Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-04-26 / 9. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP tésének kiegészítése, továbbá a hadbavonult rendőrök pótlására szükségessé vált és felfoga­dott egyének napidijának, valamint a költségelő- irányzatilag felvett rendőri kiadások fedezetére fordítani határozta a főszámvevő által elkészít­tetett kimutatásban feltüntetett összegek ará­nyában. A beterjesztett kimutatást elfogadta, jóváhagyta s jóváhagyási záradékkal ellátva a vármegyei törvényhatósághoz beterjeszteni ha­tározta. 6. Olvastatott Dukrét Gyula kéményseprő kérelme a kéményseprési dijak felemelése ügyé­ben. A közgyűlés a bizottság javaslata elfoga­dásával tekintettel arra, hogy a kéményseprési dijak 88-1916. kgy. sz. határozattal 30 fillérre már felemeltettek, ezúttal csak a nem kötelező seprési dijakat állapította meg és pedig: taka­réktűzhely egy sütővel egyszeri seprési dija 30 fillér, két sütővel 40 fillér, vaskályha után 30 fillér. Azután tekintettel arra, hogy seprésdijak felemeltettek, a városi kémények után járó ed­digi évi 249 K dijat 1916. januártól kezdődőleg évi 300 (háromszáz) koronára felemelni határozta. 7. Polgármester előterjeszti, hogy a múlt év folyamán történt halálozás egyes tagok egyéb elfoglaltsága miatt egyes bizottsáyok kiegészi- tendők lennének. A közgyűlés a tett előterjesz­tésre a pénztárvizsgáló bizottságba a képviselő- testület részéről rendes tagokul Maiker József, Alexy Pál, Lévay Károly a gazd. és pénzügyi és építkezési bizottságba pedig Maiker József kép­viselőtestületi tagot megválasztotta. 8. Varga Gyula halmii ügyvéd Felsőbá­nyán levő és folyó év január havában részben leégett lakháza kijavítására épületi fák kiadását kéri. A közgyűlés a bizottság javaslatával meg- egyezőleg tekintettel arra, hogy kérelmező, mint állandóan Halmiban letelepült lakos itteni ere­deti illetőségét elvesztette, részére a kért épületi fát tövön és pedig a keményfa köbméterét 40 K, a lágyfa köbméterét 12 K árban határozta kiadni és egyben felhívja, hogy az építkezésre vonat­kozó terveit mielőbb mutassa be. 9. Olvastatott a nagyméltóságu földmive- lésügyi m. kir. miniszter urnák 5394 — 1917. sz. leirata, a kisbányai erdőeladás ügyében. A közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság ja­vaslatának elfogadásával határozatilag kimondta, hogy amennyiben a szóban levő erdő eladási ára már három ízben lett költségelőirányzatilag a városi kiadások fedezetére felvéve s amiatt, hogy ez kellő időben be nem folyt, a városnak kölcsönt kellett felvennie, mely után magas %-ot fizet; továbbá egy uj becslés és uj árverés miatt ismét hosszabb idő után juthatna a város ezen bevételhez; a felsőbb jóváhagyásokra megkívánt idővel pedig az árverés ideje eltolódnék oly időre, amikor az uj becsléstől kívánt magasabb ár elérése kétséges lenne, a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz újólag fel- terjesztést tesz, hogy tekintsen el az uj becs­léstől és árveréstől s engedje meg, hogy a város Bernát Dezső és társa ajánlatát fogadhassa el, annyival inkább, mivel ennek elfogadásával kilá­tásba helyezett iparvasut létesítése esetén ezen erdőhöz közelebb eső vágásterületek ezután jobb és kedvezőbb kihasználása van biztosítva és a város is ezen bevételhez jutva a magas kamatok fizetése terhei alól mentesül. Egyben a felterjesztés sikere biztosítására kiküldte kir. tan. polgármestert, hogy ez ügyben az illetékes minisztériumnál személyesen is járjon el. 10. Olvastatott a városi szülésznők kérelme háborús segély iránt. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg tekintettel a háború következtében előállott és rendkívül megdrágult megélhetési viszonyokra, a kérelmet jogosnak találta s a szülésznők részére f. évi január 1-től kezdődőleg és pedig Zsigmond Agnes részére év 60 (hatvan) K, özv. Dravetzky Károlyné ré­szére évi 120 (egyszázhusz) koronát megállapí­tott és kiutalt. 11. Olvastatott a tizedek újabb eloszlása tárgyábau a bizottság javaslata. A közgyűlés a bizottság elfogadásával a várost tiz tizedre osz­tani s ehez képest tiz uj tizedest az eddigi évi díjazás kétszeres összege, vagyis évi 12 (tizen­kettő) K dij mellett felvenni határozta; a tize­deket következőleg állapította meg: I. tized. Hunyadi Mátyás-utca mindkét ol­dala, Lugossy-utca, Rendőr-köz, Csillag-utca, Malom-tér. II. Nagybányai-utca mindkét oldala, Kos­suth Lajos-utca, Hunyady János-tér. III. Szaitz-utca, Kohó-tér, Part-utca, Amb- rus-tér, Rét-utca. IV. Kölcsey-tér, Liget-csoport, Patak-utca. V. Árpád, Zsák, Kapnik, Kereszt, Lanczky, Komocsy-utcák. VI. Vörösmarty, Puskás, Temető, Kórház­utcák, Hámp-tér, vasúti állomás. VII. Rákóczi-ut, Hegy-utca (a kozák ház­tól felfelé mindkét oldal. VIII. Kálvária-utca, István-tér, József-köz. IX. Forrás-utca, László-tér, Iskola-utca. X. Borkút, Bányász, Honvéd, Fazekas-utcák, Bányász-köz. 12. Olvastatott özv. Brettschneider Bélá- nétiak az özvegyi nyugdíj után 5°/o-os kamatok megtérítése tárgyában hozott közgyűlési hatá­rozat ellen beadott fellebbezésre hozott 50/1917. bjkv. —1088/1917. alisp. szánni véghatározat, mellyel a kérelmet megtagadó közgyűlési hatá­rozatot a felebbezés elutasításával jóváhagyja. Tudomásul vétetett. A felmentettek jelentkezése. A felmentések ellenőrzése és felülvizsgá­lata czéljából a Felsőbánya város területén tar­tózkodó vagy itt alkalmazott magyar és osztrák csínyhez kellett folyamodnia. S ezt az eszközt szentesítette Nagy Péter utódainál is, kik a vér és erőszak uralmát hagyományossá tették. Orosz­országban. Hiszen Katalint is Mencsikov prok- lamálta, II. Péter végrendelet alapján uralko­dott, Anna czárnőt a szenátus és a hadsreeg választotta meg, Iván ukáz alapján lett czárrá. Erzsébet a nép akaratára hivatkozott, III. Péter pedig Erzsébet kegyelméből lépett a cári trónra, így uralkodott Oroszországban tényleg minden időben az erőszak, igy épült a hatalom a vé­letlen esetlegességein. Igazság szerint Oroszor­szág trónja a szerencsétlen III. Iván származé­kait illette volna, kik közül egy még e század elején is élt Jütlandban. Pál czár, Katalin fia, nem csupán maga nem tekinthető legitim uralkodónakl, kétes szár­mazása miatt, hanem a trónöröklés rendje is, melyet 1788-ban, tehát még nagyherczeg korá­ban állapított meg, a mikor tehát még semmi­ről sem rendelkezhetett, nélkülözi a szilárd jog­alapot ; pedig innen szármázhatja le uralkodói jogát a jelenlegi uralkodóház is : látható tehát, mily gyönge alapon áll voltakép Oroszország­ban a czári hatalom. Most lássuk e hatalomnak belső összeté­telét, birodalmi alaptörvény által biztosított szervezetét. Sokszor tévesen magyarázgatják a czá- revics czim jelentőségét, mintha az az uralkodó minden egyenes leszármazóját megilletné. Két­ségtelen azonban a Pál czár által 1917. április 5-én kiadott családi szabályzat szerint, hogy a czárevics, jobban mondva, czárevics czimen csakis a trón védelmezett (praesumptiv) örö­kösét jelöli, ki mellett még nagyherczegeket és és vérbeli herczegeket különböztet meg a czári család alaptörvénye, amazok alatt csakis a czár egyenes ágú leszármazóit, fiait, fiú- és leány­unokáit, dédunokáit érti és ezeknek gyerme­keit ; emezek alatt pedig mindazon vérbeli le- származókat, kik a megjelölt izeken kívül es­nek. Abban is különböznek . ez utóbbiak a tu- lajdonképeni nagyherczegektől, hogy mig ezek a teljes birodalmi czimert hordhatják, azoknak csak a kisebb moszkvai czimerhez van joguk. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi ágak czimé- ben (fenség) osztozik még az a tizennyolcz család is mely e czimet czári kitüntetés alapján bírja, mint a Mencsikovok, Szuvarovok, Szolty- kovok, Paskievicsek, Lieven, Sayn-Wittgenstein, Woronzov, Dadián, Galiczin, Wolkhonsky, stb. családok, az 1870-dik londoni konferenczia óta a Gorcsakovok is, mely kitüntetésére akkor mondta volt Gorcsakov herczeg : „A koporsó­mat aranyozza be.“ Külömbség van a két rendbeli ág udvari személyzetének cseléd ruhái között is, mert a nagyherczegi ágak udvari cselédegyenruhája csak abban tér el a czár és a cárevics udvar­tartásáéitól, hogy tisztjeik vörös kabát helyett égszínkékben járnak, az alsó cselédség pedig zöld disz helyett feketét visel. A házi törvény továbbá szorosan meghat í- rozza, milyenek azok az ellátási igények, melyekre a császári ház tagjai jogot formálhatnak s ebben állampolgárságú, illetőleg boszniai és herczegovi- nai tartományi illetőségű, a katonai (tengerészeti) honvéd vagy népfelkelési szolgálati kötelezettség alól meghatározott vagy bizonytalan időre fel­mentett összes tisztek (hasonállásuak), tisztjelöl­tek és legénységi állományú egyének a következő határozatok szerint kötelesek jelentkeznia polgár- mesternél : A jelentkezésnek f. évi április hó 19-től 24-ig kell megtörténnie s ahhoz a jelentkezők által a birtokukban levő katonai okmányok (kine­vezési okirat, katonai, honvéd vagy népfelkelési igazolványi könyv, népfelkelési igazolványi lap, vagy felmentési rendelkezés, a katonai szolgálati alkalmasságra vonatkozó határozatot igazoló ok­mányok stb.) elviendők. A jelentkezés megtörténte a katonai okmá­nyon vagy külön kiállított igazolvány-jeggyel igazoltatik. Jelentkezni személyesen kell. Ez alól kivételnek csak a 3. pont alapján vagy különösen indokolt esetekben (betegség, hivatalból való távoliét) van helye. Ily esetekben a jelentkezés egy helyettes (családtag, esetleg munkaadó stb.) utján történik. Az adatok való­diságáért mindazonáltal a jelentkezésre kötele­zett egyén felelős. Jelentkezni kötelesek: 1. Mindenki, aki valamely magánüzemben, magánvállalatban, magánintézetben, pénzintézet­ben, magángyárban, magántársaságban, kereske­delmi vagy iparvállalatban stb. egyedül van felmentve, legyen az akár tulajdonos vagy tiszt­viselő, akár alkalmazott vagy munkás stb. 2. Minden saját érdekében, illetve közgaz­dasági czélra egyenkint (egyénileg) felmentett egyén, amennyiben nem tartozik az alábbi a) vagy b) pontok alatt felsorolt kivételek alá. 3. Az összes mező- és erdőgazdasági szem­pontból felmentett egyének. A mező- és erdő- gazdaságok, vállalatok vagy üzemek összes fel­mentett alkalmazottait a személyes jelentkezés helyett azonban az illető gazdaság, vállalat vagy üzem tulajdonosa, illetőleg meghatalmazott ve­zetője is bejelentheti. Jelentkezni nem kötelesek: a) O cs. és kir. apostoli királyi udvarmes­teri hivatala, a minisztériumok, a bán, a cs. és kir. közös legfőbb számszék, a m. kir. legfőbb számszék, a főrendiház és képviselőház elnök­sége, továbbá a horvát országgyűlés elnöksége, a közélelmezési hivatal, a m. kir. rokkantügyi hivatal, végül a magyar vöröskereszt egylet kir. biztosának a felsoroltak esetleges közvetlen tar­tozékainak személyzete; b) az állami, törvényhatósági, városi, köz­ségi, egyházi (felekezeti) hatóságok, hivatalok és intézetek, azután az állami, városi és községi üzemek, továbbá a hajózási vállalatok és közúti vasutak felmentett személyzete; a tekintetben mindenekelőtt külömbséget tesz az öröklött és szerzeményi javak közt, mert mig az elsők elidegenithetlenek, addig az utób­biakra nézve a nagyherczegek is az ország közönséges törvényei alatt állnak. A rendes évi dij a czárnéra nézve 600,000 rubelre van megszabva, mely özvegysége alatt is megtart, mig a birodalomban marad. 200,000 koronát kap évenként a czár minden gyermeke, kivéve a trónörököst, kinek évi dija a háztartáson kívül 300,000 rubelre megy fel. Ehhez járul a trónörökösné évi dija : 150,000 rubel, mely özvegysége esetén megkétszereződik ; a trón­örökös gyermekeinek járó 50,000 rubel szemé­lyenként nagykorúságukig, vagy házasságra lépé­sükig ; végre a vérbeli herczegnők hozománya, mely a czárhoz való rokonsági viszonyok szerint egy millió rubeltől 100,000-ig változik Ezek azonban csak az állampénztárt ter­helő járandóságok, melyekhez még hozzászá- mitandók császári magánpénztárból fizetendő tekintélyes összeget, és pedig : a császár minden fiának évi 500,00 rubel nagykorúságokig, az ezek nejeit illető évi 60,000 rubel ; 80,000 rubel a czár fiunokáinak nagykorúságokig, azután 500.000 rubel. 60,000 rubel ezek mindenike fele­ségének, 50,000 rubel a czár leányainak, 30,000 rubel a fiú dédunokáknak nagykorúságokig, azontúl 300,000 rubelnyi jövedelmű birtok és 150.000 rubel kegydij -- és igy tovább. Lát­ható, hogy a császári kegy elég bőven gondos­kodott a Romanov-ház minden tagja megél­hetéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom