Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-12-07 / 25. szám
1 XXI. évfolyam- 23. sásam. 1910. docomtooi* 7. // / TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyeit FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá 1 ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Ferencz József búcsúszavai. Megdicsőült I. Ferencz József király 23-án felbontott végrendelete a következő búcsúszavakat tartalmazza: Szeretett népeimnek igaz köszönetét mondok azért a hűséges szeretetért, amely- lyel Irántam és Házam iránt úgy boldog napokban, mint súlyos időkben viseltettek. E ragaszkodás tudata jól esett Szivemnek és merítettem erőt nehéz uralkodóig kötelességeim teljesítéséhez. Őrizzék meg ugyanezeket a hazafias érzületeket Utódom számára. Hadseregemről és Haditengerészetemről is a meghatott köszönet érzelmeivel emlékezem meg bátorságáért és hűséges odaadásáért. Győzelmeik örömteljes büszkeséggel, az őket önhibájukon kívül ért balszerencse fájdalmas bánattal töltöttek el. Abban a kitűnő szellemben, amely a hadsereget és a haditengerészetet, valamint mindkét Honvédségemet mindenkor lelkesítette, zálogai annak, hogy éppen úgy, mint En, Utódom is mindenkor számíthat reájuk. Ima. 1. Ferencz József magyar király emlékére tartott gyászistentiszteleten november 30-án. — Irta s elmondta Nagy Lajos ref. lelkész. — Gyászolni, millió népek bus keservében osztozni, fájdalmunk enyhítésére Nálad vigasztalást keresni jöttünk szent házadba, időnek és örökkévalóságnak végtelen Istene, kegyelmes Atyánk az Ur Jézusban. Tudjuk Szent könyvünkből, hogy csak Te vágj örök és változhatatlan, látjuk mindennap, hogy minden földi teremtmény csak föld és hamu, királyok és koldusok egyaránt az elmúlás egyenlő sorsára jutó gyermekei. - De itt a földön különbözők a feladatok, melyeknek elvégzésére rendeltél minket. Egyik csak kis helyen, mint pislogó mécs terjeszt némi fényt, másik messze körben, országok, népek felett világit, mint áldást hintő nap, messze szórja fénysugarait. Egy ilyen országokra áldást terjesztő :ündöklő nap volt a mi jóságos királyunk, kinek élete jóltevő gondviselésed védő szárnyai, oltalmazó kegyelmed alatt futotta itt hosszn évekre terjedő pályáját s most annyi millió, hü alattvalóinak mély bánatára Felséges uralkodó házának is nagy veszteségére itt hagyta íennkölt nemes lelke porsátorát, hogy térjen Hozzád, ki adtad volt azt. - Oh Uram! Mennyi gyász! Mennyi keserűség ! Mennyi ret- teuetes szenvedéssel nehezültek meg a napok a világ s benne mi felettünk! Vérrel és köny- nyel vannak jegyezve a mai idők, mintha a bánat súlyával futnának a fellegek, mintha az Isten éltető napjának sugarai harcosok nyilait ontanák. — Halál, enyészet angyala jár a földöu. Nem békés otthonok hajlékaiból, hanem égő városok üszkös romjaibó'J»cz?.U az áldozat füstje az égre. Gyűlölet vérfagyasztó harsonája, öldöklő szerszámok mennydörgése állottak be a világ templomának gyász dalt zengeni. — Oh Atyánk! Mennyi szenvedést, mennyi bút kellett megérni e nemzetnek ! Oh meddig tart még rajtunk ítéleted? Oh hát mégsem bünhődte meg e nemzet a múltat s jövendőt ? Oh hát akkor, mikor a pokol minden szörnyei ellenünk esküdtek, mikor a gonosz ellenségek nyíltan és orvtámadva törnek s törtek ellenünk, akkor hagyod árván, védőszellemétől megfosztva e nemzetet!? ... Oh nagy Isten ne csudáid, ha bús gerjedelmünkben felkiáltunk az égre, haragodnak nagy voltában, ne ostorozz tovább én Istenem ! Tudjuk Égi Atyánk, hogy futását végezve a nap is leszáll, hogy a föld forgása folytán más vidékeknek ragyogjon, tudjuk, hogy itt a leghatalmasabb, a legnagyobb, a legjobb királynak sincs változhatatlan, élete, de mégis, ha oly áldásos életet adtál Ő neki, miért vet ted el tőlünk éppen most, mikor reá a világháború forgatagában oly szükség volt, mikor páratlan tekintélye, viharok közt próbált bölcs tapasztalata, tanácsa semmivel sem pótolt sulykai értek a világ Ítéletének földi mérlegébe ? Oh mondhatjuk, nincs az emberek által ismert világon, ki a jó és balsorsnak annyi változatán ment volna által. Látott sok jót és rosszat. Látta Felséges királyi házának tagjait növekedni, virágozni, de látta a királyiház dicsőségteljes ragyogása mellett azt nem egyszer sötét fellegekbe borulni. Látott örömöt annyit, hogy talán ember nem annyit, de érte csapás, szenvedés, amelyekből hozzá hasonló kevés embert. Igen, a fény mellett nagy az árnyék is, amely utánna húzódik. — Ifjúságának kora tavaszán két ország trónjára ültetted Égi Atyánk most elhunyt nagy királyunkat. Nehéz időben állítottad magyar nemzetünk uralkodására. Országunk a nemzet igazaiért, szabadságáért, az önvédelmi harcot folytatta. Ellene a hatalom az erőszak- I kai szövetkezett s hogy annál inkább leverjék ; a magyart, jogos törekvésében elnyomják, leti- ! porják, az akkor ifjú fejedelmet, haezaálja fel a magyar érdekek ellen szövetkezett kamarilla, majd mikor a legjobbjaink közül jeles hősök hullanak el, uralkodónkkal avatják azok egy- részét a nemzet igazait vérökkel pecsételő mártírok közé. Később a levert nemzettel ellenkezésbe jött uralkodó évek múltán békült ki népével, megkoronáztatja magát, esküt tesz az ország törvényeinek megtartására s azután uralkodik mint népei alkotmányos, igazságos király, alattvalóit szerető jó Atyánk. — S atyai jó szivét hányszor sebezted meg tőlünk beláthatatlan akaratodból s ezek közt a legégetőbbet említve, megkellett érnie egyetlen fiának két ország trónvárományossának rejtélyes, előttünk még ma is ismeretlen gyászos halálát ; majd R „Felsőbányái Hírlap" tárcája November 21-én. Csönd! Némuljon el minden ágyú torka S a gépfegyverek őrült kattogása! Egy pillanatra álljon meg a munka Ott, hol sok nemzet egymás sírját ássa. Oltsák ki mind az emésztő tüzet, A rombolásban álljon be szünet. Hallgasson el minden szív szótlanul, Mint amikor kettészakad a húr. Fák ne hullassák hervadt levelök, Ne zizegtessék meg a levegőt; Viz ne locsogjon sehol a mederbe, Mintha be volna jégpáncélba verve. Sehol egy hang! Csak csönd s más semmisem: . . . Öreg Icirálgunk - a magyar király - Elaludt békén, csöndesen . . . _____ Révai Károly. Né hány apróság elhunyt királyunk életéből. Beszélték annak idején, hogy mikor Ferencz József királyunk kedvelt miniszterelnökének, Tisza Kálmánnak három fiát, Istvánt, Kálmánt és Lajost grófi rangra emelte s a három ifjú Tisza megjelent a Felség előtt köszöneté tolmácsolására, a király az audencia folyamán egyebek között igy is szólott hozzájuk: „sokáig kértem édesatyjokat, engedje meg nekem, hogy önöket grófi rangra emelhessem, mig aztán egyszer nagynehezen sikerült ezt nála elérnem.“ Nem tudom, hogy épen ezeket a szavakat használta-é a király, de lényegében (a király: kért; Tisza Kálmán: megengedett valamit a királynak) teljesen megbízható forrásom szerint ezeket mondta volna. Egy dolog bizonyos, az nevezetesen, hogy amit boldogult királyunk lelkületéről tudunk és amit néh. Tisza Kálmán jelleméről megismertünk azok, kik hosszabb időn át is legközvetlenebb környezetében, családi élete körében élhettünk : e kettő igen valószínűvé teszi előttünk amaz eseménynek a fentebbiekben adott leírás szerint történt lefolyását. * Kétszer volt életemben alkalmam megboldogult királyunk legmagasabb színe előtt állhatni, egyszer 1890. szept. 12. a debreczeni kollégiumban harmadmagammal, másodszor 1901 okt. 21-én, a budai királyi várpalotában volt audenciám alkalmával egyedül. Fent jelzett időben Debreczen városát tisztelte meg legmagasabb látogatásával a Felség s egyebek között a helyi vasúton- ment ki a nagyerdőre, megjegyezvén, hogy akkor ült életében először ilyen közúti kocsiban. Ellátogatott kollégiumunkba is, hol őt és magas környezetét, mint a főiskola lelkésze, a kollégium előtt harmadmagammal fogadtam s az épületben bentartózkodása alatt is folyton mellette lehettem. Rendkívül feltűnt mindnyájunknak az iskolaügyek körüli tájékozottsága: akadémia, gimnázium, tanitóképzőintézet, reál, kereskedelmi iskola voltak kérdezősködésének tárgyai. Vég- hetetlenül kedves jelenet volt az, mikor a főiskola könyvtárában épen én hiván föl figyelmét egy ifjúkori ottlévő arcképére, sokáig nézegette azt, majd igy szólalt meg az ő tiszta magyarságu, de szokása szerint vontatott hangú beszédével: „Csinos fin voltam akkor, de, fájdalom, az már nagyon régen volt.u Másodszor 1901-ben, tehát az előbbi után tizenegy évvel, állottam a királyi felség előtt audienczián, hogy hódolattal megköszönjem neki tőle nyert kitüntetésemet. Nem lehet célom leírni fogadtatásom részleteit, csak annyit jegyzek föl, hogy több percre terjedő kihallgatta- tásom alatt meleg hangon emlékezett meg a T
