Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-07-09 / 14. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP legyenek. Alakítsák meg a kertészkedő cso­portot s a megalakulást jelentsék be a Köz- élelmezési hivatalnál, amely a jövő tavasz- szal nekik is teljesen ingyen fog vetőmagot adni. A jövő tavaszig mindent nagyobb megerőltetés nélkül el lehet végezni s kora tavasszal mindenki a saját földjén fog dol­gozni. Ezen előterjesztésem persze módo­sítható az adott körülmények szerint. A fen­tinek annyiban van reális értéke, hogy benne az itt bevált eljárásunkat röviden összefog­laltam. A föld az egyetlen érték most s annak megmunkálása biztos hasznot hajt. S minthogy a háború után több termelésre kell igyekeznünk azt hiszem sohsem késő ezen kertészkedő csoportot megalakítani. Ősszel majd beszámolok munkánk eredmé­nyéről. Addig is tisztelettel kérem az érde­kelteket, hogy ezen théma fölött eszme­cserét folytassanak. Trencsén. 1918. május 9. Braneczky József. mervén, több ízben kiküldték nemzetközi orvosi kongresszusokra, ahol részben a pénzügyi kor­mányt is képviselte. Neki köszönhető, hogy a felsőbányái bányaiskolában a rögtöni segély- nyújtás és egésszégtan tanszékét rendszeresítet­ték, amelyre a pénzügyi kormány öt nevezte ki. A Vöröskereszt-egyesületnek már 35 év óta orvosa s legújabban a helybeli fiókkórházban 3 éven át díjtalanul, saját jövedelmének és egészségé­nek feláldozásával szinte emberfeletti munkát végzett. Fáradhatatlan munkásságát a felsőbb elismerés a Vöröskereszt hadiékitményes II. o. díszjelvénnyel tüntette ki, miután egészségügyi működéséért már nehány évvel ezelőtt külön kir. kitüntetésben is volt része. 10 évvel ezelőtt nevez­ték ki m. kir. bányakerületi'főorvosnak. Legujabbi kinevezésének hire bizonyára nálunk is osztatlan örömet kelt. A 29 esztendő, melyet Nagybányán töltött, belekapcsolta az ő rokonszenves alakját társadalmi életünkbe is; benne nemcsak a komoly tudásu, lelkiismeretes orvost, hanem a minden szépértés jóért lelkesedő kulturembert a Magyar- országi Kárpát Egyesület keleti kárpátok Osz­tályának egyik kiváló tagját s a megértő jó embert becsüljük és szeretjük. Kinevezésekor őszintén üdvözöljük. Dr. Kádár Antal. Föntnevezett bányakerületi főorvost egész­ségügyi tanácsossá nevezték ki. Ezzel a kitüntető kinevezéssel (rajta kívül még csak a Selmecbányáit nevezték ki) lelkiismeretes munkában eltöltött 35 esztendős orvosi múltat részesített a királyi kegy a megérdemelt szép elismerésben. Az uj egész­ségügyi tanácsos gimn. tanulmányainak elvégzése után a gyógyszerészeti oklevelet szerezte meg, majd pedig 1875-ben az orvosi pályára tért át. Oklevelének megszerzése után azonnal kinevez­ték az egyetemre I. tanársegéddé, s ilyen minőség­ben önálló kutatásokat végzett. Mivel azonban úgy érezte, hogy a klinikai levegő ártalmára van egészségének, vidékre kívánkozott. Ki is nevez­ték Óradnára kincstári orvosnak 1883-ban. Ott nemcsak orvosi teendőit végezte, hanem lelkes buzgalommal nagy társadalmi működést is fejtett ki, nevezetesen akkor megalakult Erdélyi m. közműv. egyesületnek (Emke) nagy szolgálato­kat tett, úgy hogy közügyekben való buzgólkodásá- ért Bánffy Dezső báró _ kinevezte tb. vármegyei főorvosnak 1885-ben. Óradnán 6 évig működött, majd Rézbányára, Kapnikbányára s végül Nagy­bányára került, hol 29 év óta működik. Ez idő alatt főleg a bánya-és kohó munkások egészség- ügyi viszonyainak javításán fáradozott és a munkás­jóléti intézmények felsőbb engedéllyel való léte­sítését igyekezett kieszközölni. Értékes munka­erejét és tudását a felsőbb hatóságok is felis­dolatban járok-kelek közietek, csak képzeletben vagyok köztetek és behunyt szemekkel nrende- gélek az Árok, az Él, a Hegyeshegy, a Nyugati bánya és más kiránduló hely felé vezető utón. De hát „Lássuk a medvét“! — mint az al­földi atyafi mondta, mikor először volt színházban és megunta a sok beszédet és várta a látvá­nyosságot. IV. Mily örömmel vettem 1865-ben a Felsőbá­nyán történt kinevezésemről kézbesített okmányt. Dunaföldváron tanitóskodtam akkor. A hir elter- jedtével igazgatóm minden ékes szólását elővette, a városi elöljáróság is mindent elkövetett, hogy ott maradjak. Igazgatóm még a hajóállomásra is kijött, mikor indulni készültem és kérését meg­ismételte. „Hordássá vissza minden föladott hol­miját ! Minden költségét megtérítem. Fizetését is fölemeljük!“ — voltak utolsó szavai... És hiába ! Pedig ott 950 forint fizetésem és igen szép mel­lékjövedelmem volt, főleg zongoratanitásért. Mily nagy összeg volt az akkor, mikor a kenyér 5 krajcár, a hús 6 krajcár, a kétszobás lakás, utána félholdnyi termőszőlővel évi 40 forint volt. De hát a szabad királyi város-cim vonzott és el­mentem Felsőbányára 420 forint fizetést és fa­illetményért, abban a reményben, hogy intelli­gens közönség vár rám, ott sokat tanulhatok és szorgalommal anyagi körülményeimet is rendben tarthatom. Nehéz volt akkor az utazás. Nyíregyházáig volt vasút, de Felsőbányára onnan már kocsin kellett utazni. Legszokottabb volt a delizsánc. Fel ültem tehát a delizsáncra. Ezt a szörnyeteget most már nem igen ismerik. Az hordta a postát. Különfélék. Plachy Gyula, miniszteri tanácsos, a vár­megye általánosan tisztelt és becsült pénzügy­igazgatója Jancsika fiával szabadságidejét itt tölti. Ember Péter kőszénbányai főtiszt, Richweisz Ferenc keresk. miniszteri iparfelügyelő nejével Ember Margittal, Puskás László főhadnagy bank- igazgató és Spáczay Zoltán hadnagy pár napig itt időztek. Házasság. Nagy Ernő katonai szolgálat­ban álló. mérnök, ref. lelkészünk Nagy Lajos fia házasságot kötött junius 12-kén Kolozsvárott Miklós Mancikával. Boldogság kisérje frigyüket! Városi közgyűlés lesz f. hó 10-kén a város hadikölcsön jegyzése és más ügyekben. Az 1918. évi termés biztosítására és zár alá vétele ügyében eljáró bizottság elnökévé Puskás Ferencz gazd. tanácsnok, jninisteri kikül­dötté Anka János g. k. esperes lelkész, hatósági kiküldötté Nagy Károly, ref. tanító s a termelők képviselőjévé Lévay Mihály biztos neveztettek ki. A Hadi Termény r. t. főbizományosa: a nagy­károlyi hitelbank s ennek átvevő közege: Weisz Móricz, nagybányai lakos. Hadikölcsön jegyzések 1918. junius 12 tói 27-ig a helybeli takarékpénztár r. t.-nál: Gábor Ilona 1.000 K, Ádámcsik Gyula 2.000 K, Herzsa bányatársulat 10.000 K, Wolf Mihály Hatalmas födele bárka volt. A vezető fülkéjében voltak elhelyezve a kisebb küldemények. A nagyobb csomagokat a kocsi tetejére rakták. Micsoda zöty- tyenések, félrebillenések lepték meg az utast, aki a kocsi belsejében foglalt helyet. Szerencsétlen­ségemre utitársam volt egy asszony, gyerme­kével. Ez az egész utón rakoncátlankodott, bő­gött ; anyja nem tudta elcsititani. így zötyögtünk Szatmárig. Tovább az nap nem ment a delizsánc. Csak másnap-. De nem zavart ez engem, mert Haas Mihály püspök, igazgatóm által meghagyta, hogy Szatmáron keresztül utaztomban jelentkez­zem nála. Dobogó szívvel léptem a püspöki épületbe. Apüspök azonnal fogadott, még pedig e szavakkal: Ahá! Itt a szökött katona! De most már nem szökik meg tőlem! Kellemesen leptek meg e szavak. Mert az előtt, mikor mint helytartósági tanácsos előtt jelentkeznem kellett, csak bizonyos, hivatalos formalitással beszélt velem, most azonban való­ságos atyai szeretettel fogadott. Ebédre is ott marasztalt. Itt meg kell jegyeznem, hogy már többször találkoztam vele. Ő volt a népiskolák ura, az ő kezében mozogtak a tanítók, akiket a Helytartó- tanács nevezett ki. És ő megkívánta, hogy min­den, a Helytartótanács által kinevezett tanító, mielőtt állását elfoglalja, nála bemutatkozzék. Én már három ízben jelentem meg nála ilyen minőség­ben. Első ízben mint kinevezett pesti tanító. De mivel még nem voltam 20 éves, mert a madám két évvel később halászott ki a Dunából, nem foglalhattam el állásomat. Haas azzal bocsátott el, hogy mivel reáliskolát is végeztem — ami akkor ritkaság volt a tanítók között — és oly J 10.000 K, Porosz Ármin 10.000 K, Jakab Mór 5.000 K, Maiker József 5.000 K, Nyisztor Erzsiké 2.000 K, Davidovits Dezső 2.000 K, Dóra István 2.000 K, Derczeni Sándor 2.000 K, Wégli Jenő 2.000 K, Almássy Cornél 2.000 K, Dála Demeter 2.000 K, Dr. Csausz Károly 12.000 K, Süssner Ferenczné 5.000 K, Lévay Károly 6.Ó00 K, N.-bányai egyházmegye 8.000 K, Zazula Sándor 10.000 K, Nagy Lenke 15.000 K, Alexa Tódorné 1.000 K, Bónis Sándor és neje 20.000 K, Jakab Mór 5.000 K, Boczor Lajos id. 2.000 K, Boczor Lajos ifj. 2.000 K, Anka Viktor 2.000 K, Szokoly Dezső 2.000 K, Gör. kath. Egyház 10.000 K, Mi- kóla Gyula 5.000 K. Felek jegyzése 162.000 K. A takarékpénztár r. t. 1.000.000 K, összesen 1,162:000 K. Péter-Pál napi gyűjtés a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete javára adakoztak : Farkas Jenő 5 K, Báthy Lajos 2 K, Dr. Csausz Károly 4 K, ifj. Csausz 4 K, Ember Péter 2 K, Puskás 4 K, Bugesch M. 1 K, Lőrinc Editke 80 fill., Kosztróber György 2 K, Fizély Sándor 5 K, Labina János 2 K, Schultz Ferenc 2 K, Almásy Kornél 2 K, Wider Samu 4 K, Szász Béla 1 K, Kilián Béla 2 K, Róthstein Nővérek 2 K, Kuszkó Viki 1 K, Bradofka Frigyes 5 K, íNikmann 5 K, Lányi Gyula 2 K, Jeremiás 1 K, Dr. Tóth Gábor 5 *K, Szigyártó József 2 K, Bra- viánu Aurél 1 K, Ilia József 1 K, Bónis Antalné 1 K, Dácsek Péterné 2 K, Vigyikán Anna 1 K, Papp Gyula 1 K, Jakab Mór 2 K, Alexy Pál 1 K, Volf Mihály 5 K, Porosz Ármin 5 K, Jakab Mór 3 K, Szokoly Dezső 3 K, Végh Jenő 2 K, Jakab Ferenc 5 K, Hajdú Sándor 20 K, Pap Márton 3 K, Fogéi M. 2 K, Spáczay Gyula 3 K, N. N. 1 K, Pap Erzsiké 2 K, Dr. Szokol Pál 3 K, Róth Lázár 2 K, Grün Leopoldné 2 K, Don­nenberg Jenő 5 K, Arady Mór 2 K, Stern József 2 K, Novy Salamon 2 K, Hoffmann 2 K, Sala­mon Májer 2 K, Friedmann Ferenc 4 K, Boldán Györgyné 1 K, Dr. Berks Aurél 2 K, Klein Sá­muel 3 K, Ferenc Mihályné 3 K, L. Sándor 2 K, Sárközi Lajos 3 K, Háder Ferenc 2 K, Schultz Franciska 5 K, Vajcsuk Paula 2 K, Labdáczky Mariska 2 K, Séra Rózsi ka I K, Fógel Berta 2 K, Illés Antal 3 K. A Károly Király nyaraltatás költsé­geire özv. Süssner Ferenczné, Szokoly Dezsőné és Fogéi Izidor 20—20 K-t. adományoztak. Egy- egy leány eltartására vállalkoztak Szalay, László, Lupán Athanáz és Dácsek Péterné. — Ez ügyben nagyobb értekezlet volt f. hó 4.-kén a városházán Farkas Jenő kir. tan. polgármester elnöklete alatt. Katonai előléptetés. Őfelsége a király Burkárt Ferenc bányamérnök — főhadnagyot századossá léptette elő. kitűnő oklevelem van, de egy évig Győrött tanító is voltam, menjek egy évre vidékre — a helyeket is megmondta, sőt vizitkártyát is adott — egy év után jelentkezzem újra, addig állásomat, kineve­zésemet föntartja# és elfoglalhatom a piaristák épületében elhelyezett állásomat. Csakhogy egy év múlva már mint szolnoki főelemi tanító jelent­keztem nála. No ki is kaptam tőle. Azzal bocsátott el, hogy a jövő évben Pes­ten akar látni. Még Szolnokra is irt nekem ez ügyben. De én nem Pestre, hanem négy év múlva Dunaföldvárra mentem és nála ismét jelentkez­nem kellett. Ekkor már esztelennek nyilvánított, aki fényes jövőmet eljátszom. Különösnek tet­szett, hogy e négy év alatt többször is értesítést kért rólam igazgatómtól. . Eközben Haas szatmári püspök lett. Innen van, hogy szökött katonának nevezett. — Hanem, megálljon csak, majd most ki­sül, miért nem ment Pestre. Minden mozdula­táról jelentést tétetek magamnak . . . Ezzel bocsátott el és még egyszer megem­lítette, hogy ebédre elvár. El is mentem. Boldoggá tett, hogy egy püspök, aki különben is oly nagy ember, ily sze­retettel, jósággal fogad. Hanem drága volt az az ebéd! Négy oklevelet szereztem életemben. Az első a képezdei oklevél, amely tanítóvá képesí­tett. A második az uj tanitásmódban való jártas­ságomról szólt. Mert akkor, 1857-ben szűnt meg a silabizálás, helyétel foglalta ahangoztatás, melyet az irvaolvasás, majd a fonominjikai módszer vál­tott föl. A harmadik diplomámat főelemi tanító­ságra szereztem, mert akkor voltak elemi és fő­elemi tanítók. Ez utóbbiaknak külön képesítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom