Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-10-01 / 20. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

Az ausztriai németek önönmagukban nem alkotnak elég erős gátat, annál kevésbbé, mert egymással gyürköző pártokra széttagolva, közös politikai plattformot nem tudnak találni maguknak. A lengyelekkel félig-meddig homályos egyetértésük jelenleg nehezen elhárítható akadályokba ütközik, mert azokra nézve a nemzeti ügy mindenek felett a mértékadó. Galicia kettéosztása, amire, mint tudjuk, a kormány már lekötezte magát a lengyelek által meg nem engedhető és nem lehet tárgya semmiféle kompromisszumnak.

Az egyedüli természetes szövelségiik ilyenformán a magyarok, akiknek érdekeik a monarchia mind külső politikájának egész terjedelmében a lengyel érdekkel párhuzamosak.

Az ausztriai németeket közvetlenül nem érinti Galicia kettéosztása, ám a ruténeknek javára teendő ez az engedmény nem kerülne nekik semmibe sem. A magyarokat azonban csaknem ugyanúgy fenyegeti az ukraincek étvágya, tehát védvén a mi ügyünket, védik magukét is.

Körülbelül ugyanez ismétlődik meg nyugaton is, ahol ismét közös súrlódási terünk van a csehekkel. Szilézia lengyel eleme a cseh nyomás alatt sínylődött és minden nemzeti követelésünket a csehek irgalmatlanul el folytotlak. És emlékezzünk csak vissza, hogy a bécsi parlament cseh klubja nem volt rábírható a legcsekélyebb enunciációra sem, a cliolmi föld ügyében pedig a lengyelek felháborodását a breszti béke megkötése után ugyancsak sietett kiaknázni a maga javára, amennyiben a szláv kölcsönösség zászlaja alá igyekezett verbuválni őket. Az alkalom meglehetősen szerencsétlenül meg volt választva akkor, amikor a szláv Ukrajna fogát mélyesztette a mi testünkbe.

Hozzá kell tennünk, hogy Magyarország határain belül, Árvában és Szepességben lakó lengyelek semmiféle elnyomást nem tapasztaltak s a lengyel kultur-mozgalmat e Kárpátokon túli zugban barátságosan kezelte a magyar kormány.

A magyar nemzetnek ez a jóindulata Lengyelország irányában, amely a mostani háború folyamán annyiszor jutott kifejezésre, a magyar népnek a lengyel légiókhoz való viszonyában, a megyék határozataiban és a magyar államférfiak nyilatkozataiban nem holmi aktuális manőver, amelyet a háborús konjuktura diktál, hanem mélyen gyökerezik a két nemzet hagyományaiban és históriai küldetésében és természetes alapot talál a geográfiai helyzetben s a társadalmi struktúrában. A Kárpátok láncolatától elválasztva vitás terület közöttük nincsen, egyenlő mértékben védőbástyája voltunk a nyugati kultúrának Európa

keletén, a kereszténység védőfala a tatár áradat és törökinvázió ellenében, a közvetítők Közép- és Kelet-Európa között a kereskedelem terén.

Ez a különös misszió tette, hogy csaknem egyazon befolyásoknak voltunk alávetve. Az olasz és a német befolyás a reneszánz és a reformáció mind a két területen utat törtek és formáltak és alakították a két nép lelkét.

Magyarországnak a Jagellók hatalmas köztársasága volt az oltalmazója a dagadó moszko- vita hullámokkal szemben, a kritikus pillanatokban ez a látszólag jó messzeeső hullám átcsapott a Kárpátokon, mint például 1849-ben.

Magyarország szabadsagharcábnn a fegyverbarátság még erősebbé szilárdította az ősrégi szövetséget. És a légió vasbrigádja az 1914-ről 1915-re forduló télen ismét megújította ezt a vérrel megszentelt köteléket.

Tekintet nélkül arra, hogyan alakulnak a viszonyok a Keleten és Közép-Európában, Magyarország és Lengyelország ismét párhuzamos ut, közös érdekek előtt áll. A Keleten tomboló anarchia ellen erősen megépített Lengyelország és egészséges Magyarország alkothatná Közép- Európa védőbástyáját,

A két ország gazdasági karaktere hasonlóképen egymásra utalja őket. Egyiknek úgy, mint a másiknak mezőgazdasági és ipari téren arra kell törekedni, hogy agrár érdekeit dél Oroszország offenzív mezőgazdaságának versenyével szemben védje.

Az éghajlatok különböző volta, a két ország ; sajátossága viszont utat nyitnak mindkét félnek terményeik kölcsönös kicserélésére. A lengyelmagyar kereskedelmi érintkezés mindig igen élénk volt és gyarapította a két ország gazdaságát.

Azok a kötelékek a legerősebbek, amelyek a dolog természetében rejlenek és nem a rögtönzött határozatokban és jelszavakban tükrödze- nek a legtökéletesebben, hanem a nemzet „cura culum vitae“-jében, történelmében.

Lengyelországnak és Magyarországnak a századok folyamán kipróbált jó szomszédi viszonyát ujmutatásnak tekinthetjük a két ország jövendő rendeltetésére nézve.

Különfélék.

Személyi hírek. Sztnik Antal, igazgató mérnök, a város díszpolgára pár napot közöttünk töltött. Dr. Moldován Ferencz, városi főjegyző tart. honvéd főhadnagy rövidebb szabadságra haza érkezett.

A kaszinó nem volt valami hangos janya. Összejöttünk estefelé egy kis kártyajátékkal, . . . sakkozással, beszélgetéssel töltöttük az időt, mig vacsorára hazasiettünk. A sakkot én vezettem be, azelőtt nem játszották. Szenvedélyes sakkozó volt Lánczky. Késő estig eltaszigáltuk a figurákat. A többiek két-három asztalnál hűségesen bemondogatták a tuletróát, pagátultiinót. A sarokasztalnál sohasem hiányzott Rézler Lajos tanácsos meg Puskás Antal rkapitány. Partnerek mindig akadtak. A makaó sem volt idegen, főleg a fiatalok között, akiknek hevességét Bernovits bácsi vagy más idősebb tagtárs hűtötte. Én többnyire kibickedtem.

Nem szerettem játszani. Ha néha közibük csaltak is: ha nyertem, sajnáltam a vesztest. Mikor meg én vesztettem, sajnálatom magam iránt a legmagasabb fokra hágott. Legszokottabb kártyajátékom volt a rohist. Ebben, csöndes játék j mellett, alig van különbség. Emellett maradtam később is, mikor újabb állásaimban mintegy becsületbeli kötelességemmé vált a kártyázás . . . Legtöbbször beültünk a társalgószobába. Pipáltunk. A szivar csak ünnepi portéka volt. A finom dohányfüst betöltötte a szobát, mialatt a világ folyását eligazítottuk. Most is látom szétszórva üldögélni dr. Wagnert, amint élénk beszélgetésével magához kötött bennünket. Figyelmes hallgatói voltak Báthy Károly, Mike Gyula, dr. Pozsgay Lajos, Miskolczy Márton, Papp Márton, Csausz Károly, Báthy Sándor, Hültí József, Varga Vilmos, Kunczly Lajos, Bojtkor István, Moldován Pisla, Bernovits Gottfrid meg, különösen téli időben, mások is. Hogy elbeszélgettünk, eltréfál- gattunk téli esténkint!

Szünidőben, mikor az elszármazottak, meg a diákok hazakerültek, már délután népes volt a kaszinó. Azok rendesen a nagyteremben ütöttek tanyát: füstöltek, kártyáztak meg egy pár deci bort is megeresztettek, hogy éleményeiket annál

melegebben adhassák elő. Garay Háry János a kis miska ahhoz képest, amit a deákok viselt dolgaikról, főleg iskolai élményeiről meséltek. Ott buzgólkodtak: Herr Ödön, Kuncly Dezső, Lüczwald János, Mihalovits Gábor, Wagner Sándor, Varga Gyula, ifj. Laszner Gusztáv, Dengi János, Lánczky Gyula, Lánczky Pista, Kuszkó István, Farkas Jenő, Pap Márton, Szmik Gábor és még mások is, amint a gyermekkorból las- sankint kinödögéltek és a kaszinó látogatására jogot nyertek. Ezek közt élvezet volt időzni. Szünidei látogatásaim alkalmával csak néztem, csak gyönyörködtem, hogy miképen vedlettek át az én volt apró tanítványaim számottevő, sőt hírneves emberekké, és pedig nem egy-kettő, hanem egész sereg. Hol vannak azok! Kik élnek közülök!

De nemcsak a kaszinóban találtak ezek jó szállásra. Ha ott megunták magukat, összebeszéltek és bekopogtattak egyik-másik családhoz. Mindenütt szívesen fogadták őket, mint akkor . . . régen bennünket. Kedves összejöveteleket tartottak a Szaitz, Szabó Lajos, Török József, Laszner, Husovszky, Szegedi, Jeszenszky, Bereczky, Mi- halovics, Füstös, Sztancsek és más családoknál. Ahol a»tán leányok is voltak, hiszen áll a mulatság, rikatták a csirkét, szólt a mozsár; a kis háziasszony olyan vacsorát pöndöritett, hogy a vendégek füle is kétfelé húzódott.

Hogy micsoda élet folyt Felsőbányán, főleg a régi időkben, azt a mostani nemzedék ei sern tudja képzelni. Akkor, amikor a bányatermékek árát a csillogó aranyat és ezüstöt, hordókban hordták haza. Akkor, amikor nem volt szegény ember, amikor az egyszerű bányamunkás is már a csirkét is megunta, csak a rántott kacsa esett neki jól . . .

Ha akkor a város fejlesztésére fordítják a bő jövedelmet, mivé lett volna ez a kis fészek!

Elmúlt! ... De talán még nem késő.

Templomszentelés volt szept. hó 14-én Pusztatelken. A hívők a régi fatemplomban gyülekeztek, hol Cionte Döme szakállasdombói lelkész tartott szent beszédet s búcsúzott el a régi templomtól. Innen egyházi zászlók alatt vonult föl az ünneplő közönség az uj templomhoz, mely nagyon szép helyen áll gyönyörű kilátással az egész vidékre. A templom két tornyos épület s igen szépen van megépítve. A vidéken alig van párja. A fölszentelést Csuka János, helybeli g. kalh. espereslelkész végezte Cionte Döme szakállasdombói, Lengyel Zsigmond kövárbereuczei, id. Papp Endre láposhidegkuti lelkészek, Bude János györke- falusi segédlelkész — Papp János és Cionte Romulus hittanhallgatók segédkezése mellett. Ugyanők tartották az istentiszteletet, melyen Anka János tartott szent beszédet s melyen jelen voltak Farkas Jenő kir. tan. polgármester és Puskás Ferencz, vár. tanácsnok és Buttyáu Emil nagy- somkuti g. k. h lelkész is, mint a hitközség meghívott és szívesen látott vendégei. — Istentisztelet után még ifj. Papp Endre iacfalui lelkész, ki Pusztateiek lelkésze is, tartott beszédet a templom építéséről, felsorolva az építésre adakozók neveit s különösen kiemeli a község bírójának Szelezsán Lászlónak a templom létesítése tekintetében szerzett érdemeit. Ezután a hitközség gazdag ebédet adott a közreműködő papságnak, ezek hozzátartozóinak és a vendégeknek, mit azok igen kedélyes és barátságos hangulatban költöttek el. Itt a háziasszony szerepét igen szeretetremél- tóan a községi tanítónő, Rusz Amália vitte, ki ebéd után a társaságot le is fényképezte. Ebéd után barátságos poharazás és mulatozás mellett együtt maradt a társaság estig, mikor is az idegenek hazautaztak.

Vái-megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága f. hó 26-án délután d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tartott. Azt megelőző napon az állandó választmány ülésezett.

A törvényhatósági hadigondozó bizottság f. hó 25-én délelőtt 10 órakor ülést tartott.

A vármegyei tiszti alügyószi állás a f. hó 26-iki közgyűlésen töltetett be s az állásra dr. Tóth Zoltán nagykárolyi ügyvéd választatott meg.

Választások Nagybányán. Szept. hó 15-én tartott városi választó közgyűlésen Vajáy Imre számtiszt főszámvevővé, Kupás Gyula aljegyzővé, Rózsa Gyula pénztári ellenőrré, Ketney Mihály Zoltán számvevőségi számtisztté és dr. Rozner István közgyámmá választattak meg.

Kitüntetés. K. u. k. Feldaltillerieregiment No. 8. 326 Nr. E. v. Schultz Ádám tüzér az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntettetett ki.

A szállastakarmány (széna) és alom- szalma zár alá vétele. A m. kir. minisztérium a széna, sarju és mindenféle mesterséges szál- lastakannányt zár alá helyezte. A zár alá vétel nem akadályozza a birtokost abban, hogy takarmány és alomkészletét a rendeletileg meghatározandó mértékben saját állatállományának ellátására felhasználhassa. A birtokos a zár alá vett készletét más célra fel nem használhatja, fel nem dolgozhatja, el nem idegenítheti és azzal csak a megszabott korlátok között rendelkezhetik. A szükségleten felülmaradó készleteknek közszükségleti célokra való igénybevétele (rekvirálása) elrendeltetett. A szálas takarmányért követelhető legmagasabb árak a következőleg állapíttattak meg: Anyaszéna, sarju és mindendenféle mesterséges takarmány mm. 30 K. Tavaszi szalma és polyva mm. 18 K. Alomszalma őszi gabona- nemüek szalmája mm. 12 kor. Zsupszalma mm. 20 kor. tengeriszár és tengeriíosztós mm. 14 kor. Ha az árut préselve adja át mázsánként 6 koronánál töbet követelhet.

Ezüstár. A m. kir. Pénzügyministerium 1918. évi szeptember hó 13-án kelt 122.444 szám alatti magas leiratával a hazai bányákban termelt ezüst beváltási árát kilogrammonkint további intézkedéséig négyszáznyolcvan (480) koronában méltóztatott kegyesen megállapítani.

Hivatalos órák a városházán Nagybányán. A tanács intézkedése értelmében okt. hó 1 -töl a hivatalos órák 8—2-ig egyhuzamban tartanak, a fogalmazói karon pedig d. u. 1 óráig.

Miklósyék Nagybányán. A szinügyi bizottság javaslatát a Miklósy-társulat helyhatósági engedélyére vonatkozólag f. hó 25-én, szerdán tárgyalta a tanács és megadta az engedélyt febr. 1-től márc. 31-ig tartandó idényre azzal a hozzáadással, hogy meghosszabbítást nem kér-