Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-10-12 / 21. szám
1 XXI. évfolyam. 21. szám, 1816- ols.tó1ber 12. TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. == MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. I t í Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ | A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére | Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A szervezett társadalom. A románok orvfámadása Erdély határszéli megyéinek egész lakosságát megmozdította úgy, hogy ma szinte az ország minden része tele van erdélyi menekültekkel. Emlékezzünk azonban vissza. Mikor az erdélyiek menekülése megkezdődött, alig volt valamiféle intézkedés, amely akár a fővárosban, akár az ellenségtől távoleső, az orvtámadás által egyáltalában nem érintett megyékben és városokban a menekültek fájdalmait, szenvedéseit enyhítette volna. Most már természetesen mindenütt történt gondoskodás arról, hogy a menekültek elhelyezést és élelmet kapjanak és nem hisszük, hogy ma volna menekült, szenvedő erdélyi embertársunk, aki nem részesülne a társadalom jótékonyságában. Elismerjük azt is, hogy a társadalom és a hatóságok mikor felismerték a veszélyt, az elképzelhető legnagyobb gyorsasággal megszervezték a szükséges szervezeteket, azonban ebből a nehány napos zűrzavarból, amely sok embernek mérhetetlen és indokolatlan szenvedést okozott, jövőre nézve egy rendkívül fontos következtetést kellene levonni. A háború legfontosabb követelménye — azt az eddigi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk — egy minden irányban, minden vonalra kiterjedő pontos és alapos szervezettséggel. Ez képezi a hadsereg alapját is, de csak ez hozhatja meg a győzelmet is. Az entente állandó kapkodása, tervszerütlensége és szervezetlensége a legjobb bizonyíték ez állításunk mellett. Az állam és a hadsereg szervezete mellett a társadalomnak is szervezve kell lennie. Tudjuk nagyon jól, hogy sokféle társadalmi szerv működik ma már az országban, amelyeknek mindnek az a célja, hogy a háború okozta sebeket begyógyítsa, sőt ilyen sebek fakadását megakadályozza. Azonban éppen az erdélyi menekültek esete bizonyítja, hogy e szervezetek ta- gozottsága, sőt a szervezetek egész berendezése nem felel meg a háborús követelményeknek. A háború ugyanis a meglepetések játéka. Soha sem tudjuk, hogy a háborúban mit hoz a holnap. Nem tudjuk a harctereken és nem tudjuk itthon. De a hadsereg szervezete olyan, hogy bármelyik pillanatban ellensúlyozni tudja a veszélyt, a hirtelen meglepetés okozta bajokat, ugyanilyen szervezetet kellene alakítani a társadalomban is. Látjuk nagyon jó’, hogy a társadalom mily gyorsan siefett anyagilag egyes újságok felhívására az erdélyi menekültek támogatására. A helyzetnek azonban olyannak kellene lenni, hogy a társadalom meglevő szervezetei minden meglepetés vagy minden váratlan baj esetén a maguk erejéből tudjanak segíteni, intézkedni és a társadalom fellobbanó segítsége vagy anyagi támogatása előtt már maguk részéről előlegezzenek minden támogatást R „Felsőbányái Hírlap" tárcája Az orosz nép és a háború. Érdekesen jellemzi az orosz népnek a háborúról való véleményét és a nép hangulatát az alábbi cikk, mely a „Ruszkij Wjednik“ ciniü péter- vári újság egyik közelebbi számában jelent meg. A jobb orosz körökben - Írja a cikk - napról-napra jobban tért hódit az a meggyőződés, hogy Oroszország csatlakozása a nyugati államokhoz, az orosz politikának nagy és végzetes hibája volt. Most már belátják, hogy a sok frázis és hitegetés az orosz állam vezetőit a reális politikai gondolkozásra való képességétől megfosztotta és ez által Oroszország Anglia hálójába került. A világuralomért való versengésben Anglia politikája mindig azzal igyekezett a maga részére az elsőséget biztosítani, hogy a versengőket egymásra uszította, hagyta őket vérezni a kimerülésig, — maga pedig a háttérben ma- j radva, a konkurrensek vesztesége folytán erős- bödött. E százados politikának sikerült, hogy megszerezte magának a tengeri uralmat. Először a portugálokat, majd a hollandokat szorította ki Kelet-Indiából, mikor pedig Indiában, Észak-Amerikában és a többi világrészben csak a franciák voltak a riválisai: nem nyugodott meg addig, mig az összes szárazföldi hatalmakat nem mozgósította Napoleon ellen. A kontinentális hatalmak Napóleont legyőzték, Anglia pedig elűzte Indiából és Egyiptomból az utolsó francia haderőket is. Ma Portugália és Franciaország Anglia akaratnélküli vazallusai. Mikor Anglia érdekei Közép Ázsiában ösz- szeütköztek az orosz érdekekkel, az angolok a japánokat uszították Oroszországra, melyet legyőztek és az angolok jelölték ki az orosz kormánynak a középázsiai határvonalakat! Tibet, Afganisztán és Dél-Perzsia az angol befolyás szférájába került. Ezek után Németország tűnik fel Anglia előtt riválisnak. Edvárd királynak sikerült koalíciót létesíteni Németország ellen, hogy ezt a tengeren való mozgás szabadságától és gyarmataitól megfosztva, a germán gazdasági konkurrenciát tönkre tegye. E háború még most is dühöng. Anglia Oroszországban kedvező talajra talált. Mindig azt a látszatot keltette, hogy támogatja az orosz felszabadító mozgalmat, mig ugyanakkor Németországot, mint az összes reakciók legnagyobb fészkét állította a világ elé és ezt a mesét az orosz liberális rétegekkel el is hitette. Németország, mely Oroszországgal való jó viszonyára mindig nagy súlyt fektetett és közös érdekeik védelmében Anglia ellen eredményesen felléphetett, Oroszország kérelmére az orosz felszabadító mozgalmaktól minden támogatást megvont, mig ugyanekkor az orosz-ellenes Angliának e tekintetben szabadkeze volt és ennek folytán az orosz ellenzék csakugyan azt hitte, hogy Németország az orosz reakció támogatója. Tényleg fordítva állt a dolog. Az orosz kormány német tanácsra adta ki az októberi manifesztumot, Witte, a manifesz- tum megalkotója, mindig hive maradt a Németországgal való jó viszonynak. Mindenki tudja, úgy erkölcsi, mint anyagi téren. Ez volna a legjobb mód arra, hogy az országban olyan esetek, mint az erdélyi menekülés szomorú esetei elő ne forduljanak. Hogy mi módon kellene a társadalmat egységesen szervezni és szolgálatába állítani a háborúnak, az fontos ugyan, de olyan részletkérdés, amelynek kifejtéséhez és megtárgyalásához egy hírlapi cikk határai sziikek, azonban mi csak fel akarjuk vetni az eszmét azok számára, akik a társadalom mai háborús szervezetének élén állanak. A szervezettség és az egység adja az erőt és ez oltalmaz meg bennünket a harctereken is. Tudjuk, hogy ma az egész ország harctér és ezért ugyanennek az egységnek, ugyanennek a szervezettségnek itthon is meg kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a győzelem biztosan a mienk legyen. k. v. Mérsékeljük igényeinket! Ez a komoly intelem hangzik ki Tisza gróf miniszterelnök beszédéből, mely az imént elnapolt képviselőház működéséhez úgyszólván a pontot szolgáltatja s amelynek jelentőségét elég nyomatékkai nem ajánlhatjuk mindenkinek figyelmébe. Mérsékelnünk kell igényeinket, mert csak igy lehetünk képesek megbirkózni ellenségeink kiéheztetési törekvésével s mert csak e módon egyenlíthetjük ki azt a szűkmarkúságot, mellyel a természet az idei termésben ránk nehezedett. A kormány szándékából, mely az élelmezési központ létesítésével az élelmicikkek hogy ő volt az, aki az orosz-germán-francia szövetség létrehozásán fáradozott — Anglia ellen. De az angoloknak barátjai voltak Oroszország legfelső köreiben, melyek Angliával rokonságban vannak és melyeknek végrehajtó közege Izvolszki volt. Ezeknek sikerült az októberi manifesztumot az „elveszett okmányok“ közé eltemetni. Sztvlipin naczionalista volt, ő tönkretette Witte munkáját, szétkergette az 1. és 2. dumát és megerősítette a naczionalisták befolyását, kik szoros viszonyban voltak az angolokkal. Ezeknek a naczionálistáknak a segítségével sikerült az angoloknak rábírni Oroszországot, hogy rátörjön Németországra. Akinek csak tűrhető emlékezőtehetsége van, emlékezik még arra, hogy az angolok sohasem ismerték el Pétert szerb királynak, mert gyilkosnak tartották. Most pedig a szerb-osztrák konfliktusban Szerbia pártjára állottak. És Anglia barátsága az orosz liberálisokkal szemben? Azt olvassuk az utolsó napokban, hogy az angolok az összes orosz emigránsokat, kiknek menedéket adtak, felszólították, hogy vagy Francziaországban harczoljanak a németek ellen, vagy pedig kiadatnak az orosz hatóságoknak. A reakcziós orosz kormánnyal való barátságnak gyümölcse ez. Mi is volna Anglia a nagy orosz, igaz, hogy angol pénzen kitartott hadsereg nélkül? Ha az angolok nem fognak az orosz reakció részére dolgozni, elvesztik a lehetőségét annak, hogy Oroszországot tőkéik folytán teljes függésbe hozzák. Hiszen pénzük az istenük! Ok vásárolták össze a belgák, francziák és amerikaiak segítségével mindazt, amit hasz-
