Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-11-09 / 23. szám

I

erdő további árverés mellőzésével jelen ajánlat alapján eladható legyen.

A tanács a határozatot a következő beadvánnyal terjesztette föl: Tekintetes Közigazgatási és Erdészeti Bizottság! 2549/1916. k. b. sz. véghatározatával engedélyezni méltóztatott, hogy a város a C. üzemosztályban 1907 — 16. évben kitermelés alá került 226. kát. holdnyi erdőt nyilvános árverésen eladhassa a nagykárolyi m. kir. erdőhivatal által megállapított becsár és árverési feltételek mellett.

Az első árverés 54.948 K (akkor magas) kikiáltási ár mellett 1913. szept. 3-án tartatott meg, de vevő nem jeleetkezett. Emiatt a városi tanács megkeresésére a nagykárolyi m. kir. erdőhivatal a) alatt hivatalos másolatban csatolt átiratával a kikiáltási árt 44.296 koronában állapította meg. Ezen árral is megkíséreltük az árverést 1912. szept. 25-én, de ez is eredménytelen maradt. Azóta ismét két árverést kíséreltünk meg, 1915. aug. 1-én és folyó év január 10-én; de vevő akkor sem jelentkezett. Az árveréseken kivül próbáltunk alkudozásokat egyes fakereskedőkkel is az eladásra, de olyan alkut kötni, mit jóváhagyás végett fel lehetett volna terjeszteni, nem sikerült.

Most a 2. alatt hivatalos másolatban csatolt ajánlat érkezett a városhoz, ami a 3. alatt eredetben csatolt árverési feltételeknek nem felel meg, amennyiben, hogy az ajánlattevők az egész vételárat előre nem fizetik meg, hanem arra csak 15.000 K biztosítékot tesznek le (10.000 K-t készpénzben és 5000 K-át értékpapírban) és a fa árába annak kitermelése után de a kiszállítás előtt 3 (három) koronát fizetnek m8-ként s az egész vételárat 70.000 koronát a háború befejezésétől 3 évre kötelezik magukat kifizetni, még abban az esetben is, ha a fát még ki nem használták volna, mire a háború befejezésétől számított öt évig kérnek határidőt. Nagy előnye az ajánlatnak az is, hogy a pótpont szerint a városnak az építendő iparvasut mentén kitermelt tűzifáját kerü árban kötelezik magukat leszállítani, ami a városra nézve a mai drága viszonyok között igen jelentős hasznot biztosit. A biztosítékot nagyon emeli az, hogy ajánlatuk

6. pontja szerint lekötik a vételár biztosítására összes üzemi berendezésüket is.

A városi képiselőtestület a 4. alatt hivatalos másolatban csatolt határozat szerint az ajánlatot elfogadta, azon kikötéssel, hogy még egyszer megkísérli, folyó évi nov. 6-án 70.000 K kikiáltási ár mellett az árverést s csak az esetben fogadja el az ajánlatot, ha az árverés nem sikerül.

Miután mint a 4. alatti közgyűlési határozatban is el van mondva, a város pénztára a háborús nehéz viszonyok miatt oly rósz helyzetben van, hogy a megajánlott vételárra a városnak föltétlenül szüksége van, hogy elmaradt jövedelmeit pótolhassa, tisztelettel kérjük a Tekintetes Bizottságot, méltóztassék a rendkívüli háborús helyzetre való tekintettel fölhatalerőből csak 1760 lett a fegyverek, de 16,000 a betegségek áldozata. Az amerikai polgárháborúban (1861 — 1886) a 2.500,000 főnyi hadseregből 110,000 esett el, ellenben 225,000 betegségek áldozata lett. Az 1897. évi orosz-török háború 933,000 orosz harczosából 35,000 pusztult el a csatatéren, mig 82,000-et a betegségek pusztítottak el; csak a kaukázusi hadseregnél a tífusz tizennyolczszor annyi embert ragadott el, mint az ütközetek. Az 1895- 1897-iki spanyolamerikai háborúban két év alatt a spanyol haderő 45 százaléka pusztult el sárgalázban és csak 5 százalék esett el. Az 1897. évi görög-török háborúban a török hadsereg a hadszíntereken csak 6400 embert vesztett halottakban és sebesültekben, de a tífusznak és mocsárláznak több mint

12,000 esett áldozatul. Kivételt e tekintetben, a német hadi egészségügynek és sebészetnek már akkor is magas fejlettsége folytán, a német-francia háború mutat, amennyiben német részen az ösz- állománynak (788,000 ember) 4 százaléka veszett el, vagyis elesett a harctéren vagy később elhalt a sebesülés következtében, mig a megbetegedetteknek alig 2 százaléka esett áldozatul.

A sebesüléseknek általában igen kedvező lefolyása az, hogy a sebesültek legnagyob része rövid idő alatt ismét a harcztérre kerülhet, a modern háborúnak oly vonása, mi által a régebbi idők háborúitól szintén nagyon különböFELSŐBANYAI HÍRLAP

mazni a város képviselőtestületét, hogy az esetben, ha a f. évi nov. 6-ra kitűzött árverés sem vezetne eredményre, az erdőt 70.000 koronáért az ajánlatban felsorolt feltételék mellett eladhassa, a szerződést megköthesse s az erdő kihasználását engedélyezhesse.

Az ajánlat 4. pontjában említett 10 évi további vágásorozat lekötésére nézve tisztelettel megjegyezzük, hogy az az ajánlat elfogadása tekintetében nem okozhat nehézséget, mert ajánlattevők a további vágássorozatokat a mostani egységárak mellett kérik, vagy pedig úgy, hogy árverés esetén más ajánlattevővel szemben nekik is (hason ár mellett) elsőbbség biztosíttassák. A város pedig az utóbbi t. i. az elsőbbség biztosításának feltétele mellett fogja ajánlattevőkkel a szerződést megkötni.

Végül miután ajánlattevők ajánlatuk elfogadására f. é. október 25-től számítva 14 napi határidőt kötöttek ki, mert különben az iparvasutat ki nem építtethetik s az idén munkába nem foghatnak, tisztelettel kérjük, hogy jelen kérésünket lehetőleg azonnal és soron kivül elintézni méltóztassék.

*

A f. hó 6-án megtartott árverésen vevő nem jelentkezett s a határozat eddig jóvá nem hagyatott.

Följegyzések a világháborúból.

Székelyország üdvözlete. Károly Fe- rencz József főherceg, lovassági tábornok, mint annak a hadcsoportnak parancsnoka, amelynek hadseregei a románokat Erdélyből kiűzték, Ber- nády György főispán hódoló táviratára a következőkép válaszolt:

— Méltóságodnak táviratát, amelylyel Marosvásárhely szabad királyi város közönsége és az egész székelység ragaszkodásának adott kifejezést, őszinte örömmel fogadtam. Igaz köszönetét mondok a háború súlyos megpróbáltatásait viselő székelyföld fiainak meleghangú üdvözletükért. Készséggel leszek királyhű hódolatuk tolmácsa. Büszkeséggel teszek egyúttal jelentést őfelségének arról az odaadó, lelkes és minden áldozatra kész buzgalomról, amelylyel a vitéz székely nép alattomos és szószegő ellenség ellen védi királyát és hazáját. Károly Ferenc József lovassági tábornok.

Később a következő táviratot kapta Ber- nády főispán:

— Méltóságod üdvözlő táviratának tartalmáról legalázatosabb jelentést téve, az imént vettem kézhez a legfelsőbb értesítést, mely szerint Őfelsége Marosvásárhely szabad királyi város és a derék székelység hódolatai igaz örömmel kegyeskedett legfelsőbb tudomásul venni. Legfelsőbb parancs értelmében sietek erről Méltóságodat értesíteni. Károly Ferenc József főherceg lovassági tábornok.

*

A sajtóhadiszállás helyettes parancsnoka Budapesten. Eisner Bubna Vilmos császári és királyi vezérkari ezredes, a sajtóhadiszállás parancsnokának helyettese, aki most a sajtóhadiszálláson átvette a sajtószolgálat vezetését, Budapesten időzik. Ittvaló tartózkodását felhasználta arra, hogy megismerkedjék a budapesti sajtó munkásaival, evégbol szerdán délután Reich Árpád honvédhuszáralezredes, a hadfelügyeleti bizottság sajtóalbizottsága vezetőjének társaságában látogatást tett a Budapesti Ujságirók Egyesületében, ahol az elfoglaltsága miatt távol levő Márkus Miksa udvari tanácsos, elnök távollétében az egyesület alelnöke, Szatmári Mór és Purjesz Lajos főtitkár fogadta. Az egyesület számos tagja. Szatmári Mór alelnök üdvözölte a sajtóhadiszállás uj helyettes parancsnokát, aki válaszában többek között a következőket mondta:

— A frontról jövök, ahol alkalmam volt hosszabb ideig magyar katonák közt időzni. A magyar katonák nagyszerű hősiességükkel és vitézségükkel mindenkinek legnagyobb csodálattá és elismerését vívták ki. A katonáknak hűséges fegyvertársai itthon a sajtó lelkes munkásai, akiknek soraiból megtudja az ország népe, hogy fiaik, testvéreik és apáik mindenütt megteszik kötelességüket a haza és népe jövendő üdvéért és javáért. Ezen a téren az újságíróknak velünk, katonákkal együtt kell küzdeniük és itt is mindenkinek meg kell tennie kötelességét.

Az ezredes hosszabb ideig maradt az egyesületben és élénken eltársalgott az újságírókkal.

*

Német hadsereg hadizsákmánya. Egy

katonai lapból olvassuk, hogy a németek eddigi zsákmánya több mint tizenegyezer ágyú, négy és fél milliónál több lövedék tízezer lőszer-kocsi és egyéb jármű, egy és fél millió puska, négy és fél ezer pisztoly, háromezerötszáz géppuska. Ezek a számok azonban csak arról a zsákmányról szólnak, melyeket az ország belsejébe szállítottak be, tehát nincs ide számítva az a szintén órási számú zsákmány, melyet a harctéren azonnal használatba vettek.

*

A miniszterek fiai a fronton. A harcban álló országok közül Magyarország sz egyetlen, ahol valamennyi miniszternek a fiai aktiv katonai szolgálatot teljesítenek. Gi’óf Tisza István miniszterelnök fia huszárfőhadnagy és már több kitüntetést kapott; báró Hazai Samu honvédelmi miniszter fia, aki a besszarábiai harctéren meg is sebesült, honvédhadnagy; dr. Balogh Jenő igazságügyminiszternek fia egy huszárezredben harcol a fronton; báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter és Jankovich Béla kultuszminiszter fiai szintén a fronton vannak és mind a kettő hadapród. Hideghéty horvát miniszter mindkét fia ugyancsak a fronton van ;

zik. Már az orosz-japán háborúban a sebesülteknek körülbelül csak egy ötödé pusztult el, mintegy tiz százaléka még harczképtelenné se vált s tovább küzdhetetett, legalább fele rövid idő alatt ismét szolgálatképessé vált és csak igen kis rész, mintegy 10°/0 lett állandóan szolgálatképtelenné. A mostani világháború még e részben is óriási haladást mutat, bár a küzdő felek nem mindegyikénél. A németeknek például — s a mi eredményeink is hasonlók lehetnek a sebesülteknek 80-90n/o-a rövidebb-hosszabb gyógyulás után ismét arczvonalbeli szolgálatra használható. Ezzel szemben azt olvassuk, hogy az oroszoknál ez a mostani háborúban csak 18 százalék. Tehát ott 1 millió emberből 8 — 900 ezer, a mi 20-23 hadtestnek felel meg; itt ellenben csak 180 ezer. Ez még a kimerithetlen- nek hirdetett orosz emberanyag mellett is óriási különbség. De korábban a felgyógyultak aránya egyes háborúkban még rosszabb volt. így még az angol-búr háborúban 9000 angol sebesült közül csak 720 vált öt hónap múlva szolgálatképessé.

Ha a veszteségek az alkalmazott emberanyag rendkívüli nagysága és a hadiszereknek a továbbiakéval össze se hasonlítható óriási teljesítési képessége mellett se növekedtek a modern háborúban, ha mint mondják, a mai háború humánusabb lett, mint volt a régi idők háborúja, ennek különféle okok

adják meg nagyon is elfogadható magyarázatát.

Mindenekelőtt a hadviselés módja teljesen megváltozott a modern háborúban. Korábban, igy a középkoriakból nem is szólva, még a né- met-franczia háborút megelőző időkben, a harcok közelharcok voltak, melyeket az ellenfelek nagy, zárt tömegekben vívtak meg. Dacára tehát a tökéletlen fegyvereknek és hiányos kiképzésnek, több kárt tehettek egymásban, mint ma, mikor minden megváltozott. Ma a gyalogság több ezer méterre, a tüzérség több kilométerre működik, az ellenfelek alig vagy éppen nem látják egymást, napokig hetekig a legkülönfélébb fedezékek mögé vannak rejtőzve s ha ezekből előnyomulás céljából kimozdulnak, akkor is hosz- szan elnyúló rajvonalakban, kevés célt mutatva, magukat ismét elásva közelitik meg az ellenséges állásokat. Közelharczra ritkábban kerül a sor.

Ehhez járul, hogy a mai katonafegyverek is átméretü, köpenyes golyója sokkal kisebb és hamarább gyógyuló sebet ejt, mint a régi nehéz ólomgolyók. A tökéletesebb orvosi kezelés pedig a sebesüléseknek sokkal nagyobb százalékát teszi kedvező lefolyásúvá, mint korábban. Már az orosz-japán háborúban elég kedvezők az eredmények, a mennyiben a fej- és nyaksebeknek 47 százaléka, a mellkas és hátsebeknek 30, a hassebeknek 21, a sebesülések két-