Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-10-01 / 6. szám
Felvidéki Méhes«. Lezáródott ismét egy méhészeti esztendő. Ami még hátra van ez évből, az már a nyugalomnak és a reménykedésnek az ideje. Egy-egy elkésett virágot, egy-egy hosszú életű növényt felkeresnek ugyan még méheink, de amit azokból nyernek, az már nem jöhet számításba, abból még a napi eleség sem telik ki. Visszatekintve ez év lefolyására, rossznak épen nem lehet azt mondani, mert ha a mézhozam messze maradt is a múlt évitől, de a mostani magas mézár kiegyenlítette azt. Nálam az átlagos eredmény családonként közel 16 kiló. Kevés, de a mostoha időjárást tekintve, meg lehet vele elégedni. A túl nedves tavaszra elkövetkezett egy 4 hónapos szárazság, mely idő alatt leszáradt, elhervadt minden, s a virágzó fák és növények is erő és harmat nélkül nem fejleszthették úgy a nektáriát, mint ahogy szokták, és főképen mint ahogy szerettük volna. Ez a rendetlen és mostoha időjárás szülte azt a sok kínos aggodalmat, és sok keserű panaszt, mely a méhészek szívét eltöltötte, a méhészek ajkáról előtört. Most már a családok elrendezve, készen várják a telet. A be,telelés, miután még augusztusban átvizsgáltam a családokat, hogy később háborgatni ne kelljen őket, nem nagy fáradsággal járt. A téli eleséget többé-kevésbbé behordták, csak szórványosan, kéi-három gyöngébb családnál kellett azt pótolni. A betelelt családok csaknem kivétel nélkül elég népesek, de korántsem olyanok, mint a múlt éviek voltak, a kitelelésük azonban így is valószínű. Most már nincsen egyéb hátra, mint őrködni a méhek nyugalma felett, s várni az ébredést, a szebb és jobb esztendőt, mely talán meghozza a békességet s a zavartalan munkálkodást. Zsarolyánban, 1917. szeptember hónap. Lányi Elemér ref. lelkész. Eljött a szeptember hónap, a betelelés ideje. Vidékünkön minden gondos méhész el is végezte azt. A betelelést természetesen megelőzte az őszi pergetés. Egész nyáron panaszkodtunk a száraz időjárásra, az elmaradt harmatokra, és dacára ezen szerintünk nem kedvező időjárásnak, áldott méhecskéink kitartó szorgalma folytán mézes bödöneink telve vannak. Negyvennégy kaptár után átlag ^10 kiló • 9 tarló mézet pergettem. A méhcsaládokat 18 kereten teleltem be. A népes családoknak gyönyörű lelt, befedett lépeket juttattam. Nem szédített meg a nagy méz-ár. Folyton az lebeg a szemem előtt, hogy mily tőkének felel meg a méhészkedésből származó jövedelem. Első tehát a méh! Ne sajnáljuk tőle a maga által szerzett téli élelmet. Nem tudom eléggé elitélni azon kasos méhészek kapzsi eljárását, kik elszedve a méhek- től a méz nagy részét, cukorral kísérlik pótolni az elrablott eleséget. Az ily emberek keserűen fognak csalódni A kasok e vidéken 15—20 kiló súlyúak. Tíz év alatt ily bő mézelési évre nem emlékszem. Igaz, hogy a méhek kiröpülését a kellemetlen szelek, hideg esők nem zavarták. Ragya egész nyáron át nem volt észlelhető. így aztán a népes családok a kedvező helyzetet kihasználták. A kiteletést illetőleg a legjobb reménnyel nézek a tavasz elébe. Tartok azonban tőle, hogy az elmaradt rajzás folytán az öreg anyák körül a tél folyamán több elpusztul. Tartalék anyáim pedig nincsenek. Ezen még segíthetek úgy, hogy a kasos méhészek gyenge második rajait e célra felhasználom. Méhészlársaimnak hasonló jó mézelési esztendőket kívánva, vagyok Érendréd, 1917. IX. 16. tisztelettel Szaleczki Miklós áll. isk. igazgató. Tekintetes Szerkesztő Úr! Jánk (Szatmár m.) és környékén az elmúlt egy hónap alatt méheink minden tekintetben gyarapodtak. Csakis a méhészek hibája következtében pusztult el néhány család, mert any- nyira elhatalmasodott a szipoly (viaszmoly) a gyengébb családoknál, hogy azokat tönkre silá- nyitották. Szeptember 2.-án délután 5 óra tájban méheim közt időzvén, láttam a mint a méhek egy kaptáram röplyuka előtt lefüleltek egy termékeny anyát, amint az oda beakart vonulni. Elfogtam és zárkába téve a közeli fán védett helyre tettem. Rövid idő múlva egy kis raj vette körül. Ennek a magyarázata a következő. Elvből erős családokkal méhészkedem. Minden ősszel azt tapasztalom, hogy legjobb családjaim szeptember közepetáján számban erősen meggyarapodnak. A kaptárok megtelnek méhekkel. Mi lenne ennek más az oka, mint az, hogy más gyenge családokkal bíbelődő méhésztársaim méhei és a szipoly által kilako-
