Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-02-17 / 4. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Egy indítvány. A nagybányai Kaszinó nagyszerűen sikerült összejövetelt rendezett, s ezután kéthetenkint megismétli, — olvassuk a lapban. Kicsiny, nehány soros hirecske csak. De azért megérdemli, hogy álljunk meg egy kicsit itt, tegyük le a lapot s gondolkozzunk . . . Háború van. A társadalmi élet majdnem teljesen szünetel. Hisz sokan elmentek a harc­mezőre. Akik pedig itthon maradtak nem ke­resik föl egymást, mert - drágaság van. A legjobb barátok csak a kaszinóban találkoznak néha-néha; az elválhatatlan barátnők pedig az utcán üdvözlik egymást s váltanak pár barát­ságos szót. Nem jól van ez igy! Az ember szívesen lemond mindenről, hisz az Övék, a küzdőké és szenvedőké most minden, a nap első és utolsó gondolata, elröppenő sóhajunk, szivünk minden vágya s érzése, minden munkánk, szenvedésünk. De egyről nem szabad lemondani éppen 0 érettük. Az életkedvet, a jó kedélyt meg kell őriznünk számukra. Ha hazajönnek, a nagy harcban, világküzdelemben elfáradtak, elfásultak, derítsük rájuk a napot, alakítsuk újjá Őket szi­vünk tüzével, fogadjuk mindnyájukat - még ha fáj is belül valami - rsgyogó jókedvvel. Az ember szociális lény. Mint a gyémánt csak saját porában csiszolva lesz értékessé, úgy az ember is emberek közt lesz igazi emberré. Ámde a jelen állapotok mellett távoltartjuk ma­gunkat minden társadalmi érintkezéstől. Hová lesz akkor az életkedv, a derű arczunkról? Nemde elfásulunk mi is? Fatalistákká leszünk. Ezeket kellett előrebocsájtanom. hogy a nagybányai kaszinó összejöveteleit kellően mél­tányolni tudjuk. S most kérdezzük magunktól: nem csi­nálhatnánk-e utána? Dehogy is nem! Nekünk is van erre alkalmas szép nagy termünk a Korona szállodában. Nekünk is vannak kedves és tehetséges zongoristáink, vannak akik gyö­nyörű hangjukkal lebilincselnek, finom hegedű- játékukkal hálásakká tesznek. S bizonyára lesz­nek, kik egy-egy szép szavalattal, monológgal, melodrámával vagy felolvasással fognak feled­hetetlen és kedves órákat szerezni. A többi az­tán magától jön. Majd nemes versenyre kelnek a szereplők. Tessék jól megérteni, miről van szó! Például: ma este összejövetel. Eljön min­denki, aki csak teheti. Hölgyek és férfiak, öre­gek és ifjak. A hölgyek bizalmasan megtárgyal­hatnak mindent hisz’ nekik mindig oly sok a mondanivalójuk. A férfiak is találnak szórako­zást, sőt a hölgyek szives engedelmével még alsósban is „kopaszthatják* egymást. Közben az önként vállalkozó fölmegy a színpadra, előad valamit, ami neki éppen a legjobban tetszik s a hallgatóság megtapsolja. Egy kis szünet után föllép a második, harmadik szereplő s mindnyá­jan kivívják tetszésünket. A végén pedig, hogy mégsem menjen el „szárazon“ a nap, a t. hall­gatóság valamety hadijótékonysági célra lerója önkéntes hadiadóját a fölállított perselybe s egy kellemes est emlékével szétoszlik. Ugye, hogy nem sok az egész. S mégis végtelen horderejű. Ennek a fejtegetésébe azon­ban nem akarok bocsájtkozni. Csak tessék mielőbb megpróbálni s ak­kor majd meglátjuk, igazam voll-e ? !*) Dämand József. *) Az indítványt megszivlelésre ajánljuk. Szerkesztő. Különfélék. Pethe Lajos m. kir. bányamérnököt, a 15. cs. és kir. tábori tábori tüzérezred tart. had­nagyát az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő szolgálatai elismeréséül a signum laudissal tün­tették ki. Pethe a budapesti erődítésektől, hol előbb üteg, majd terepszakaszparancsnok telje­sített szolgálatot, tüzérosztagával 1915. augusz­tus végén az olasz harctérre vezényeltetek ki. ahonnan ugyanaz év december havában a Rozsnyó-vidéki fémbányák katonai vezetőjének rendelte ki. — Toperczer Elek kapnikbányai m. kir. bányamérnök szintén 1914. évi november hó 30-án a signum laudis kitüntetést kapta. Mint értesülünk, rövid szabadság után f. hó 30-án újra bevonult. Fémadományok. Szilágyi Sándorné vö- ! rös és sárgarezet, Maiker Józsefné vörös réz- ; edényt és 1 sárga réz darabot. Mihálcsik Pálné i sárga réz s ólom darabokat, Tury István sárga | réz-mozsarat s törŐt, Farkas Jenöné 3 vörös | réz-edényt, Bernovits Emilné 1 ólomtányért és sárgaréz eszközöket, Dimand Károlyné vörös- I és sárga edényeket, Schultz Ferenc velocipéd- ' gummit, Nagy Károly ismét gyűjtött a ref. is­kolában vörös- és sárgaréz s ólomtárgyakat. A bolgár vöröskereszt részére adakoz­tak : Takarékpénztár 25 K, Bradofka Frigyes, Pály Ede 10-10 K, Farkas Jenő, dr. Stoll László 5-5 K, dr. Berks Aurél 4 K, dr. Csausz Károly, Münnich Sándor, Bernovits Emii, dr. Tóth Gábor 3-3 K, Lévay Károly, Maiker Jó­zsef, Likker Károly, Nagy Lajos, Varga János, Pap Márton, Török Lajos, Spáczay Gyula, Schultz Ferenc, Dimand Károly, Dimand József, Weisz Sándor, Faulvetter János, Dráveczky Károly 2-2 K, iíj. Vagányi Kálmán, Pap Erzsiké, Schultz Fánika, Márjás György, Szenáky Gyuláné, Di­mand Károlyné, Demián Aurél, Tomasowszky Imre, Anka János, id. Vagányi Kálmán, Szalay László, Szigyártó József 1 — 1 K, Anka Viktor 50 fillért. Összesen 111 K 50 fillér. Fölhívjuk a közönség figyelmét e nemes és igazán ember­December 28. Ma délelőtt gyönyörű, megható búcsúzta­tás után elhagytuk állásunkat. Most itt vagyunk éjjelezésre P.-től délre egy kis faluban. Érde­kes napunk volt; egy orosz repülő búcsúzóul megtisztelt bombáival. De szerencsére a srap­nelek elől megszökött. Holnap délelőtt búcsú­zik tőlünk H. altábornagy ur, mert most, hogy ezredünkhöz bevonulunk, PF. B. csoportba ke­rülünk. December 31. Boldog uj évet! Jói érzem magam, semmi bajom, de most nem érek rá többet Írni. Gyö­nyörű napokat éltünk át. 1916. január 1 Nagyon jól érzem magam, pedig negyedik napja, hogy nem mosakodtam. Január 2. Kutya hideg van. Még nem vagyunk az ezrednél, mert a hirtelen támadás miatt azonnal állásba mentünk. Csak tessenek teljesen nyu­godtak lenni hogyha most nem is tudok olyan gyakran és bőven Írni, de nagyon el voltunk foglalva már dec. 28-ika óta. Főleg Sylveszter napja nagyon kemény volt. Nehéz, de gyönyörű napokat éltünk át, illetve élünk át. Legkellemetlenebb még az, hogy nincs rendes hajlékunk és az időjárás kedvezőtlen. De azért még csak náthám sincs. Rettenetesen gyúrjuk a muszikat, óriási vesz­tességeik vannak. Igaz, hogy naponta 4-5 száz lövést adunk le négy derék ágyunkból. Decem­ber 31-én majd ezer lövést tettünk. Január 4. Olvassák el, az utolsó hét Iiőíer-jel enté- seit, akkor a száraz szavakból megtudhatják, hogy miben vettünk eddig részt. Kitünően ér­zem magam, egész megvagyok hízva, s boldog vagyok, hogy élvezhettem ezeket a soha el nem feledhető órákat. Itt vagyok a gyalogságnál, mint összekötő és megfigyelő tiszt. Pompásan meg is fürödtem, igaz volt mit lemosni, mert van egy hete, hogy utoljára gyönyörködtem az isteni vízben. Január 6. Ez a komisz időjárás bosszantó ; állandóan havas eső, hideg szél és mérhetetlen sár. Még rendes fedezékünk sincs, de azért még csak meg sem vagyok hülve. Január 7. János szolgám nagyon derék fiú, eléggé intelligens, csak kissé mamlasz. S amellett nem nagy vitéz, már egy pár srapnel pukkanás az elegendő, hogy zavarba jöjjön. No de tiszti­szolgának éppen a legjobb. Pár nap óta már nem lövöldöz ránk oly szeretettel a muszi, pedig mi alaposan dolgozzuk remek eredményuyel. c J anuár 8. Szegény musziknak még ma karácsonyuk napján se hagytak békét. Többször előre haj­tották őket, hogy ismét vissza kotródjanak. Hatalmas harcok vannak most itt, a St. mentén. baráti célra. Adjon mindenki annyit, amennyit tud. Nem koronákat, csak filléreket kérünk. Rójuk le hálánkat az érettünk is vérző testvér bolgár hősök iránt, kik megkönnyítették nekünk a győzelmet rut ellenségeink felett s most is tőmogatnak hadműveleteinkben. D. J. Adományok a bolgár vöröskereszt javára a ref. tanulóktól: Boczor József 50 f, Sárközi Ferenc 20 f, Stern Lajos, Junger Fe­renc 10-10 f, Almási József 30 f, Rettegi Lajos, Wolf Ferenc 20 — 20 f, Friedmann Sándor 14 f, Matkó Sándor, Matkó István 30 — 30 f, Veisz Ernő 20 f, Katona Ferenc 10 f, Rácz István, Szigyártó József 20-20 f, Stuhl testvérek 30 f, Káhán Lina 10 f, Vég Ilona 20 f, Silai Teri 10 f, Társi Károly 22 f, összesen 3 K 96 f. Nagy Károly tanító kiegészítése 1 K 4 f, mindössze 5 korona. A íierzsa=bánya január 14-ike óta a hadiszolgáltatási törvény alapján a honv. minisz­térium által hadivezetés alá lett helyezve; a bánya katonai vezetője: T. Stowasser főhadnagy. Jelenleg még ott időzik E. Sporsz császári bá­nyatanácsos, népfelkelő mérnök hadnagy is. A bányavállalat polgári vezetője továbbra is Adám- csik Gyula igazgató bányamérnök maradt. Az öreg népfölkelők bevonulása: feb­ruár 28. és március 3. A kereskedők és iparo­sok szabadsága. A fővárosban már kifüggesz­tették a plakátokat, a 43 — 50 éves népfölkelők behívására vonatkozólag. A hirdetmény szerint a 43, 44 és 45 éves népfölkelők február 28-án, a 48, 49 és 50 évesek március 3-án tartoznak bevonulni. Budapestről közük: Kereskedelmi ér­dekképviseleteink arra kérték a hadvezetősé­get, hogy a kereskedők — épp úgy mint a mezőgazdasági és nagyiparban történik — le­hetőleg szabadságoltassanak abból a célból, hogy ügyeiket itthon rendezhessék. Báró Har­kányi János kereskedelmi miniszter arról érte­sítette az érdekképviseleteket, hogy a hadügy­miniszter részben teljesítette ezt a kérést, ami bizonyára széles körben fog megelégedést kel­teni. A miniszter leirata igy hangzik : Az a kö­rülmény, hogy a népfölkelés II. osztályába tar­tozó korosztályoknak igénybevétele által a né­pességnek mind szélesebb rétegei vonatnak be hadiszolgálatra és vonatnak el polgári foglal­kozásuktól és a kisipar, kiskereskedelem, vala­mint mindazon kereseti ágak körében, amelyek a dolog természetéből folyólag nem részesíthe­tők azokban a kedvezményekben, amelyek a hadiszállításokban részesedő nagyipar és me­zőgazdaság körében a fontos közgazdasági és katonai tekintetek parancsolta felmentésekben rövidebb-hosszabb időre való szabadságolások­ban nyilvánulnak meg, arra indította a cs. és kir. hadügyminisztert, hogy azokat a lehetősé­geket, amelyeket az eddig fennállott rendeletek nyújtottak az ezen foglalkozási kategóriába tar­Óriási veszteségei vannak máris az oroszoknak. Most ismét a gyalogságnál vagyok 2 napig mint összekötő és megfigyelő tiszt. Szívesebben lennék az ágyuknál, de itt is igen kellemes, a rajvonalban. Csupa derék magyar emberek között. Az egész hadosztály teljesen magyar. Január 9. Még itt vagyok a rajvonalban, ma este leszek felváltva. Pompás élet folyik itt, pár zsáz lépésre a muszi lövészároktól. Az este még fürödtem is gyönyörű zománcozott kádban. Levelet Írni lenne téma elengendő. De hát nem lehet mindent a papírra bízni. Jannár 10. Kitűnő napunk van, mert a feneketlen sár befagyott. Itt egész boldogok vagyunk, mert az orosz gránátok kellemesebbek mint ez a hír­hedt galíciai sár. Itt nincs olyan nagy kényelem, (már csak viszonylagos), mint régi állásunkban. Igaz, már ott sincs, mert a muszi tiszti fede­zékeinket és istállóinkat alaposan szétlőtte Mi akkor itt gyönyörködtünk már az orosz tüzérek pompás lövéseiben ; ds már hiába minden ered­mény nélkül vitézkedtek. Szép napok voltak és még lesznek is. A Pesti Hírlap legjobban szá­mol be az itteni helyzetről. Semmi bajom, még csak a torkom, sem fáj, pedig olyan deszka vis­kóban lakunk, hogy még a sátoros cigányoknak is különb van. De még mindig jobb igy, mint a szabad ég alatt lenni. Jót tesz, és jól esik ez az egészséges, edző nomád élet. Rendszeres

Next

/
Oldalképek
Tartalom