Felsőbányai Hírlap, 1918 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1918-04-16 / 8. szám
FE L'S Ő B AN Y AI HÍRLAP vosnak, több tudományos társulat tagjának és a nagybányai Vöröskereszt-egylet városi választmánya elnökének folyó évi április hó 12-én hajnalban, 75-ik évében váratlanul bekövetkezett elhunyták Istenhez költözött kedves halottunk hült tetemét f. évi április hó 14-én vasárnap d. e. 11 órakor fogjuk a róm. kath egyház szertartása szerint Rák-utca 7, számú gyászházban leendő be- szentelés után az anyaföldnek visszaadni, az engesztelő szentmise-áldozatot pedig április hó 15-én d. e. 10 órakor mutatjuk be a mindenhatónak a helybeli plébánia templomban. Az elhunyt kívánsága az, hogy ő miatta egy szál virágot se áldozzunk az enyészetnek. Áldás és béke poraira! Nagybánya, 1918. április hó 12-én. Dr. Berks Lothár és családja. Lovag Berks Lajos öccse és neje: szül. Oblatek Juczi, Berks Emmi, Berks Erzsiké húgai. Berks Nóra, Berks Évike, Berks Judit unokahugai. Lovag Berks Leóné szül. Bartl Mária sógornője. Temetése a legnagyobb részvéttel ment végbe. A szatmári hadiárra-otthon. Szatmár város törvényhatósági bizottsága 1915-ben 200.000 koronát szavazott meg egy hadiárva-otthon létesítésére. A határozatot fölterjesztette a város a belügyminiszterhez jóváhagyás végett és egyben engedélyt kért országos gyűjtésre. Az a határozat még most sem nyert jóváhagyást. Átkerült az ügy az országos hádigondozó hivatalhoz, amely most 'azt kérdezte a várostól, fönntartja-e a 200.000 korona hozzájárulást az esetre is, hogyha a hadigondozó hivatal valósítja meg a hadiárva- otthont? A tegnapelőtti közgyűlés elé terjesztette az ügyet s a közgyűlés kimondotta, hogy a határozatát fönntartja a 200.000 koronát illetőleg, de azt kívánja, hogy a hadiárva-otthon Szatmáron építse föl a hadigondozó és abban elsősorban a szatmári hadiárvák nyerjenek elhelyezést. Réz ár. A nagybányai m. kir. bányaigazgató a kér. fémkohómüveknél beváltandó bánya és kohóterményekben foglalt réznek 100 kg-kénti beváltási árát 1918. év márcis 1-től ötszázhatvanhat (566) koronában állapította meg. Felhívás a nagyközönséghez! A cs. kir. 5. gy. e. Hadi album szerkesztősége (Szatmárnémeti, Ferencz József laktanya:) azon kérelemmel fordul a nagyközönséghez hogy azon ötös tisztek és katonák arcképét, akik .a világháború folyamán elestek, vagy rokkantak lettek, a szerkesztőbizottság rendelkezésére bocsátani szives legyen. A Hadi albumban az ezredbeli bajtársak emléket akarnak állítani a kötelességtelje- sités áldozatainak. Ezt, a nagyközönség megfelelő segítsége nélkül, nem teheti. Ugyanott a Hadialbum is megrendelhető. Fűzve 30 Kor., diszkö- tésben 40 kor., utánvéttel 10 koronával drágább. A Hadi-album szerkesztősége. Városi közgyűlés lesz f. hó 17-én, melyről a jövő számban adunk tudósítást. lan patakot megrendszabályozzák, megfelelő széles mederbe szorítják. Látom a város határában levő szántóföldeket és gyümölcsöskerteket, melyek mint egy nyitott legyező terülnek el — és elszorul a szivem, hogy ezek közül annyi sok parcella csúszott el már a magyarság kezéből és siklott át köny- nyen és olcsón a román-testvérek kezére! Látom az Alföld végső nyúlványát: Giród- tótfalu és Nagybánya határát üde zöld mezőivel, búza tábláival, melyen a szellő arany kalászt ringat. Látom a szolnokdobokai és szilágymegyei szelőig lejtésű, erdővel koszorúzott hegyláncolatot, mely a láthatár alján ködfátyol alatt az éggel ölelkezik. Látom az Erdélyből jövő, széles ezüstszaliagként húzódó, hatalmasan hömpölygő Lápost, amely a Szamosba torkol, hogy ölében lelje halálát. A Bányahegy oldalán keletfelé haladva, látom a nagy öblös kőkatlant, amely már félreismerhetetlenül mutatja s egyúttal igazolja is, hogy ott hosszú évszázadokon át aranyat, ezüstöt és más nemű fémeket kereső emberek szorgoskodtak. Itt már alig van fa, bokor vagy fű, szóval vegetáció. Ez a tájék egy uj világ, teljes kőbiro- dalorn. Itt-ott látom még a tátongó tárnaszájakat is. Tulnyomólag csak sejtem, lehet, hogy volt egykor egy-egy bányaszája. De embereket, hol egykor sok százan nyüzsögtek, mint megbolygatott hangyaboly sehol se látok. Elmerengek a múlton s a fájó emlékezet lelkem mezejére harmatot csal. Könyezem. ElfoJótékonycélu tánceatélyt rendezett a helybeli polgári ifjúság f. hó 1-én a helybeli rokkant katonák és hadi árvák javára. Tiszta jövedelem volt 86 K 20 f, mit a jelzett alap javára helyezett el a helybeli takarékpénztár r.-t.- nál Farkas Jenő, kir. tan. polgármester. Az estélyen felülfizettek: Adorján Ödön 7 K, Dóra Gyula 1 K. Sorozás volt f. hó 10-én Felsőbányán. A sorozáson részt vettek a katonai hatóság részéről : Fleischmann N. őrnagy, dr. Iványi István katonaorvos és dr. Banner Antal hadnagy; a polgári hatóság részéről: Farkas Jenő kir. tan. polgármester, dr. Csausz Károly ügyvezető orvos és Schultz Ferenc katonai nyilvántartó. A hadbavonultak segélyezett családtagjaink foglalkoztatása. A mezőgazdasági munkáknak idejében és lehetőleg teljes mértékben való elvégzése szükségessé teszi, a hadbavonultak családtagjainak a gazdasági munkák elvégzésénél való igénybevételét. Ennélfogva a hadbavonultak segélyezett családtagjai is a m. kir. miniszterelnök ur 1915. évi 888. ein. szám alatt valamennyi főispánhoz intézett rendelete értelmében foglalkoztatandók. Az említett rendeletnek annak idejében közhírré tétetni rendelt rendelkezései értelmében az államsegély csak azoktól vonható meg, akik saját egészségi állapotuk, testi erejök és családi viszonyuknál fogva munkára mehetnének és akikről beigazolást nyer, hogy az általuk teljesíthető gazdasági munkára felhivattak és azt visszautasitották. A hadbavonultak segélyezett családtagjai a mezőgazdasági intéző bizottság által kijelölt munkákra kirende- lendők és a segély a fentebb említett rendelkezések értelmében csak azoknak a segélyezetteknek fizetendő ki, akik a mezőgazdasági munkákat végezték. A jelen körrendeletemet a járási főszolgabiráknak és a r.-t. városok polgármestereinek, valamint a törvényhatósági gazdasági munkabizottságoknak közvetlenül küldöttem meg. Budapest, 1918. évi március hóban. Báró Szurmay Sándor s. k. honvédelmi miniszter. Hatezer uj csendőr. Az országszer*" rohamosan hanyatló közbiztonsági állapotok s ' - ségessé tették a csendőrségi létszám jeleni s fölemelését. A létszámot 30000 emberrel fogják megszaporitani. Amint illetékes helyről értesülünk, ebből a legközelebbi időben 600Ö csendőrt fognak beállítani. A csendőrséghez kizárólag harcteret megjárt, kitüntetésben részesült, megbízható katonákat fognak átvenni. A kilincarokvirálás országszerte meg fog indulni, miután a pótkilincsek jórésze már elkészült. — Állami hivatalok, indóházak, kaszárnyák, iskolák stb. vaskilincset, magánlakások fából készült kilincset fognak kapni pótlásképen a rézkilincsért. Körülbelül 4—5 millió darab kilincs kicserélésére lehet számítani, amelyből 250 waggon rezet sikerült szerezni. gódásomtól egy váratlan éles hang ébreszt fel. Északkról egy eltévedt varjut látok gyors szárnyakkal átrepülni a régi munkatervek felett. Az is csak azt károgja, ami felett elmerengtem: kár, kár. Igaza van, valóban kár! Éltiinődöm a múlandóságon, hogy minden múlandó, csak a változás örök állandó. Hol vannak a hires főverkesek, igazgatók, számvevők, akikről e lap előző számai említést tesznek ? Hol vannak, akikről nincsen említés; mert az 1851. év után következő időkben szerepeltek mint: Dorogi András s István, Gábor József, Kremnitzky, Kozák, id. Bakó János, Szmoll Károly s Vilmos, id. Hanzulovits Kristóf,'Puskás Antal Lévay Mihály, Nojtkor, Kuhajda, Daugner Mihály, Sárközi, Perezsi, Táncér György, Spáczay Mátyás, Mihálcsik József, Hitter Ferenc, Smil- lár Mihály stb. stb. akik hirtelenében nem jutnak eszembe, akik úgy a hegy hátán, mint a hegy belsejében, nem törődve az ismert közmondással: „Bánya, bánya: sok ember megbánja,“ nem törődve a néha-néha előfordult cupusz-szal (pótpénzkivetés) vallásos hitben gyökerező erős reménységgel, ügybuzgalommal, kitartó áldozatkészséggel dolgoztattak, 20—30 munkáskezet állandóan foglalkoztattak. Mind-mind elköltöztek az élők sorából! A Bányahegyen bolyongva, felkeresem a Jóbi IV. féld tájékát, ahol néhai Bányi Károly uram a 70-es évek végén a napitéren — sará- mot keresve — olyan nagy vontes-t talált, hogy annak pár ezer forint értékéből egy csinos kis kőházat épített magának, lévén ő — tudvalévőén Vasárnap nem szabad húst árulni. Különös rendeletet adott ki a kereskedelmi miniszter, amely nagy zavart fog előidézni az élelmezés körül, különösen a magánháztartásokban. A miniszter ugyanis a húsipari alkalmazottak teljes munkaszünete érdekében további rendelkezésig eltiltja vasárnapokon mindenféle húsnak az eladását, sőt még a baromfi árusítását sem engedi meg vasárnap. A háztartásokban tehát a közönségnek már szombaton be kell szerezni hentestől, mészárostól a pénteken levágott marhák és sertések húsát, hogy vasárnapra el legyenek a szükséges hússal látva. Nagybánya város takarékpénztárának 50 éves jubileuma. E. hó 4-én ünnepelte a nagybányai városi takarékpénztár fennállásának félszázados évfordulóját diszgyülés alakjában. Ez ünnepi évforduló alkalmával ludányi Bay Lajos, országgyűlési képviselő, a pénztár jelenlegi igazgatója megírta az intézet 50 éves történetét. A város gazdasági életének folyásában nevezetes szerep jutott az intézetnek, amely kis, szerény keretek között megindulva lassan-lassan annyira megerősödött, hogy a város fejődésének történetében sok uj lépés megtételére adott lehetőséget s ezzel — Bay igazgató szavaival élve — „a város jövő fejlődésének alapjait lerakta, mert kész a vízvezeték, csatornázás, villámvilá- gitás, villamos ipari erő, áll. nép- és középoktatás, festőiskola, erdei iparvasut, Széchenyi-liget, modern színház és szálloda, aszfaltjáró és 5 irányban elágazó vasúti hálózat.“ Ennyi mindennel az ország legjobban rendezett városainak sorában emelkedett Nagybánya. Hálával kell tehát megemlékezni azokról, akik az 1858. szept. 13-i közgyűlésen Bercsey Lajos indítványára elhatározták az intézetnek mint városi intézménynek megalapítását. Ennek a közgyűlési határozatnak az alapján alakult meg aztán 1868. ápr. 4-én az intézet. Az alakuló gyűlés résztvevői megérdemlik, hogy nevüket kegyelettel örökítsük meg; jelen voltak : Bercsey Lajos, id. Csausz János, Csillag István, Glanzer Károly, Kovács Lőrinc, Lajos György, Liszkai Mihály, Marosfy Jakab, Nyirő József, Smit Sándor, Szendy János, Sztancsek János, dr. Tóth János. Az első igazgatóság tagjai voltak: Bercsey Lajos, id. Csausz János, Nyirő József, Szendy János, Kovács Lőrinc mint rendes tagok; Marosfy Jakab és Papp Simon mint póttagok. Á választmány első elnöke Glanzer Károly, bányatörvényszéki elnök, az igazgatóság elnöke Bercsey Lajos. Utódjai az igazgatóságban dr. Tóth János, dr. Lovrich Gyula, Moldován László, s 1. Bay Lajos, a jelelenlegi igazgató. Az alapitó utódai közül ez ünnepi évfordulón csak Nyirő Gábor tengerhajózási főfelügyelő jelent meg Fiúméból, akit lelkes ünneplésben részesített az ünnepi gyűlés, amely egyébként a mai viszonyokhoz illő komoly méltó"- sággal folyt le dr. Makray Mihály polgármester elnöklésével. Az intézetet ez alkalomból számosán üdvözölték, köztük Wekerle Sándor, azÁtmenetgaz— egyúttal kőmives mester is. A ház homlokára a vakolatba önkezével a következő verset vágta : Az első házam volt ringó bölcsőm fája, Az utolsó lészen koporsóm deszkája. Látom az u. n. Dóka-lyukát, ahonnan néhai Katona Gyuri sarámot szedett s annak értékéből egy teli kalap uj, ropogós bankót kapott és vitt haza. Felesleges is talán mondanom, hogy Gyuri nagyon rózsás színben látta a világot. De hiszen az nem volt csoda. A hires nevezetes verkes fizetés napján csak az maradt józan, aki nem akart inni, meg aki akart volna ugyan inni, de nem volt pénze. Haza tántorog Gyuri s az udvaron őgyelgő elébe jött számárát megkínálta a bankókkal, e szavak kíséretében. „Az Isten pénzt adott nekem. Hát én is adok neked. Nesze, egyél.“ Persze a szamárnak több esze volt; nem reagált a szives kínálásra. Felkapaszkodom az u. n. Csuszóra, melynek közelében Dangner Szepiék sarámot szedve és bőven találva, örömükben rücsővel vitték fel a bort, melyet elfogyasztván, megfejeltek. Tüzet raktak. Szalonnaért, kenyérért egy fiút ház küldtek, aki csakhamar tartalmas hátikosárral íé t vissza. Szedi a felett való boszankodásában, hogy társa (felesége) a közös étkezéshez nem buzakenyeret, hanem málékenyeret küldött, kiragadta a társa kezéből a málékenyeret és a lejtőn legurította e szavakkal: „Szaladj máié a kenyér elől.“ Tovább bolyongván, látom az öreg Fuszkó Jákob bányászt. Áz öreg ur tipikus bányász volt. (Folytatjuk.)
