Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)

1918-04-30 / 9. szám

XXIII. évfolyam. 9. szám. 1918. április 30.

társadalmi közgazdasági, és vegyestartalmu lap.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK KEDDEN. ;

Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. |

Felelős szerkesztő:

Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér.

Városi közgyűlés

1918. évi április hó 17-én.

Elnök: Farkas Jenő kir. tan., polgármester, jegyző: Spáczay Gyula h. főjegyző, közig, tanácsnok.

1. Napirend előtt elnöklő polgármester mély részvéttel emlékezik meg dr. br. Láng Lajos v. t. t. elhalálozásáról, ki mindenkor jóindulattal viseltetett városunk ügyei iránt s különösen a város bányakárpótlási ügyének, a Nagybánya- felsőbányai vasút létesítésének és a város egyéb ügyeinek dűlőre vitelénél is nagy ügybuzgóságot fejtett ki s városunknak díszpolgára is volt. Indítványozza, hogy a közgyűlés emlékét jegyzőkönyvileg örökítse meg s a város részvétének a gyászoló család előtt is adjon kifejezést. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és dr. br. Láng Lajos v. b. t. t. városunk díszpolgára elhalálozása felett érzett mély részvétét és sajnálatát a közgyűlés jegyzőkönyvileg is kifejezni, emlékét megörökíteni határozta.

2. Olvastatott vármegyei főispán urnák 2162—1918. sz. rendelete, mellyel megküldi a m. kir. belügyminiszter urnák 33377—1918. sz. leiratát, melyben Felsőbánya városnak a Vll-ik hadikölcsönből 90.000 K névértékű kötvénynek lombard kölcsönnel való jegyzése tárgyában hozott 113—1917. sz. határozatát jóváhagyja s a lombard kölcsön törlesztésére hívja fel a várost, tudomásul vétetett s a törlesztéssel a viszonyokhoz képest a tanács megbizatott.

3. A jelentés a f. évi március 30-án tartott váratlan pénztár rovancsolásról, mely szerint a pénztár rendben találtatott, tudomásul vétetett.

4. A IV-ik hadiköLcsön konvertálása ügyében az osztrák-magyar bank szatmári fiókjának értesítése folytán a közgyűlés felhívta a t. ügyészt, hogy ezen ügyben a szükséges adatokat szerezze be s javaslatát mielőbb terjessze be; egyidejűleg a közgyűlés meghatalmazta polgármestert, hogy amennyiben a beérkezendő ügyészi javaslat szerint a konvertálás a városra nézve előnyösnek

mutatkozik, azt a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében teljesíthesse.

5. Olvastatott a vármegyei törvényhatósági bizottságnak 100—1918. bjkv. 2855—1918. alisp. sz. határozata a városi nyugdijszabályrendelet életbeléptetése idejének megváltoztatása iránt. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg az 1912. évi LVIII. t.-c. 19. §-a értelmében módosított városi nyugdíj szabályrendelet életbeléptetési határidejéül 1914. január 1-ső napját megállapítani s a nyugdijszabályrendelet 76. §-át ennek megfelelően módosítani határozta, mivel ez a város pénztárára hátránnyal nem jár s mert a két életbeléptetési határidő között terjedő időben nyugdíjazás nem fordult elő. Az igy módosított nyugdijszabályzatot jóváhagyás végett a törvényhatósághoz beterjeszteni határozta.

6. Olvastatott a vármegyei törvényhatósági bizottságnak Af—1918. bjkv. 26893—1917. alisp. sz. határozata, melylyel a városnál előfordulható időközi választásokra h. elnökül Farkas Jenő kir. tanácsos, polgármester, törvényhatósági bizottsági tag küldetett ki, tudomásul vétetett.

7. A tanács beterjesztette a városi házipénztár és annak kezelése alatt álló alapok 1916. évi zárószámadását a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatával, azzal, hogy ezen zárszámadások f. év márc. 1-től ápr. 3-ig, vagyis 15 napon közszemlére kitéve voltak s ellene észrevétel vagy felszólamlás nem adatott be. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a zárszámadásokat következőleg állapította meg:

/. A házipénztárnál:

570.158 K 54 fillér bevétellel,

438.249 K 73 fillér kiadással s

32'008 K 82 fillér maradvánnyal.

II. A bányakárpótlási alapnál:

111.075 K 80 fillér bevétellel,

106.680 K 20 fillér kiadással s

4.395 K 60 fillér maradvánnyal.

III. A szegényápolda alapnál:

1051 K 95 fillér bevétellel,

3155 K 24 fillér kiadással s

2063 K 28 fillér tulkiadással.

IV. A hidalapnál:

602 K 20 fillér bevétellel,

566 K 65 fillér kiadással s

35 K 55 fillér maradvánnyal.

V. A nyugdíjalapnál:

82.724 K 64 fillér bevétellel,

80.184 K 19 fillér kiadással s 2.540 K 45 fillér maradvánnyal.

V7. A Viktoria alapnál:

89 K 39 fiilér bevétellel,

81 K 25 fillér kiadással s

8 K 14 fillér maradvánnyal.

VII. A közmunkánál:

2222 K 51 fillér bevétellel,

64 K — fillér kiadással s 2158 K 51 fillér maradvánnyal.

Az ekként megállapiiott zárószámadásokat elfogadta és jóváhagyta s felsőbb jóváhagyásra a törvényhatósági bizottsághoz beterjeszteni határozta.

8. A tanács beterjesztette a gazdasági ismétlő iskola 1916. évi zárószámadását a bizottság javaslatával, a közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a számvevőileg is felülvizsgált 1916. évi zárószámadást 3557 K 08 fillér bevétellel, 2163 K 77 fillér kiadással s 1393 K 31 fillér maradvánnyal megállapitotta és elfogadta s felsőbb jóváhagyásra a törvényhatósághoz beterjeszteni határozta.

9. A tanács beterjesztette a gazdasági ismétlő iskola 1917. évi zárószámadását a bizottság javaslatával, a közgyűlés a számvevőileg is felülvizsgált 1917. évi zárószámadást a bizottság véleményével megegyezőleg 5325 K 60 fillér beA „Felsőbányái Hírlap“ tárcája.

Berks Lajos halálára.

A menyországi nagy kórház teremben Magyar bakák feküsznek sorbán-rendben; Kinek a lába, kinek a keze,

Kinek a szive széttöredezve.

Nagy busongással nyugosznak a párnán, Egyszerre zajokéi odakünn a vártán: »Fegyverre! Őrség, vigyázz, jobbra néz,

. . . És talpig díszben jön egy vén vitéz. Lépése kemény, büszke, daliás,

Magyar katona! Ki is lenne más?

A kórház ajtón mosolyogva benyit És köszönti beteg vitézeit.

Azután végig vizsgálhatja mind,

Biztató szóval enyhíti a kint,

Egyik-másiknak nyögdelő szavára,

Ráteszi kezét lázas homlokára.

Ó, mint elsimul égő arcukon A barázdát vert kínzó fájdalom;

Vonagló ajkuk mosolygóra válnak S egyszerre fittyet hánynak a halálnak . . . ... A menyországi nagy kórház teremben Derűs mosolynak fehér szárnya rebben;

A bénák, csonkák megindulnak már is Hisz’ velük van az öreg generális

Révai Károly.

Emlékezzünk a régiekről.

— Irta: Pap Márton. —

(Folytatás.)

Az ilyen alakok jellemrajzánál engedtessék meg nekem, hogy a „de mortuis nil: nisi bene közmondásnak — ne hódoljak; mert ha ezt teszem, vétek a történelmi hűség és igazság ellen.

Az öreg Fuszkó aféle — hogy is mondjam — koca földmérő volt, akinek ezen tudása csak gyakorlati tapasztalaton, jártasságon alapult. Ismerte a bányahegy zegét-zugát künn és benn egyaránt. Peres ügyekben, akinek kellett térképeket készített. Bányatelek határkérdésekben tartott hatósági helyszíni szemléknél sokat szerepelt úgy is mint igaz, úgy is, mint hamis tanú, ahogy a tanuzást az ő s az ügyfele érdeke hozta magával. Mert hát a régi időkben is voltak hamis lelkű, tág lelkiismeretű emberek, akik hozzáférhetők, megvesztegethetők voltak, akik azt vallották, hogy minden ember megvesztegethető, csak a mértéket kell eltalálni. Aztán meg a régi bányászok között igen sok volt a német származású, akik ismerték a világ szekérkenőcsét: a pénzt és a közmondást: „Wer schmirt: der fahrt.“

Az öreg Fuszkó szenvedélyes bányász volt; nyilvántartotta az adott összes zártkutatmányok lejárati idejét. Ha valaki csak egy perccel később nyújtotta be a megújítást a bányakapitányságnál mint ő, a bányatelket már „felmutungolta.“ Meg is mondta neki szemében egy alkalommal néhai Buday Károly bányakapitány: „Jó volna ha felsőbányiak a nyitott pincéiket becsuknák, mert ön a pinceajtókat is tárnaszájnak látván — egyszer még azokat is fel fogja „mutungolni.“

Látom a hegyhátán az édes atyám bányáját: a „Gerlicé“-t, amely egykor sok évéken át hűségesen turbékolt neki, t. i. sok zacskó tallért kapott ki e bányából. Amint tudom — a családi házunk is ezen tallérokból építtetett — a 60-as évek elején. Látom az öreg Dorogi András (unoka nagybátyám) bányáját és eszembe jut, hogy ő s az apám volt a verkes bányászság körében a legnépszerűbb alak. Nem volt ugyanis a városban az a lakodalom, vagy keresztelő, ahol e két külső megjelenésre is imponáló alak meg ne hivatott s meg ne jelent volna. Ahol ők nem voltak jelen, az nem is volt igazi mulatság.

Édes atyám, a félbemaradt kispap, közismert humoros alkalmi felköszöntőivel, melyeket kötött és kötetlen beszédben rögtönözve eresztett meg, mindenütt s mindenkor állandó derültségben tudta tartani hallgatóit.

András bátyám meg hatalmas baritonjával, vidám tréfáival fűszerezte a mulatságot, melyeken — ha kedve csucsorodott, 50—55 éves korában is, — noha tekintélyes pocakja volt, nemcsak, hanem ugyancsak eljárta az u. n. hontfutó- táncot, akárcsak egy 18—20 éves legény.“

Dorogi nevéhez különben sok vidám tréfa, mókaság emléke fűződik. Egyet-kettőt Ízelítőül lehetetlen nem közölnöm.

András bácsi, mint városi képviselő, a 70-es évek eiején városi erdésznek lett megválasztva. Nem volt iskolázott ember, mert hiszen csak két