Felvidéki Méhész, 1917 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1917-12-01 / 8. szám

6 Felvidéki Méhész. ■ ■n December a méhesben. Beköszöntött a hivatalos tél. Amikor e sorokat írom, még fekete, még mezítelen a föld, a fák csupasz, lombtalan ágai mereven nyúlnak a semmibe, a száraz, levéltelen kóró örökké himbáló szára megrezzen, ahogy rászáll vala­mely csintalan, kóbor veréb. Reggel, napkelte előtt, hideg, csípős szél fut végig a kerten. Még nem sivít, még nem tombol. Símán, nyugodtan köszönt be, s ahogy fölébred a nap, egészen elcsöndesűl. Hanem a csípős, fagyos, száraz levegő csak délfelé enged ridegségéből. Makacsul ott ková lyog, a kezünkön, újjaink begyén, a körmünk alatt. Jólesik, ha ilyenkor összébbgombolhatom meleg kabátomat. Lent, a kertben minden élet, minden ele­venség megszűnt. Mintha boszorkány varázs- vesszője érte volna a kaptárokat is, álomba merült minden bogár — úgylátszik. Pedighát odabent csak a munka pihen, az élet, az örökké fáradhatatlanúl nyüzsgő élet csak az új kikele­tet várja, hogy ösztöne lázas munkásságának elejtett fonalát újra fölvegye. Ha a méhek várakozását jelző csöndes, egyenletes moraj hallik a kaptárfalon át, ott rendben van az állapot, de ha a lágy morajlás egyenetlen zúgássá fajúi, seza zúgás tartós, ab­ban a családban baj van. Ha a kaptár egye­dülálló (egyeskaptár) könnyen segíthetünk a bajon. Nesztelenül leemeljük és bevisszük me­legebb helyiségbe, s átnézzük. A baj, a zugás okozójának az eltávolítása után éppen olyan nesztelenül visszaállítjuk a kaptárt eredeti he­lyére. Ha többes a kaptár, vagy ha falbaépít- tettek a méhlakások, természetes, hogy nem segíthetünk a bajon, hacsak az időjárás párt­fogásunkra nem siet. A jól betelelt, a kellő mézzel ellátott csa ládok kitelelését nyugodtan várhatjuk. Aki a legnagyobb körültekintéssel végezte a betele- lést, s minden eshetőségnek — az emberi szá­mítások figyelembevevésével - elejét vette, le­telte az alapját jövő esztendei méhészetének. Aki a méhek természetességének megfelelően megadott a családoknak minden téli életszük­séget, bő jutalmazásra számíthat a rákövetkező évben — ha a Gondviselés egyébként az idő­járást és a virágzást illetően is segítségünkre lesz. Amilyen fontos a méhcsaládok betelelése, éppen olyan elengedhetlen kellék a téli nyuga­lom biztosítása. Amint tudjuk, a méhcsalád go­mollyá tömörűlten 4-5 lépútcát foglal el az alsókeretsoron. A gomoly népe állandó moz­gásban van, úgy, hogy a legkívül állók a gömb közepébe kerülnek és viszont. A méz fogyasz­tásában a gomoly successive a fölső keretsorra jut. Ebből magyarázható, hogy ősszel az alsó keretsoron tanyázott méhcsalád tavasszal a fölső keretsorban fészkel. Hogy a méhek téli nyugalmát zavarnunk nem szabad, már minden kezdő méhész jól tudja, s nem is megy a méhes felé sem. Pedig nagyon rosszúl cselekszik. Elvégre lehet ott baj rajta kívül eső hibából is. Az egér, a cickány, a harkály, a cinke, a szürke holló, mindmeg­annyi ellensége a méhcsaládnak. Az egér és a cickány ellen úgy védekez­zünk, hogy a kaptárok kijáróit négyzetcentimé- ter nyílású dróthálóval lássuk el, a kasokat pe­dig bojtorjánnal fogjuk körűi, ott, ahol a pad­kával érintkeznek, a kijáróhoz megfelelő nagy­ságú dróthálót teszünk. A normális kijárót meg- szűkílenünk nem kell. Friss, tiszta, száraz leve­gőre van a méhcsaládnak szüksége télen is, maradjon nyitva tehát a* kijáró még a legzor­dabb téli napokon is. Hogy a harkályt, a cinkét és a szürke var­jút távol tartsuk a méhes környékéről, szorgal­masan és kitartóan üldöznünk kell azokat, s nem elég csak csapdát fölállítanunk Megtörtént tavaly, hogy egyik legerősebb családomat tette tönkre a hamvasvarjú. Méhe­sem a kertvégen van, ahová könnyen ellátha­tok lakószobánk ablakából. Amint korrareggel kinézek a méhesre, az egyik kaptár előtt a hamvasvarjű szaporán szedeget valamit a föld­ről. Majd hatalmas Csőrével megkoppanlja a kaptárt a kijáró fölött, s ismét szedeget a föld­ről. Kiváncsi lettem, vájjon a méhcsaládon segií- hetek-e még. Azt sejtettem, hogy alaposan tönkretette. Nem is csalódtam. A havon, méh- szárnyak, lábak, csápok ezer meg ezerszámra. A kaptár kellős volt, nem mozdíthattam el, mert a megzavart család szomszédjában csöndesen, zavartalanúl pihent a másik család Hanem a varjút szünetnélkül üldöztem. Nem volt a napnak olyan időszaka, amelyen meg nem zavartam volna. Furfangos állat! Néha két — három napig nem láttam. Azután újra eljött. Óvatosan — hivatásos tolvajt megszégye­nítően — nézett körűi. De mihelyt leszállt, a másik pillanatban elűztem. így ment ez hetekig, inig elmaradt. Fegyvert használnom nem volt lehetséges, különben lelőttem volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom