Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-11-23 / 24. szám
XXII. évfolyam. 24. szám. 1917. November 23. társadalmi közgazdasági, és vegyestartalmu lap. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. j Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá l ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A legfőbb programra. Hogy Ausztria parlementet kapott, Magyarországnak köszönheti. Deák Ferencz az alkotmányos Magyarországnak egy alkotmányos Ausztriát követelt szövetségesül. Magyar politikusok Voltak azok — elsősorban Andrássy Gyula gróf — akik a háború óta szünetelő osztrák parlament összehívását és munkaképessé tételét sürgették. De a magyar akarat bölcsőjében született osztrák parlament soha olyan egyértelmű nem volt, mint a mikor ellenünk sorakoztatták és a magyar sürgetésre összehívott bécsi birodalmi gyűlés első és legfontosabb feladatának azt ismerte, hogy dühös kifakadások és támadások sorát intézte ellenünk, A vitézlő csehek a háborúban tanúsított nagyszerű hősi magatartásuk jutalmául magyar vármegyéket követeltek az országuk gyarapítására, de a kikkel a .politikában halálos gyűlölettel néznek farkásszemet: az ausztriai német képviselők is miránk öltögették a nyelvüket és egyikük kijelentette, hogy az osztrák kormány mögött egységesen állanak valameny- nyien: németek, csehek egyaránt minden olyan kérdésben, a mikor Magyarország ellen száll síkra. A bécsi reichsrathnak ez az erkölcse és ez a fellépése se meg nem lep, se meg nem ijeszt minket. Az osztrák kormányok a háború előtt is biztosak lehettek valamennyi osztrák párt lelkes támogatásáról, mihelyt arról van szó, hogy ellenünk támadjanak. A esetiektől pedig Isten bizony akkor se lennénk hajlandók megijedni, ha a háború folyamán meg nem ismerhettük volna ragyogó kötelességérzetüket. Magyar vármegyéket a bécsi parlament meg nem szavazhat nekik. Ezeket tőlünk kell elvenniük, ha nagyon megkívánták. De azt már kötve hisszük, hogy erre a próbára meglenne a hajlandóságuk. A osztrák parlamenti okvetetlenkedések a magyar parlamentben nem maradtak a leczke nélkül, a melyet megérdemeltek. Az indemnitási vita során úgy az ellenzék, mint a kormány részéről súlyos szavak estek róluk és a miniszterelnöknek módjában volt, hogy a legmagasabb helyről nyújtott biztosítás alapján verje vissza az otromba támadásokat. Kijelentette, hogy ezek a kísérletek nemcsak teljesen reménytelenek, de gondoskodás történt arról is, hogy a monarchia egyik államában ilyen gonosz és kártékony bujtogatások a- másik ellen megtorlás nélkül ne történhessenek. Sokkal inkább tudatában vagyunk erőinknek semhogy a jelenségekben egy pillanatig is mást láttunk volna, mint dühös és kétségbeesett, de egészen meddő védekezést a jövő kikelhetetlen fejlődése ellen. Az ellen a fejlődés ellen, a mely Magyarország tekintélyének teljes érvényesülését fogja eredményezni a monarchia berendezésében és a mely ellen az osztrák pártok külön és együttvéve hasztalan rugkapálóznak. A háború nagy, hiteles próbája volt az értékeknek. Világosan megmutatta : melyik nemzet menynyit ér katonailag, gazdaságilag, hűségben és megbízhatóságban. Megmutatta, hol a monarchia hatalmának magva és a dinasztia legbiztosabb támasztéka. E nagy tanulságok Magyarország nagy jövőjének hatalmas pillérei. A külső ellenségen győzelmünk bizonyos. Oroszország szörnyű vereségeinek bomlasztó lázában fetreng és az áruló Itália fekete végzete is elközeledett. Sújtó fegyvereink diadalmasan villognak a hátráló olasz hadak fölött. A nagy történelmi vérviharból dicsőségesen fogunk kikerülni. Politikusaink szent és mindenekfelett való kötelessége, hogy a megmentett jövőben a nemzet érdemeinek és áldozatainak megfelelő részt biztosítsanak Magyarországnak. A hogyán erőssé és győzelmessé tudtuk tenni a monarchiát a nagy világmérközésben, úgy erőssé és hatalmassá kell tennünk Magyarországot a monarchiában. Ez megillet minket és, hogy meg is kapjuk, ennek egyetlen biztos eszköze: a nemzeti akarat közössége. Egységre kell törekednünk a magyarság biztosításában és fejlesztésében. Az összes nemzeti erők egyesítése ; ez legyen minden párt legfőbb prog- rammja és ha mind ezt akarjuk, akkor nincs akarat, a mely a mienk fölött vagy ennek •ellenében úrrá lehetne. A VII. hadikölcsön. Az állam ismét a nemzethez fordul kölcsönért, hogy dicsőségesen folyó háborúnkat dicsőségesen fejezhessük be s oly békét köthessünk, mely állam és polgárok boldogulását, nyugalmas megélhetését biztosítsa. Háborús helyzetünk a lehető legjobb, kilátásunk a jövőre nézve teljesen megnyugtató s igy ma százszorosán kötelessége a hadikölcsön- jegyzés mindenkinek, aki teheti, amely különben is legbiztosabb és legjövedelmezőbb tőkebefektetés. „A Felsőbányái Hírlap“ tárcája. Elnémult harang. Szomorú őszi szél Hegy-völgyön átvonul . . . Egy szépszavu harang Búcsúzéra kondul. — Húzzátok !.. húzzátok... Azt a nagy harangot; Hadd halljuk még egyszer Az ünnepi hangot. Amit nagy érc nyelve Oly buzgón hirdetett, Mikor az előző Alkonyat érkezett. Ünnepi zsolozsmánk Vele szállt az égig. Jelzett mindén órát, Teljes hatvan évig. — Húzzátok! . . . mig érte A könnyünk kicsordul, Hogy immár elnémul És utolsót kondul. — Üres lett az egyház Égbenyuló tornya, Már onnan szép szavát A szellő nem hordja. Lehullt a magasból Szörnyű zuhanással, Dacolt nemes érce Kemény kőrakással. Mig lent pozdorjává Zúz egy sziklafalat, Ómaga sértetlen Állapotban maradt. Lám, ilyen lessz sorsa Ott a csatasorba. Ott sem fog rendülni, Nem lesz rajta csorba. Amilyen rést ütött Itt a lehullása, Sokkal nagyobb lesz az — Akárki meglássa. — Mikor az ellenség Falát ostromolja, Ott is temet, rombol, Mind a tűz golyója . . . — Hozzád sóhajtozunk Mindenható Isten ! Te tudod legjobban, Mi történik itt lenn. A Te rendelésed, Hogy, mit Neked szántunk — Hirdetni nagyságod — Most attól megváljunk. Más legyen a célja: Kerüljön kohóba ! Onnan nagy, pusztító, Világháborúba . . . Mely eddig ájtatos Imánknak volt része, Most származzon tőle A pokolnak vésze . ., Lágyan búgó szava Ezután dörögjön, Melytől az ellenség Békét könyörögjön. így: ha lesz nagy ünnep Ezen a világon, — Bár nincs hirdetője — A szívünk ne fájjon. Od’adjuk szívesen; Gyertyát gyújtunk rája, Had vessen világot A béke napjára! Ha ezt igy rendeléd: Nem sajnáljuk hangját, Mert nagy árért adtuk .Mária" harangját! Mikola A. Gyula. Háborús apróságok. Az ember. Ez a gépek háborúja lesz, jósolta minden gondolkodó ember, a technika csudáinak mérkőzése földön, vizen, viz alatt és a levegőben. És nem lehet mondani, hogy hamisan jósoltak. Az ember szerepe eltörpül, szinte elenyészik a masinák pusztító csodái mellett, jövendölték tovább. És ez a prófécia egészen hamisnak bizonyult. — Angliának több és nagyobb hajója van, mint Németországnak, de az Elba torkolatáig angol hajó még nem merészkedett. A Themse torkolatáig német hajó már igen. Az olasz Caproni-repülőgép valóságos remeke a lég- járó-művek technikájának, nagyobb, gyorsabb, engedelmesebb, biztosabb, mint a mi repülőgépeink. De azért a mieink nemcsak eljutottak Milanóba, hanem diadalmasan vissza is tértek Milánóból. mig a csodálatos Capronik közül csak azok tértek vissza, amelyek nem jutottak el Lai- bachig, azok ellenben, amelyeknek sikerűit eljutniuk, nem sikerült visszajutniok. Az egyik nagyobbat és tökéletesebbet véresre marcangolták, a másikat térdre kényszeritették és rabbá tették a kisebbek és tökéletlenebbek. Tehát: — nem a gép. Nem az, aminek — ha még oly csodás és nagyszerű is — de csak konstrukciója van. Hanem az, akinek — lelke van. Nem a gép a döntő, a határozó, a végzetet dirigáló, hanem az ember, aki a gépet is teremti és aki szerint lesz a gép, akármilyen is a szerkezete, hatalmas és gyönge, diadalmas vagy elhanyatló. Nem a motor, hanem a lélek az erő. A döntés az emberben van és nem produkálhat olyan csudát a technika, amely ezt a felelősséget az ember válláról, szivéről, karjáról, és elméjéről leemelné. A tusa a háborúban, mint a verseny a békében : az emberé, csak az emberé, akármicsoda gép mögött áll vagy gépen ül és akár a verejték ömlik a homlokáról, akár a vér a szivéből. Hapták. Valahol Budán van a lövöldéi rokkant-telep, ahol a lábhiányos, kezetlen katonákat ápolják. Csupa olyanokat, akik most kapa-
