Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-11-12 / 23. szám
XXIII. évfolyam. 23. szám. 1918. november 12. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDE Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 kői Egyes szám ára 20 fillér. Végre letűnt az elavult régi rendszer. A forradalom elsöpörte és nagyszerű fenséggel, mint a föld mélyéből hirtelen kiemelkedő erőteljes fa, megszületett a népuralom. Megalakult a népkormány élén azzal a Károlyi Mihálylyal, akiben a nép bizalma határtalan népszerűséggel párosultan összepontosul. Kossuth Lajos dicsekedhetett csak ilyen bizalommal, népszerűséggel és ilyen óriási hatalommal. Ezt a határtalan bizalmat nem bírhatja más, csak az, akit a hatalmas nép bizalmával megajándékoz. — Éljen Károlyi Mihály, aki hivatva van 'az újjászületett Magyarországot a rég elvesztett békéhez juttatni, aki a szánalmas múlt romjait eltakarítva, a munkás, boldog országot felépíteni fogja. De hogy ezt megtehesse, mindenekelőtt a legteljesebb belső nyugalomra van szükség. A kormány feladata óriási, nagy nehézségeket, veszedelmeket kell utjából elhárítani. Örvendjünk tiszta szívvel, ujjongjunk boldogsággal eltelve az újjászületésnek, töltse el a szent szabadság ihlete szivünket, de vigyázzunk, hogy az öröm mámora ne ragadjon el senkit, nehogy a független, boldog és gazdag Magyarország megalapításának munkáját a belső rend megzavarása megakadályozza. A felvirradt nagy napok nagyszerűségéhez méltó nyugalommal kell viselkednünk, mert aki ma a mámoros örömből a féktelenségbe átcsap, az ellenségévé lesz az újjászületett országnak, saját maga boldogulásának. Takarékoskodjunk az örömmel, mert az igazi, a mindent felülmúló nagy ünnep. hf! EN. ’) Felelős szerkesztő: ona Jj Dr. Moldován Ferenc helyett : FAKRAS JENŐ tői még távol vagyunk. Még hazánkat megrabolni akaró ellenség fenyeget és e rablást csak nyugalmas munkával, fokozott összetartással fogjuk megakadályozni. Még messze vagyunk attól a szent pillanattól, amikor megnyugodva ujjonghatunk és a minden keserűséget feledtető örömtől áthatottan üdvözölhetjük a négy éves háború szenvedéseit lezáró békét. A nyugalom és higgadtság az, amivel jelenben legjobban támogathatjuk az erős, boldog és örökké békés, független Magyar- országot megteremtő kormányt. A Nemzeti Tanács rendeletéi. i. Polgármester. Kézbesítendő a város területén lévő összes katonai parancsnokságoknak. — Hivatalos Távirat! A magyar Nemzeti Tanács átvette a kormány hatalmat az egész budapesti helyőrség és az egész rendőrség nagy lelkesedéssel mellé állott. Minden vidéki várost felszólítottunk csatlakozzék azonnal az egyedüli törvényes kormányhoz. — Ez a távirat kiplakátirozandó. — A magyar Nemzeti Tanács végrehajtó. ’£ A Nemzeti Tanács közli Magyarország népével, hogy Budapesten átvette a hatalmat. Egyetlen csöpp magyar vér sem folyt ki. A király gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. A Nemzeti Tanácsból kormány alakult, a katonaság, munkásság, a polgárság, vidék felesküdött a Nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyugalom van. A Nemzeti Tanács felhívja Magyarország népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyugalommal őrizze meg a rendet. A személy és élet- biztonság megóvása a legnagyobb érdek. Aki pusztít, rombol, a nemzet életét veszélyezteti. A Magyar Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlenp szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére (»bányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá és hirdetések Nánásy István kiadóhoz. Nagybányára inté- zendők. — Nyi 1 tiér garmond sora iO fillér. ; sége, a* béke szent érdekében parancsolja meg, ! hogy mindenki, nép és katonaság rendben nyuga- i lomban várja be a Tanács utasításait. A Magyar Nemzeti Tanács. Felhívjuk, hogy ezen táviratunkat legsürgő- : sebben plakatirozza és röpcédulán terjessze, minden eseményt nekünk jelentsen. Utasítjuk, hogy a legtapintatosabban lépjen fel. Utasítjuk, hogy alakítsák meg a nemzeti tanácsokat. Közgyűlések. i. 1818. november hó 1-én. Farkas Jenő polgármester elnök, Spáczay Gyula v. tanácsnok b. főjegyző. Elnöklő polgármester előterjesztette, hogy a mai rendkívüli közgyűlést a folyó évi október 31-én vett azon távirat folytán hívta egybe, a mely a Budapesten megalakult Nemzeti Tanácsnak a csatlakozásra való felhívását tartalmazza. — Időközben mint a nagybányai polgármestertől telefonon értesült a király miniszterelnökül gróf Károlyi Mihályt kinevezte, igy ezen csatlakozás ügyében intézkedni, mindaddig, mig a város erre a törvényes kormánytól külön felhívást nem kap, korai lenne. A közgyűlés a tett előterjesztést tudomásul vette és a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozás ügyében a határozathozatalt elhalasztani határozta mig e tárgyban a törvényes kormány- tőr a városhoz külön rendelet nem érkezik. II. 1918. november hó 4-én. Jelen voltak : Farkas Jenő polgármester elnök, Spáczay Gyula közig, tanácsnok h. főjegyző. Elnök előterjesztette, hogy történelmi jelentőségű pillanatokat élünk; oly fordulat következett be, a nemzet életében, hogy ezzel szemben egészen uj intézkedések megtételének szüksége merült fel, úgy a közigazgatás folytonosságának, mint a vagyon és személybiztonság, valamint a közrend és a polgárőrség nyugalma szempontA „Felsőbányái Hírlap“ tárcája Emlékeira. ' — Irta: Kárpáti Endre. — (Kilencedik folytatás.) F) Az iskolának a Népkertben — most Petőfi-liget — volt egy darab földje, amelyen j faiskolát rendezett be Ábrahám bácsi. De, mikor én Felsőbányára kerültem, csakhamar gondozó nélkül maradt a faiskola. Kezelőre volt szükség. Én, mint afféle minden dologgal szövetséget kötött ember, a faiskola kezelésére vállalkoztam. Nem volt nehéz munka nekem, mert évekkel azelőtt, mikor nevelősködtem, a kertészet és fatenyésztés minden ágában gyakorlatot szereztem. De nagy segítségemre volt az én kedves Gábor Jóska barátom, aki megyeszerte nagy nevet vívott ki magának kertészeti és szőlészeti tudományával és nemsokára vincellérképezdei igazgató is lett. Ez látott el a szükséges nemesfajú ojtványágakkal és a sziikséghöz képest, bölcs tanáccsal.' Tavasszal tehát megkezdtem a munkát. Az én kis tanítványaim ujjongva, énekelve jöttek ki a telepre. Kis ásóikkal neki álltak a munkának. Szorgalmasan keresgélték mindenfelé a faalanyokat, melyeket gondosan el is ültettek. Csakhamar bekövetkezett az ojtás ideje. Részint az elültetteket, részint az újonnan hozottakat készben beojtogattuk. Rendesen mindegyik kapott egy-egy alanyt, amelyet ő maga ojtott és ültetett el. Micsoda triumfussal jelentették egymásután, hogy „Az enyém már megindult,“ „Áz enyém már hajt,“ „Az enyémnek már levelei vannak“ -— és a kis atyafiak nem elégedtek meg a faiskolabeli munkájukkal, hanem uton- utfélen igába fogták a vad hajtásokat és oltogat- tak azok mindenféle gyümölcsfát. A megeredet- teket aztán hazavitték és kertjükben elhelyezték. Én sem elégedtem meg a faiskolával, saját magam részére betelepítettem az iskola kertjét és udvarát, teleültettem és ojtottam a legnemesebb gyümölcsfákkal. Ojtványaimnak nagy kelete volt. Ä többi között Konczwald András, Bajfalu határában egy hegyoldalt vásárolt és azt az én gyümölcsfáimmal ültette be. Évek múlva egyik nyaralásom alkalmával csillogó szemekkel keresett meg és megajándékozott az én-ojtotta fák gyümölcsével. A jó bácsi már régen hűtlen lett gyümölcsöséhöz. Vájjon, kire szállt az? Vájjon van-é még abból a több száz gyümölcsfából ? . . . Megtörtént a szorgos munka idejében, hogy a telepen kellett ebédelnem. De sohasem ebédeltem egyedül. Az én kis kertészsegédeim ilyenkor tarisznyával jöttek ki és ott terítettek a gyönyörű liget fái alatt. És bizony-bizony vidámabban, jobbizüen ritkán ebédeltem életemben. A faiskola kezeléséért negyven forint volt a tiszteletdij. De sokkal többet, igen sokkal többet árultam ojtványaimból. És ez is emelte hivatalos fizetésemet. G) Mint már fönnebb említettem: mulatságra, munkanélküli időtöltésre nem igen gondoltam. Naponkint csak a kaszinóban töltöitem egy-egy órát, este, gyertyagyújtáskor. Mindig találtam foglalkozást, napvilágnál is, esti gyertyafénynél is. Esti legkedvesebb foglalkozásom volt az irkafirka. Tankönyvük a gyermekeknek nem igen volt. Még akkor nem gyártották kocsiszámra a földrajz, természetrajz és a többi tankönyveket. Ezeket mind magam irkáltani össze és a gyermekeknek lediktáltam. Ezenfölül maradt még ! időm arra is, hogy az újságokba dolgozhassak. Hű munkatársa voltam a „Tanodái Lapok“-nak, a „Népiskolai Lapokénak, később a „Néptanítók Lapjá“-nak, az „Idők Tanujá“-nak és még más vidéki lapoknak. Ebbéli munkámat fényesen honorálták. És munkásságomnak köszönhetem, hogy irányadó körökben és később, a kultuszminisztériumnál nevem ismertté vált. H) Mindezeken fölül még az állatok kitömésével is foglalkoztam. Sőt erről könyvet is adtam ki. Előbbi állomásaimon sok szebbnél- szebb kitömött állatot hagytam hátra és nem csekély jövedelmem volt munkámból. Felsőbányán is folytattam és ötven-hatvanra menő gyűjteményemet később az iglói képezdének ajándékoztam. Képezdei tanárkoromban a növendékeket mindenütt bevezettem az állatok kitömésének mesterségébe. I) Még ezekkel sem elégedtem meg. A lombftirészelésben is gyakorlatot szereztem. És erre képezdei tanítványaimat szintén megtanitot| tarn. Gyönyörködve nézem azokat a tárgyakat,