Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-06-01 / 2. szám
10 Felvidéki Méhész. hasonló esetben még májusban is végezhessünk serkentő etetést. Méhésztársi üdvözlettel vagyok Királgdarócon, 1917. május hó 28.-án legnagyóbb tisztelettel: Szőcs Dávid, községi jegyző. Tekintetes Szerkesztő Ur! Mily örömmel ragadtam tollat kezemben a múlt hónapban értesíteni méhállományom állapotáról, oly csüggedten teszem azt meg most, a midőn úgyszólván, ha mindennap éber figyelemmel nem kisérem őket, talán nagy része elpusztult volna. Április 15 — május 20. közötti részben esők — részben erős lehűlés következtében, a családok népessége felére apadt le. Május 1-je körül oly népesek voltak még, hogy több család rajzásra készült. Egyszer csak nagy meglepetésemre láttam, hogy több családtól a heréket üldözik, az anyabölcsőket lerágták és a már teljesen kifejlett anyákat kidobták. Méhesem előtt találtam kidobva egy teljesen kifejlett — még eleven anyát. Mindamellett, hogy etettem családaimat, napról-napra fogyott a a munkásnép és csodálatos, a fiasítás is szünetelt. A gyümölcsfák dúsan virágzottak, azonban nektária nélkül, a jelzett időben. Az akácfák rég nem virágzottak oly dúsan, mint az idén. A teljes kifakadás május 26-óta van. Már kezd a méz csillogni a sejtekben és az anya is élénkebben rakja petéit. Tehát az akácvirág kifa- kadásával új élet, új remények támadnak... Azonban májusi rajra nincs kilátás. Vidékünkön — legalább eddig — nem volt. Ha jó törzseket akarunk betelelni, tanácsos a rajok egyesítése. Szamoslippó, 1917. május hó 29. kiváló tisztelettel: Nagy Péter, áll. isk. igazgató. A »Felvidéki Méhész« első számában közrebocsátott felhívásra méhészetemben a háború folytán szenvedett károsodásomat az alábbiakban van szerencsém bejelenteni: Jelenlegi állomáshelyemen 7 év óta mé- hészkedtem, mely idő alatt szerény tanítói fize- zetésemből 50 család befogadására szolgáló méhest állítottam fel, s azt a szükséges méhészeti eszközökkel fölszereltem. A szakszerű méhészkedés megkedveltetése és bemutatása céljából a sárosvármegyei Hegyvidéki kirendeltség megbízásából több nyilvános előadást tartottam. 1914. évi április havában Pomekács Mihály, az iglói méhészeti kerület szaktanáré, — aki méhesemben 8 szomszédos község méhészeinek tartott előadást, — a méhészkedés terén kifejtett munkálkodásomat elismeréssel honorálta. 1914. év őszén 32 méhcsaládot teleltem be országos méretű egyesületi tkaptárban;,de mivel községünk 5 hónapon át a háború szintere volt. Állomáshelyemre visszatérve méheimet kipusztitva, méhesemet szétrombolva találtam. Sok évi munkával és számottevő befektetéssel szerzett méhészetem a szó legszorosabb értelmében megsemmisült. A háború folyamán tehát a következő károsodásom volt: 32 méhcsalád orsz. egyesüteti kaptárban; a méhek kipusztitva, kaptáruk szétszedve, felégetve. 50 család befogadására szolgáló méhes, teljesen széjszedve. Több kgrm viasz és számtalan tartaléklép, 1 mézpörgetőgép, 1 viaszolvasztó üst, 1 Rietsche-féle műlépprés, 1 viaszolvasztó készülék a műléppréshez, s több más kezelő eszköz. A méhészkedést a múlt év folyamán ugyan újból megkezdtem, vásároltam két rajt, de a szakszerű méhészkedést saját erőmből folytatni nem tudom, mert az orosz betörés előtt elmenekültem, mindenem ott veszett, s most szerény tanítói javadalmazásomból a legszükségesebb mindennapiakat is csak nagy nehezen szerezhetem be. Hogy tönkretett méhészetem mikor újúl föl, csak a jó Isten a megmondhatója. Alsóodor, 1917. május hónap. Krivka Sándor, tanító, méhész. Idefönt a havasokban gyönyörű a május ! A gyümölcs soha uem remélt gazdagsággal virágzott. Igaz ugyan, hogy a május közepe táján az egész Fölvidékre kiterjedt fagy rendkívül sokat ártott, a hordásból jutott így is. Jutott annyi, hogy a családok szépen fölerősödtek, a mézűrt teljesen elfoglalták, a fiasítás tömören, egyöntetűen halad. A rajzás iránt való hajlandóság itt-ott mutatkozik is már. Méhésztársaimtól értesültem, hogy egyesületünk területének az Alfölddel határos részén nagyon sok volt az akác, de kevés a hordás, mert nem volt eső. Nálunk, ahol már ritkább az akácfa, ha nincs is eső, mégis van nek- táriaképződés, mert a hegyes vidékeken a legmelegebb napokra következő éjszakákon is sok a harmat. Reméljük, ha dús lesz az akác, régen nem tapasztalt szüretünk lesz. 18 éve, hogy idefönt méhészkedem, s nem emlékszem arra, hogy ilyen erős családaim lettek volna. Ha nem mézeltetnék, ebben az évben az 53 családból bátran készíthetnék háromannyit. így is fölszaporítom törzseim számát 80-ra. Borsa, május hónap. Juhász” Imre, " méhész.
