Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-03-16 / 6. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP amelyek nem járnak folytonos lázzal. És ha a helyes kezeléssel annyira javult a beteg álla­pota, hogy lázatlanná vált, akkor talán a leg­helytelenebb, hogy megfeleli táplálékától el- vonassék. A másik ok, amely a tuberkulózis ügy szempontjából kiváló fontosságúvá teszi a tej- kérdést, hogy a fejlődő lény pótolhatatlan, a természettől, e célra hivatott tápszere a tej. Behring óta átment a köztudatba, hogy a leg­több gümőkóros betegség kezdete a gyermek­korba nyúlik vissza. Ha most megfosztjuk a gyermekvilágot a neki megfelelő élelmiszertől, azzal mindenféle betegséggel szemben való el­lenálló képességét csökkentettük. Az igények leszállításával szemben van egy másik ut is, amelyen a kérdés megoldásá­hoz juthatunk: a termelés fokozása. Amig min­den lehetőt meg nem tettünk a többtermelés érdekében, amig tulajdonképpen nincsen jo­gunk senkitől sem azt kívánni, hogy a legszük­ségesebb élelmicikkekről a köz érdekében mond­jon le. De nagy nemzeti érdek is, hogy a meg­feszített munka idején, a háború izgalmai kö­zepette népünk jól táplálkozzék, féleg pedig a jövendő nemzedék ne szenvedjen hiányt. A tejtermelés fokozásának a müveit külföl­dön, elsősorban pedig Németországban nagyon jól bevált módja a kecsketenyésztés, amelyet — sajnos — mi magyarok nagyon elhanyagoltunk és e mulasztásunkat, dacára a mostani paran­csoló háborús szükségletnek, nem pótoltuk. A kecsketej tápláló érték dolgában vetek­szik a tehéntejjel. A nálunk elterjedt hit, hogy ize, szaga kellemetlen volna, onnan ered, hogy az állatokat piszkos helyiségben tartják és ezek szagát nyeli el fejés közben a tej. Határozott előnye a kecskének a tehénnel szemben, hogy nem hajlamos a tuberkulózisra és igy a gyer­mekek táplálása szempontjából igen nagy je­lentőséggel bir. Maga a kecsketartás a tehéntartással szem­ben, a mai háborús nehéz viszonyok között any- nyi előnnyel bir, hogy fontos nemzetgazdasági érdek e kérdésnek minél szélesebb körökben való propagálása. Táplálék tekintetében a kecske egyike a legigénytelenebb állatoknak. Megeszik minden utszéli gazt, gyomot, konyhahulladékot, úgy hogy egyes kecskék tartása még a legsze­gényebb családnak is módjában van, mivel nem igényli azt a drága takarmányt, mint a tehén. A kecske szsporasága különösen a tejhiány gyors pótlása szempontjából bir jelentőséggel, mivel a kecske évente kétszer ellik és igy az állomány hasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt szaporítható mint a tehénállomány. Szövetségesünk, Németország különösen nagy gondot fordít a kecsketenyésztésre és ma már európai hirü a jó tejelőképességre kite­nyésztett „tejelőkecske“ három-hat liter tejet ad naponta. A kecsketartással szemben tanúsí­tott ellenszenv onnét ei’edt, hogy az őrizet nél­kül hagyott állat éppen azon oknál fogva, hogy nem válogatós táplálékában, olyasmit is elrágott, ami nem volt neki szánva: a fák leveleit, bok­rok gyönge hajtásait, stb. A kecskék őrzéséről természetesen gondoskodni kell, de erre igen sok megoldás kínálkozik, amelyek közül már múlt évben ajánlottuk a rokkantak ilyen irányú foglalkoztatását. De az őrzés kérdése olyan rész­let, amely egy kis jóakarattal megoldható. A háború okozta hiányok pótlása úgy a jelennek, mint az eljövendő békének legfonto­sabb feladata. A kecsketenyésztés hazánkban elhanyagolt ügyének fellendítése úgy gazdasági, mint népélelmezési szempontból az újjáépítés nehéz munkájának igen fontos részlete, amely­nek mielőbbi valóraváltását nemzetgazdasági és közegészségügyi érdekeink követelik. Á M. Ö. K. E. Keleti Kárpátok Osztályának jelentése 1915.-ről. Elnök : Gróf Teleki Pál, ügyvezető alelnök: Farkas Jenő, másod alelnök : dr. Rencz János, titkár: dr. Moldován Ferenc, pénztáros: Háder Ferenc, jegyző : Schultz Ferenc. A múlt évben a világháború miatt semminemű turistikai te­vékenység nem volt s emiatt a tervezett útja­vítások, utjelzések, és menedék házjavitások, sem voltak keresztül vihetők. Az osztály tartott egy választmányi ülést október 24-én s azután ugyanazon napon tartotta meg közgyűlését is, Felsőbányán a városháza tanácstermében. — A közgyűlésen csak felsőbányái tagok jelentek meg és ennek következtében és idegen jelent­kezők híján nem tartatott meg az uj márama- rosi útra és Bódi-tóhoz tervezett kirándulás sem. A központnak Tátrafüreden tartott közgyűlésén, miután gróf Teleki Pál elnök a harctéren volt, ügyvivő alelnök képviselte az osztályát. A tag­dijak sem folytak be olyan arányban, mint kívá­natos lett volna, minek oka szintén a nagy világ­háborúban keresendő. Zárószámadás 1915-ről. Bevétel 946 K 40 f. Kiadás 365 K 69 f. Maradvány 581 K 31 fillér. Költségelőirányzat 1916-ra. Bevétel: 1443 K 50 f. Kiadás ugyanannyi. Farkas Jenő ügyv. alelnök. Különfélék. Katonai kitüntetések. Király ő Felsége, Mády János kapnikbányai bányafőmérnöknek m. kir. honvéd főhadnagynak és dr. Wagner József népfölkelő főorvosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elis­meréséül a Signum laudiust, Nemetz János tar­talékos főhadnagynak pedig szintén az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szailagján. Farkas Jenő m. kir. honvédtüzér had­apród zászlóssá léptettetett elő s a tábori ágyús ezredtől tarackos ezredhez helyeztetett át. Március 15. Délelőtt a református tem­plomban volt ünnepi istentisztelet, melyen Nagy Lajos lelkész szép beszédben emlékezett meg a nagy napról. Ünnepélyek voltak a rom. kath. és ref. iskolákban is. Este zártkörű Kaszinó­estély volt a vendéglő éttermében, miről a jövő számunkban fogunk Írni. Csiky György, vármegyei főállatorvos üdülés végett hosszabb időre ide érkezett. Tel­jes javulást kívánunk ! Kertész György nyug. gazdasági felsőbb iskolai tanár a polgármester és dr. Csausz Ká­roly ügyv. orvos látogatása végett itt járt. A hernyózás a város területén a legszi­gorúbban elrendeltetett s az ellenőrzéssel a rendőrkapitány felügyeletté alatt a vártizedosek bízattak meg. A városi gyümölcsösök hernyó­zása a gazdasági elemi iskola növendékei által megindult. Háborús kaszinóestéiy. Hosszú szünet után fvlyó hó 5-én a felsőbánvai derék műked­velők ismét egy nagyon sikerült zártkörű ha­diestélyt rendeztek a vendéglő éttermében, mely alkalommal a város szine-java összegyűlt, hogy egy kedélyes estét töltsön el. A műsor, mint mindig, nagyon különböző számokból állott. Ér­dekesebb lett Lévay Ferenc huszár főhadnagy azon ötlete által, hogy ő minden számot humo­ros, vagy magyarázó szavakkal vezette be. Az első darab Reinhold Cis A. moll Impromtu-ja volt. Előadta zongorán Farkas Giziké ügyes já­tékkal a finom nüancokat kiemelve. Nagy gya­korlatokra mutatott, hogy a nehezebb helye­ket is érvényre juttatta. Ézt követte a „levél“ Farkas Imrétől; a monoiogot Szalai Babi adta elő kedvesen és hatásosan. Ezután Nagy Károly énekelte az „Utolsó üzenet“ és „Kárpáti harci dal“ cimü dalokat Nagy Károlyné zongora kísé­rete mellett, szépen és érzéssel. Lévay Ferencz a „Harctéri élményeim“ cimü felolvasásában pompásan kidomborodott a sneidig magyar hu­szár, ki minden nagyzás nélkül, egyszerűen a rideg valósághoz ragaszkodva, beszéli el a győ­zelmes küzdelmet, a lehangoló visszavonulást, és végre, a mindent összetörő előnyomulást, a Strupáig. Az igen nehéz melodrámát a Cens- tochani legendát“ nagy hatással szavalta Dimand József, zongorán kisérte Pircsi Rozsika, ügye­sen emelve ki egyes kimagasló részeit, gyakor­lott játékával. „Elsején“ cimü darabban Nagy Károlyné ügyesen adta a havi pénzzel mindig elégületlen háziasszonyt; Lévay Ferenc pedig a többet már nem fizethető férjet jó humorral játszotta. — Végre a „Leányok“ cimü színda­rabban Pap Frzsike és Elluska a szobalányokká vedlett pajkos házikisasszonyok szerepeiben igen ügyesek voltak. - Nagy Károlyné, minta szigorú mama volt, és igen helyesen adta Di­mand József is a meglepett háztüznézőt. — Az előadás után még hosszabb ideig együtt ma­radt a társaság, melyet a vendéglős Nagy György jól kiszolgált. — Dicséretesen kell megemlé­keznünk a mérsékelt árakról, ami a mai zsa­roló körben ritka eset. - Az estély anyagi si­kere szintén jó eredménnyel járt a bolgár vörös kereszt javára. Jegyárakból befolyt: 60 K. Jegyeiket meg­váltották: Dr. Csausz Károly és neje 2 K, Papp Lászlóné 2 K, Bay Károly 2 K, Schultz Ferenc 1 K, Kilián Béla 4 K, özv. Lévay Zsigmondné 2 K, ifj. Lévay Sándor 1 K, Bónis Sándorné 1 K, Schnier Imréné 1 K, Maiker József 1 K, Draveczky Károly 3 K, ifj. Vagányi Kálmán 1 K, Jékly Károly 1 K, Koller Matild 2 K, Faul- vetter János 2 K, Tury István 3 K. összesen 30 K. Felül fizetlek: Bradofka Frigyes, Fizély Sán­dor 4-4 K, Róth Lázár 3 K, dr. Tóth Gábor, Farkas Jenő, Münnich Sándor, Háder Ferenc, Varró Margit 2-2 K, Várady János, Nagy Ká­roly, Puskás Ferenc, Pap Márton, Pircsy Kál­mán, Kriegler Jakab, Mikola A. Gyula, Salamon Májer 1-1 K, N. N. 10 f. összesen 29 K 10 f. összes bevétel 119 K 10 f. Ezzel szemben a ki­adás zongorahangolás, világítás, takarítás meg­hívó hordás, napszámbér stb. 25 K 20 f. Tiszta bevétel tehát: A bolgár vöröskereszt javára 93 K 90 f. Münnich Sándor. Nagybánya város takarékpénztárán nál. 1915.-ben a betét 230 ezer koronával emel­kedett s a visszleszámitolás csak 45 ezer koro­nával csökkent. Az intézet 500 ezer korona ára búzát vásárolt a város részére s a liszt ellátást teljesítette, 200 ezer K hadikölcsönt jegyzet s a betéteket is igyekezett előzékenyen kiadni azoknak, akiknek szükségük volt. A kamathát­ralékot nem hajtották be, csak ahol az intézet különös érdeke követelte. A hadba vonultak iránt a legnagyobb figyelemmel voltak. Az in­tézet 22 millió 367 ezer K bevételi s ugyan­annyi kiadási forgalmat mutatott föl s ez óri­ási forgalom mellett mindössze 65056 K 60 f. a múlt évi nyereménye, ami kétségkívül azt igazolja, hogy méltányosan bánt a nagy közön­séggel. Uj kölcsönt nem adtak ki. A legtöbb jövedelem a kamatokból volt 334.542 K 45 í. Van a takarékpénztárnak 500.000 K alaptőkéje 78.000 annuitási, 108.000 tartaléktőkéje. A be­tétje 2,357.280 K 12 f. Készpénze 54.189 K 06 f. volt december 31-én. Váltótárcája 2,308.442 K. Jelzálog és értékpapír kölcsön 3,760.648 K. Megjegyzendő, hogy a váltók nagyobb része is jelzáloggal van biztosítva. Az intézet ezekben a nehéz időben is 49.000 korona hasznot ád a városnak. Bizony nagy kár, hogy mikor a nagybányai városi takarékpénztár alapításával egy időben néhány polgár az itteni városi taka­rékpénztár alapítását is tervbe vette, a terv az akkori hatóságnál süket fülekre talált. A derék románok. Egy haditudósitó le­veléből : Az ezredparancsnok egy csésze friss tejjel vendégelt meg, azután befogatott és szi­ves fáradozással kalauzolt a román körzetben. Beszélni persze nem tudtam a jó románokkal, de azt megállapíthattam, hogy mind jól táplált egészséges, erős emberek, s hogy a fényes ki­tüntetésben sincs hiány. Az ezredes szigorú, katonás fegyelmet tart közöttük, de az ered­ménnyel meg is lehet elégedve. A hogy jártam a bakák közt, s beszéltem nehány magyar tiszt­tel, teljesen megértettzm azt a sok dicséretet, a melyet az ezredről hallottam. Csak egy pél- eát mondok: a katonák minden étkezés előtt megmossák a kezüket, minden harmadnap fe­hérneműt váltanak és minden héten fürödnek. Az ezredes még a gszikológiájukat is megma­gyarázza : — A román katona más mint a ma­gyar, tehát másképp is kell vele bánni. A ma­gyarban több a virtus, ebben több az engedel­messég. Annak a jó szó kell, vagy a biztatás, ennek pedig parancs, külömben nem tudja, hogy mit csináljon. De ha tudja a feladatát, akkor a végrehajtásban igazán kiváló. Derék, jó nép ez s ha vigyázz rájuk az ember, a legjobb kato­nákkal is fölveszik a versenyt ... És én még még hozzátehetem: szép faj, szép emberanyag . . . az olaszok, ha összekerülnek velük, ugyan­csak szégyelhetik magukat, hogy erkölcs, jellem és fizikum dolgában ennyire elmaradtak latin testvéreik mögött. Beszélgetés a negyvenkettes föltalá­ló] Aval. Egyik berlini újság munkatársa Szó­fiában találkozott Ranzenberger tanárral, a negy­venkettes mozsár föltalálójával és érdekes be­szélgetést folytatott vele a tüzérségi harcokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom