Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1917-12-01 / 8. szám
Felvidéki Méhest. 8 11 családból 7-et, a 7-ből — ha a télen át nem nem tudom etetni — a tavaszt talán 2 családom éri meg. Az Alföldön a méhészet — nem úgy, mint szeretett szűkebb felvidéki hazámban — csak a gyümölcsfa, az akác virágzatából élhet meg, a tarlóvirág itt ritkán sikerűi. Erdők nincsenek. Fűz, mogyoró, kevés szil alig akad; a méhlegelő javításáról itt szó sincs, a paraszt méhész — de még az intelligensebbje sem gondoskodik legelőről, a méhészek zöme conservativ, tanítás nem fog rajta, mert: »öregapám is úgy csinálta, mégis jó volt!« — az általános vélemény. Méhesemben országosméretű kaptárokon kivűl van egy Kuntsch-féle ikerkaplár (keret nagyság: 34X25), 1 drb alsó kijárós Boczonádi, 1 drb német »erdész«-kaptár és szalmakasok. Célom nem az iparszerű méhészkedés, hanem a kísérletezés, tanulmányozás és tanítás. Szívből üdvözlöm a »Sárosvármegyei Mé- hészkört-i megalakulása alkalmából, mert tudom — hiszen életemből 17 évet töltöttem Eperjesen — (mely évek életem legkedveseb évei), hogy ott van hazája az okszerű méhészetnek. Üdvözlöm annak elnökét, az igentisztelt Tanfelügyelő Urat. A tagok nagyrésze mind régi ismerősöm, s ha szerencsém lesz, hogy a Fölsőmagyarországi Méhészegyesiiletbe tagúi felvétetem — a mit még szeptemberben kértem — úgy hírt hallok majd a kárpáti bogárhátu kis házikókról is. Itt — s azért, hogy egymással szorosabb összeköttetésbe jussunk — ismételten hangoztatom az Országos Méhészszövetség megalakításának sürgősségét, s vagyok azon kérelemmel, hogy a tek. Szerkesztő Úr hébe-korba soraimnak egy kis helyet engedélyezni szíveskedjék. Makó, 1917. november. méhésztársi szívélyes üdvözlettel kész szolgája: Guseó Ferenc, m. kir. adóhivatali főtiszt, az O. M. M. E. és T. T. M. E. választmányi tagja. Eltekintve a két napi szeles időtől, november hónap a méhek téli berendezkedésére és nyugalmára igen kedvező volt. A hónap több napjain át szorgalmasan hordták a részükre még szükséges vizet. Méhcsaládjaim bőven el vannak látva mézzel. Cukoretetésre gondolnom sem kell. Különben az a tapasztalatom, hogy ill az Ér mentén, ritkán fordul elő oly eset, hogy ne pergethetnénk ősszel is valami keveset, de ha nem pergethetünk is, szorgalmas méhecskéink mindig gyűjtenek annyit, hogy ne okozzanak gondot a méhésznek a betelelést illetőleg. Tiz év alatt egy esetben szorúltam cukoretetésre. Kerülje is ezen kényszeretetést lehetőleg minden méhész! Dupla falu kaptáraimnál a költőtérnek átlag 18 keretre szorításán kivül a betelelés any- nyiból állott, hogy a mézűrt elválasztó deszkafalra és hátul az ablakra papírlapokat helyeztem lehetőleg úgy, hogy minden nyílást elfedjek. A röpnyilásokat felényire szűkítettem az úgynevezett Kardos-féle szabályozóval. Az egerek és cickányok ez év őszén nem mutatkoztak. A cinkék is bőven találtak még a határon eleséget, igy ők sem igen zavarták még méhecskéink nyugalmát. Minden jel arra mulat, hogy a kellő gonddal betelelt méhcsaládok jó erőben és kedvező viszonyok közt fogják tölteni a telet. Természetesen a méhész is többszörös figyelemmel, nagyobb gonddal őrködik dolgos népe nyugalma felett. Ez érthető is. Minden gondozásukra fordított percet jól megfizetnek a drága mézzel és igy soha nem remélt jövedelmet biztosítanak gondozójuknak Hogy ezen jövedelmet fokozhassuk, használjuk fel a téli estéket tanulmányozásra. Olvasgassuk ismét és ismét a szakkönyveket s cseréljünk eszmét méhész kollegáinkkal. Találjon bennünket a tavasz kész tervvel! Azonban ne ambicionáljuk magunknak az uj kaptár feltalálását! Szerintem minden kaptárba bőven hord a méh, ha van honnan. Pergettem én az idén háromsoros országos kaptárból is 30 kiló mézet. Fordítsuk hát figyelmünket gyümölcsfák ültetésére és mézelő növények termelésére. Megjegyezni kívánom, hogy vidékünkön a napraforgó virág nem váltotta be azon reményt, melyet mi méhészek hozzá fűztünk. Érendréd, 1917. nov. 28. Szaleozki Miklós, áll. isk. igazgató. November hó végén a déli napos órákban a méhek kiröpűltek. — Az élénk zümmögés mintegy kényszeríti a méhészt, hogy az ilyen alkalmat a külső vizsgálatra használja fel, következtetést vonva a külső jelekről a belső életre. A dél és keletfelé néző röpnyílású kaptáruk lakói mind életerős jelt adtak magukról. Ezeknél, a telelés ideje alatt két háromszor, kopogtatás által előidézni szokott zsongás hallgatása darab időre fölöslegessé vált. Az északra és nyugatra kiröpűlő családok nem vették észre a napsugarait, ők csendesen pihennek. Pihenésüket nem zavarja semmi különösebb zaj.
