.

Bakos István, tanító.

1916. év őszén beteleltem 31 családot. 27-et Boconádi álló és 6-ot országosméretű kaptárban. Mind a 33 család nagyon népes volt s úgy a Boconádiak, mint az országosmérelűek 18—18 kereten mentek telelőbe, körülbelül 16—20 kgr. mézzel. Betelelésem annyiból állott, hogy a második pörgetés után egyszerűen lezártam a kaptárok ajtóit, minden burkolást mellőzve. így nagyon szépen érték meg a tavaszt, penész, lucsok nem volt, holt méh is nagyon kevés.

Az első, tavaszi tisztuló kiröpfllés március hónap 15-én volt. A tavaszi átvizsgálást azon-