Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-03-01 / 5. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP zott: alig, hogy Németországba visszatért, őrnagyi ranggal újra a nagyvezérkarhoz osztották be. Kitört a kinai boxerlázadás, Ketteler német nagykövetet meggyilkolták, Németország büntető expedíciót küldött Kínába. Falkenhaynt, aki a kinai viszonyokat kitünően ismerte, azonnal beosztották az expedíció vezérkarához, Waldersee tábornok oldalán végigküzdötte az összes küzdelmeket, amelyeknek során hideg- vérüségével, elhatározottságával és a helyzet gyors áttekintésére valló rendelkezéseivel több Ízben kitűnt. A boxerlázadás leverése után 1903-ig Kínában maradt, mint a német megszálló dandár vezérkarának főnöke. Németországba való visszatérése után zászlóaljparancsnok volt, két évre rá alezredessé lépett elő és a nagyvezérkarban osztályfőnöki funkciókkal bízták meg. 1906-ban, negyvenötéves korában a metzi hadtest vezérkarának főnöke lett, majd ezredessé előlépve egy gárdaezred parancsnokságával bízta meg a császár. 1912-ben vezér- őrnagygyá lépett elő, egy évre rá pedig Hee- ringen tábornok utóda lett a hadügyminiszteri székben. Hadügyminisztersége alatt esett meg az emlékezetes zaberni affaire, amely miatt a birodalmi gyűlésen heves viták indultak meg; Falkenhayn állta a heves ostromot és ügyes parlamenti debatternek bizonyult. A háború kitörésekor Moltkeval, a nagyvezérkar főnökével együtt a főhadiszállásra utazott, ahol résztvett a napi tanácskozásokon, de nemcsak tanácsadóként szerepelt; az ő feladata volt a front mögötti organizáció, egyszóval az, hogy az operációk számára szükséges csapatokról és hadianyagról gondoskodjék. Moltke távozása után Vilmos császár Falkenhayn tábornokot állította a nagyvezérkar élére. A marnei csatával bekövetkezett döntés után Falkenhayn a hadszínterek közötti egyensúly létrehozására törekedett; 'a hadműveletek súlypontját ideiglenesen Oroszországba helyezte át. A lodzi, lovicsi és limanovai csaták után az egyensúlyi helyzet helyreállott és ekkor Falkenhayn tábornok, aki a politikai vonatkozásban a fő- frontot a nyugati hadszíntéren tételezte föl, meggyőződéséhez híven, miután megelőzőleg az Antwerpen körüli késedelmet is kikorrigálta, újra Francziaországba terelte át a német haderők zömét és itt kereste a döntést. Falkenhayn tábornok Németország főellenségét nem Oroszországban, hanem Angliában és Francziaországban látta: ehez a hitvalásá- hoz simultak azok a parancsnoklási viszonyok, a melyek az ő idejében a keleti és nyugati hadszíntereken kialakultak. A keleti hadszíntéren Hindenburg tábornagy szava volt a döntő, elhatározásaiban és terveiben szabad kezet nyert a német legfőbb hadvezetőségtől; a tábornagy szabadon diszponált, annyiban természetesen, a mennjúben ez a rendelkezésre álló hadosztályok mennyiségétől függött. Azt viszont, hogy milyen mennyiségű tömegek kerültek és kerülhettek Hindenburg arczvonalára, a vezérkar főnöke szabta meg. Ilyenformán a nyugati hadszíntéren való legfőbb intézkedéseket Falkenhayn a maga számára tartotta fönn : ebben fejeződött ki az a törekvése, hogy a keleti fronton, ha lehet, defenzív, ha szükséges, offenzív hadműveletekkel kell föltartóztatni az orosz áradatot, hogy azután a központi hatalmak stratégiai belső körének kihasználásával a főhadmüveletek a nyugati hadszínterek számára legyenek fönntarthatok. Falkenhayn legfőbb törekvése a frontok egyensúlyozására irányult, de mindig azzal a vezérlő motívummal, hogy az egyensúlyi helyzet bekövetkezése után a túlsúlyt nyugaton érvényesítse és a mérleget itt billentse a központi hatalmak javára. Az eddigi kifejtetteknek látszólag ellentmond Falkenhaynnak a dunajeczi áttörés körül kifejtett szereplése. Falkenhayn tábornoknak a gorliczei csata előkészítésében való érdemeiről két történelmi okmány tanúskodik: az egyik az osztrák-magyar hadseregfőparancsnokság 1915 május 6-án kiadott tájékoztató közleménye, a mely többek között igy szól: „A mi a mostani nyugat-galicziai hadműveleteket illeti, úgy ezt ilyen módon már 1915 márcziusában tervezték és az akkor rendelkezésre állítható erőket készítették elő az előnyomulásra, a mindig döntő jelentőségűnek tartott Gorlicze irányába és Zmygrod felé. Ezek az erők azonban számbelileg gyöngéknek mutatkoztak arra, hogy a kezdetben elért sikerek ellenére is Gorliczénél a makacsul védelmezett ellenséges frontot keresztül törjék. A Falkenhayn tábornok által előterjesztett és a német legfőbb hadve'zetőség által jáváhagyott ajánlat, hogy t. i. erős német haderőket vonjanak össze az előnyomulás czél- jaira, teremtette meg az előnyomulás sikereit“. A másik történelmi akta az a kézirat, a melyet 1915 május 12-én intézett Vilmos császár Falkenhayn vezérkari főnökhöz és a melynek bevezető mondata igy hangzik : „Tiszta, éles pillantással, a helyzet helyes mérlegelése mellett, ismerte meg On a helyet, a hol az orosz hadsereg megsebezhető és olyan előterjesztést tett nekem a melynek segítségével nagy sikert arattunk“. Az orosz front áttörésének helyét, időpontját tehát, mint e két okmányból kiderül, Falkenhayn nemcsak megjelölte, hanem egyúttal ő is organizálta, a legminucziózusabb részletekig is ki terjedően, az offenzivát. A központi hatalmak 1915. évi nyári és őszi diadalteljes hadjárata az ő nevéhez fűződik és épen úgy az is, hogy balanszírozó emeletéhez híven a hadműveletek folytatását nem tartotta szükségesnek, a döntés idejét még nem tartotta elérkezettnek, előbb más, nagyfontosságu feladatok végrehajtását sürgetőnek. Az oroszok 1915 őszén kétségtelenül megvoltak verve, a napóleoni mondás szerint való meghempergetésük azonban elmaradt Hindenburg, miután megverte a vele szemben álló orosz seregeket, megpróbálta, hogy meg is hempergesse őket a vilnai csatában ; ekkor azonban az egyik alvezérnek, Gall- witznak a hadserege már utón volt Szerbia felé. Falkenhayn kijelölte a deffenziv számára szükséges vonalat és a fölszabadult haderőket uj, nagy konczepczióju terv megvalósítására küldte : megnyitni az utat Kostantinápoly felé, hogy azután be lehessen állítani a központi hatalmak aktiv tételei közé az izlam kipróbálandó energiáját. A balkáni hadjárat a központi hatalmak számára uj, nemcsak katonai természetű, de politikai kihatású győzelmeket is teremtett: a központi hatalmak érdekszférája elevenen és lüktetőén belekapcsolódott a Balkánba, a hol az entente politikai csatát is vesztett és elhatolt a mezopotámiai angol vereségeken keresztül egészen Bagdadig, a félhold fénye pedig már Szuez, Anglia Achilles-sarka körül imboly- gott. Végeredményben tehát a balkáni hadjárat is Falkenhayn hadvezéri meggyőződésének vezér- motivomát tükrözteti vissza. Mikor aztán mindezt az óriási munkát sikkerrel elvégezte, elérkezettnek látta az időt, hogy a sulypontott, újra a stratégiai belső kör előnyeinek felhasználásával, nyugatra helyezze át. Az introdukczió -1916 február 21. — Verdun volt. Az ezt követő események ismeretesek : meplepő módon megindult az újra szervezkedett Oroszország offenzivája, az angolok és francziák hatalmas erőfeszítésbe kezdtek Picardiában ; Oroszország, a keleti ellenség gyorsabban kapott erőre és nagyobb erőre kapott, mint a milyenre Falkenhayn számított. Kétségtelen : Falkenhayn tábornok csodálatos organizátori tehetség ; a mai korszak egyik legnagyobbszabásu és legnagyobb konczepczióju hadvezér. Határozottság, energia, szívósság, kristálytiszta tájékozódás és tisztánlátás, az intézkedések keresztülvitelében való bámulatos preczizitás jellemzik ezt az imperialista világnézletii hadvezéri zsenit. Ják<5 János. Különfélék. Kinevezés. Vármegyénk főispánja Báthy Lajos szinérváraljai főszolgabírót Felsőbánya város rendőrkapitányává kinevezte. Személyi hírek. Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, népfölkelő főhadnagyot, a Nagybányai Hírlap felelős szerkesztőjét a szatmárnémeti-i vasúti állomás parancsnokságtól Orióra helyezték át, hol szintén mint vasúti állomás parancsnok szolgál. — Dr. Molclován Ferenc honvéd követeli, — ismeri a szivük minden titkát. Nincs még egy hadvezér, aki a szónak olyan tökéletes értelmében való bajtársa lenne a katonáinak, mint József főherceg. Mindegyiket személy szerint ismeri, mindegyiknek tudja a nevét, érdeklődik a kívánságaik iránt, óhajuk teljesítéséért személyesen jár közben, minden panaszt meghalgat és minden jogos kérést teljesít. Száraz, egyszerű tények regisztrálása úgy hangzik, mint valami ballada. Még a hadjárat elején történt, hogy József főherceg hadosztályának fáradságos menetelést kellett teljesítenie. A „honvédprinc“ igy is nevezik a katonái - együtt haladt a sorban a bakáival, itt is, ott is mepillantott egy-egy fáradt bakát: kivette a kezéből a cók-mókot, ő cipelte helyette a terhet, a főherceg. Mikor azután a mozgóháboru állóharccá rögződött, a Kárpátokban később meg a Doberdón nem mulasztott el soha egyetlen ntipot sem, hogy ki ne ment volna frontja tűzvonalára; az állásaikban keresi fel a katonáit, az ellenség tüzelése alatt álló fedezékeiben; semmitől sem retten vissza, hogy hadtestének fáradalmaiban és küzdelmeiben ne csak mint hadvezér osztozzék. Nem törődik vele, hogy számtalanszor életveszedelemben forog. Még egy ballada-strófa. A Doberdón történt. József főherceget a tűzvonalba tett látogatása alkalmával egy magyar honvéd kisérte. Az ellenség erős tűz alatt tartotta a vonalat. A főhercegnek feltűnt, hogy a honvéd felegyenesedett testtel követi, sehol meg nem bújva. „Miért nem keressz takarást, fiam“ — inti a főherceg. „Nagyon lő a talián. Sajbát mutatok neki, hogy elvonjam a figyelmét fenséges apámról.“ Ez a legenda. Hadvezéreket a hadiparancsaikon keresztül lehet a legjobban megismerni. Ezekben a sorokban, a melyekben katona beszél a katonához, benne tükröződik a hadvezér egyénisége. „. . . Irántatok való hálával eltelt szívvel tekintek vissza együttműködésünk hosszú, nehéz idejére. Hónapok rettenetes csatái és győzelmes küzdelmei, a melyeket ti, vitéz hadtestem katonái, oly összehasonlíthatatlan köteles- ségteljesitéssel és önfelálodzással hajtottatok végre, a csodálatraméltó kitartás, a melylyel a gyakran leírhatatlan szenvedéseket és nélkülözéseket tűrtétek, a mellyel a kárpáti tél borzalmait elviseltétek, mindezek olyan tények a melyeknek elismeréséhez nem elegendő a dicsérő szó ; ezek a tények örökké dicső lapjai lesznek a háború történelmének! . . . Katonák! Ti ismertek engem és én ismerlek benneteket! Tudom, hogy az ellenség seregének meg kell törnie, ti pedig tudjátok, hogy én testestül-lelkes- tül a tiétek vagyok ! A tiétek, a kiket örökre a szivembe zártam e nehéz, dicsőségteljes esztendő során, a tiétek, a kikhez feloldhatatlan, a síron tűiig tartó kötelékek fűznek engemet! A hősöket megillető tisztelettel és mélységes gyász - szál emlékezem meg ebben az órában azokról, a kik életüket áldozták a hazáért. Vitéz katonák ! Ezen a mai napon minden irántatok érzett hálámat, köszönetemet, minden érzésemet hő imámba foglalom : Isten, a ki minket olyan szorosan egymáshoz fűztél, vezess bennünket továbbra is a mi utainkon, álld meg a mi fegyvereinket, áldd meg az én hű hőseimet és jutalmazd meg őket olyan gazdagon, a hogy én kívánom! . . . Örök szeretettel és ragaszkodással szívből köszönt benneteket a ti hadtestparancsnokotok és hű bajtársatok: József főherceg.“ így beszél József főherceg a katonáihoz. Néhány sor és elénk bontakozik egész plasztikus hadvezéri portraitje. „Ti ismertek engem és én ismerlek benneteket“ — a főhercegen kívül, ezt bízvást el lehet mondani, nincs egyetlen hadvezér sem, a ki olyan mély meggyőződéssel, annyi öntudattal Írhatta volna le ezeket a szavakat. A katonai hadvezéri tulajdonságain kívül a szó legdaliásabb értelmében vett hőst tisztelik benne ; már pedig a magyar - ezt a nemzeti temperamentum teszi — semmit sem becsül olyan nagyra, mint a személyes barátságot, ő meg, József főherceg, lírikus szive egész melegségével szereti a magyar katonát. Ő maga irta meg, hogy naplót vezet, mert azt akarja, hogy a háború után ez a napló is adattára legyen a magyar katona megírandó apot- heozisának. A legtisztább, leggyöngédebb harmónia él József főherceg és a katonái között: „fiam“ igy szólítja őket, a kik engedélyt kértek tőle, hogy „fenséges apánk-“nak nevezhessék. De, ha maguk között vannak, a „fenségeset elhagyják és titkon igy mondogatják: „hős József apánk.“ Úgy hangzik, mintha valami mythosz egyre megelevenedő, ütemes sora volna. . . . Tudják, hogy a bajtársuk, bánatban, vig- ságban, jóban, rosszban, életre-halálra. A hadvezéri tulajdonságoknak azonban
