Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)
1917-01-18 / 2. szám
XXII. évfolyam. 2. swám. 1917. január IS, TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyeit FARKA5 JENŐ I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére \ Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Előfizetési felhívás ! Uj korszak küszöbére léptünk. Körülöttünk áyynk zenéje adja a dörgedelmes muzsikát, mely millióknak az örök pihenést és a még több millióknak, családoknak, népeknek, nemzeteknek a kínzó gyötrelmeket, a fájó köny- nyeket és a véghetetlen küzdelmeknek láthatatlan sorozatát jelenti. Ez óriási világ felfordulásban mi, az ősi Felsóbánya városának szószólói, érdekeinek képviselői megingathatatlan hazafisággal álltunk ama helyen, hova ezelőtt huszonegy évvel helyezte lapunkat Felsőbánya és vidékének közönsége, Hiszen itt, a végvidéken, egy fejlődni, haladni vágyó népnek helyi újság nélkül élni különösen a mai viszonyok között teljes lehetetlenség. Nehéz időket élünk, e nehéz viszonyok között szólunk lapunk olvasó közönségéhez és kérjük, hogy lapunkat most, mikor a huszonkettedik évfolyamába lép, továbbra is felkarolni, illetve előfizetéseivel virágzását elősegíteni méltóztassék! Szép múlt áll a hátunk mögött, hisszük és reméljük, hogy a szép múltat értékeli Felsőbánya és vidéke közönsége és tömegesen siet belépni előfizetőink sorába. A Felsőbányái Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala. Értékek devalvációja. (*) Nem a pénz s a papírok érték- csökkenésére gondolunk. Erre vonatkozólag már sok és teljesen megnyugtató kijelentést hallottunk az illetékes szakemberektől. Vannak más, a jegybanktól független, aranyfedezettel nem biztosítható értékek, a nemzeti vagyonnak igen súlyos tételei, amelyeknek valutáját a háború erős ingásba hozta, de amelyeknek szilárdságáról senki sem nyugtathat meg bennünket. A nemzet erkölcsi tőkéjét értjük. Az erőteljes nemzeti élet alapfeltételei között szerepel az önálló államiság, földrajzi és néprajzi kedvező elhelyezkedés, számításba jön a szabad közlekedés biztonsága s a természeti kincsek gazdagsága. Legdöntőbb fontossága mégis csak a nemzetekben fekvő erkölcsi erőnek van. Hollandia népének erkölcsi erejével pótolni tudja az összes többi tényezők hiányát: Babilon, Róma, Carthago mindama tényezők bőséges birtokában is elpusztult," Franciaország pedig pusztul, mert romlásnak indult ősi erkölcsük. A nemzeti életnek e lüktető erén, az ősi magyar erkölcsön a háborút megelőző évtizedekben már nem egy aggasztó tünetet vehettünk észre. Az a nemzetfen- tartó szigorúság, amely őseink erkölcsi felfogását jellemezte és fenmaradásunkat vészben, viharban biztosította, lazulni kezdett, engedett hajthatatlanságából, helyet adott a megalkuvásnak. Az elvek feladása, meggyőződések, árubabocsátása ezelőtt fehér holló volt s az elvtagadó erkölcsi halálát jelentette. Ma ez mindennapos jelenség és egész rétegeknek egyik megélhetési forrása. Ma szalonokban, keresztyén magyar urak ajkáról lehet hallani a nyílt beismerést, hogy ők közéleti állásfoglalásukat nem a jelöltek- elveihez, hanem összeköttetéseihez szabják. Az üzleti becsületesség maholnap csak múzeumi emlékekben lesz található; a hivatali becsületesség, kötelességtudás és megközelíthetetlen romlásáról egyre több fekély kifakadása tesz szomorú bizonyságot. A puritán önzetlenségnek, közért mindenét odaadó áldozat- készségnek felemelő példái, hogy meg- kevcsebbedtek ! És hogy megsokasodtak azok, akik a közterhek alól kivonják magukat s a közjavakból élősítödnek. Most élethalálharcunk folyamán fogházaink megteltek úriemberekkel, nagy vagyonosok tulajdonosaival, előkelő állások betöltőivel, történelmi nevek viselőivel, akik próbákként éppen akkor szívták el a nemzet vérét, mikor annak minden csöppre szüksége van. Nálunk ezer számra akadnak fásult lelkiismeretek, amelyek a köznyomort és vértsajtoló drágaság nehéz napjaiban mások zsarolásából élnek, sőt vagyont gyűjtenek. És akármilyen nagy a hiány szükségleti cikkekben, jó pénzért mégis meglehet kapni bármit: akármilyen szigorúak a törvények, drákóiak a rendelkezések, ezerszemü az ellenőrzés, egyeseknek mégis minden lehetséges. Hol lennénk most katonai, közR „Felsőbányái Hírlap" tárcája Uzsok. A püspök ur a bérmáláskor Az iskolában vizitált, Előtte a sok apró tudós Ünneplőben szép sorba állt. A sok okos kis apróság közt Legokosabb volt Nagy Pali, A püspök ur kérdéseire Mindent megtudott mondani. Olvasott szép folyékonyan . . . Egy verset is szépen elszavalt, Hittan, biblia, nyelvtan, számtan, Semmit össze nem zavart. „No még egy kérdést, kis fiacskám, — Szólott a püspök kegyesen, Hallottadé már e szót, Uzsok ? Erre felelj még meg nekem.“ S e kérdésre Pali arcát A könnyek árja önti el, Cstiggő fejjel csak áll s kabátja Gombján babrál kis kézivel. „No nem baj - szólt a kegyes püspök, Plisz mindent nem tudhatsz te sem; Uzsok egy kis falucska Ungban, A mappán sincs meg rendesen . . .“ Palkó erre felemeli Bánatos, könnyes két szemét S a zokogástól alig tudja Ajkát elhagyni a beszéd: „Tudom én kérem, Uzsok hol van — Tavaly karácsony éjszakán, Mikor itthon a Jézuskát vártuk, Ottan esett el éd’s apám.“ Molnár Károly. A bolgár katona és a bolgár nép. A bolgár nép a Balkán egyik legbecsületesebb, legkomolyabb s logfegyehnezetebb népe. A komoly munka szeretete, a fegyelmezettség és kötelességtudás, a józanság, az egyéni érdek alávetése a nagy közönség, a nemzet érdekének, a nemzet érdekében való megértő együttműködés és összetartás becsületes önérzetességgel párosulva, egy balkáni népben sincs meg, csupán a bolgárban. Ehhez járul még a bolgároknak Ferdinánd cárjuk iránt való igaz szeretete, föltétien bizalma, ragaszkodása és hűsége. A bolgár nép rendkívül szorgalmas és igen takarékos; semminemű munkát nem röstell, de legjobban mégis az olyat szereti, mely behatóbb tevékenységet igényel. Hiszen láthatjuk nálunk is, hogy az oly rendkívül figyelmet kívánó és az embert kora reggeltől késő estig folytonosan elfoglaló konyhakertészetnek ők a legkiválóbb művelői. Már például a kevesebb munkát adó baromfitenyésztést a bolgár éppen azért nem kedveli annyira, mert az nem igényel oly beható muukát. Ezért Bulgáriában a baromfitenyésztéssel a legtöbb helyen bevándorolt és megtelepedett magyarok foglalkoznak. Egész magyar falvak vannak ez országban, melyek lakói csaknem kizárólag baromfitenyésztésből élnek. Csak az a sajnos, hogy e magyarok ott végleg megtelepedtek, mig a bolgárok külföldön keresve is, hazájuk nagyságáért dolgoznak. A bolgár kertészek kora tavasztól késő ! őszig megfeszített szorgalommal kertészkednek Magyarországban, Ausztriában, sőt Németországban is, de minden év őszen, október, november hónapban összegyűjtött pénzükkel megtérnek hazájukba, hogy külföldön szerzett pénzükkel nemzetük vagyonát gyarapítsák. Katonatisztjeiket a takarékosság mellett különösen jellemzi demokrata szellemük is, ami különben Bulgáriában az egész hadsereget áthatja. És ez a demokrata szellem egyáltalában nincsen a fegyelem rovására, sőt inkább hasznára. Ez ugyanis megteremtője az öntudatos fegyelemnek, melynek alapja az önálló gondol kozás és az önfegyelmezettség. Mennyivel ha
