Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-06-22 / 13. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP tagadja filléreit a sebesült katonák, a háború borzalmai által sújtott esdeklőktől. Már pedig a Péter-Pál napi gyűjtés minden egyes fillérje a sebesülteknek a nyomorgóknak jut; mint egy ember fog Magyarország egész népe ezen a napon áldozni és azt amit az ad tulajdonképen nem a Vöröskeresztnek adja, a Vöröskereszt- Egylet csak az ut, amelyen az adományok a legszentebb célhoz jutnak. A Vöröskereszt-Egylet ezúton is kéri a jólelkü, emberbarát és a nagy idők nagy kötelességei elől kitérni nem akaró embereket, tegyék ünneppé a Péter Pál napot, hogy késő unokák is megemlékezve e napról, azt olyannak lássák, ami dicsőséget és becsületet szerez a mai kornak. (Szatinár püspöke, dr. Boromisza Tibor körlevélben rendelte el, hogy a szatmári egyházmegye minden templomában gyűjtést rendezzenek az itt kifejtett jótékony nemzeti célra.) Városunkban is lesz gyűjtés s azonkívül este J/28 órakor egy előadó estély. Énekelni fognak Kilián Béláné úrasszony és Bergfest Árpád, zongorázni fog Jékly Irén urleány. Saját verseiből felolvasni fog Révai Károly. Lesz ezeken kívül egy 1 felvonásos vígjáték, egy monolog s egy dialog. Reméljük, hogy a nemes czélra s az érdekes programúira való tekintettel az estély zsúfolt ház előtt fog lefolyni. Jegyek előre válthatók a gyógy szrtár- ban, felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyágtáztatnak. Előadás után társas vacsora lesz a vendéglőben. A városi muzeum részére adott Pap Márton egy állatorvosi oklevelet 1803.-ból és Schultz Fe- rencz 1 papír és 3 ércpénzt. Köszönet az adományozóknak ! Farkas sk. polgm. Hadi jótékonyczélra gyűjtött 1. Bay Károly, rkapitány 48 K-t s a polgári körben özv. Minár Ignáczné 1 K-t. A rendes érettségi vizsgálatok a nagybányai áll. főgimnáziumban f. hó 14-én folytak le dr. Mázy Engelbert kir. tanker, főigazgató elnöklete mellett. Összesen 6 tanuló jelentkezett s mind a 6 érettnek nyilváníttatott. Jelesen érett 1: Suta József; jól 2: Árkosi Béla és László Endre. Érett 3: Dobossy János, Fuksz Elek és Kere- kes István. — A tanfolyamot hallgató katona tanulók érettségi vizsgálata f. hó 25. táján lesz. A kárpáti falvak felépítésére. A május hó elsején tartott iskolai ünnepélyek és gyűjtések alkalmával Szatmárvármegyében a kárpáti falvak felépítésére összesen 7728 K 12 fillér folyt be. Tekintettel arra, hogy az összeget a tanuló ifjúság adta össze, valóban szép eredménynek mondható. Moltke a magyarokról. A „Világ“ munkatársa Berlinben beszélgetést folytatott a napokban hirtelen elhunyt Moltke vezérezredessel. Ez az intervju annyira érdekes s oly közelről érint bennünket magyarokat is, hogy azt főbb vonásaiban a következőkben ismertetjük: — Magyarország — mondotta vezérkari főnök — közel áll minden német emberhez, annyira megszerettük és megbecsüljük. A diadalmas magyar csapatok teljesítményei ebben a háborúban rendkívüliek voltak, örök dicsőséget szereztek maguknak a magyar csapatok. Mindenütt, ahol csak harcoltak, dicsőséggel övezték a magyar nevet. A Kárpátokban, Oroszországban, Szerbiában és az Isonzó mellett - a magyar katonák mindenütt kiválóaknak bizonyultak és minden hadvezér számára örömnek kell lenni, ha ilyen katonákkal dolgozhatik. Hogy mit csináltak ebben a háborúban a magyar csapatok, azt az egész német nép jól tudja. Katonáink és tisztjeink, akiknek alkalmuk volt magyarokkal harcolni, a legnagyobb csodálat és szeretet hangján beszélnek a magyar szövetségesek vitézségéről és rohamaik ellenállhatatlan tüzéről és elánjáról. Azonkívül nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy milyen szeretettel és lelkesedéssel fogadták a német csapatokat és a német katonákat Magyarországon. Soha nem fogjuk ezt elfelejteni ennek a pompás népnek ennek a finom és nemes nemzetnek. Mély benyomások ezek a német népben, amelyek soha nem fognak elmosódni. örök hálára vagyunk kötelezve és igaz német hűséggel fogjuk ezt visszafizetni a magyar népnek. Mindnyájan át vagyunk hatva annak a szükségességétől, hogy a háború után is szorosan menjünk szövetségeseinkkel. Ezt a szorosabb szövetséget történelmi szükségességnek j és a háború egyik legfontosabb eredményének j tartom. A kóborcigányok megrendszabályozása tekintetében az utóbbi időben egyre-másra jönnek az intézkedések. Legutóbb a belügyminiszternek jelent meg egy rendelete, amely valószínűleg fején találta a szeget egyelőre. A rendelet szerint a kóborcigányokat ahol találják letartóztatják, lovaikat, szekereiket elviszik és hadi célokra adják, a cigányokat sorba beoltják, a 18-50 éveseket sor alá állítják, a be nem sorozottakat hadimunkára küldik, akik pedig erre sem valók elhelyezik, nyilvántartásba veszik s csak hatósági engedéllyel van részükre a lakásváltoztatás lehetővé téve. Ez a rendelet első lépésnek határozottan célirányosnak látszik és ha megfelelő végrehajtásban, a végrehajtás pedig éber ellenőrzésben részesül, a rég huzott-ha- lasztott kérdés meg lesz oldva s ez az egy dolog is elég lesz a mi derék belügyminiszterünk nevének megörökítésére. A kuvikok. Mióta megindult egy féléves felkészülődés után az orosz offenziva, sőt^itt- ott ideiglenes apróbb sikerekkel is dicsekedhetik, uton-utfélen ismét találkozunk a kuvikokkal, azokkal a sötét vészmadarakkal, akik mindig kitűnő információkra hivatkozva biztos híreket tudnak. Látták a menekülők ezreit, hallották az ágyuszót, értesültek egész hadseregünk elfoga- tásáról, tényként emlegetik sugdosva, hogy egész Galiczia a muszkák kezében van s már a Kárpátok völgyein húzódnak lefelé s talán már Heresztesen Kozákok akadályozzák meg a tűzifa szállítását. - Egyebet nem tehetvén, sajnáljuk szánjuk meg ezeket a boldogtalanokat, vagy pedig jelentsük fel, mint közveszélyeseket. Szülők figyelmébe. Azok részére, akik mögött e hóban az iskola kapui bezáródtak és a pályaválasztás nehéz problémája előtt állanak, a helyes irányú döntésben a szülők segítségére kíván állani egy díjtalanul működő intézmény, a „Pályaválasztási Tanácsadó.“ A fővárosban junius elsején kezdette meg működését. A régi huszkoronások. Az 1900. évi március 31-iki dátummal ellátott bevont huszkoronás bankjegyeket, amelyeket a főintézetek és fiókok ez idő szerint még elfogadnak beváltásra, f. hó 30-ik napja után sem be nem váltatnak, sem aprópénzre nem váltatnak be, ezen nappal tehát értéküket teljesen elvesztik. Ismét hallszik az ágyuszó! Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy városunkban és környékén, a bukovinai nagy orosz támadás óta ismét hallszik az ágyuszó. Ugyanazt jelentik a vármegye több más helyéről is, különösen a szatmári vonal mentéről egészen Apa községig. A mezőkön dolgozó emberek egykedvűen figyelik az orosz pergő tűznek s a szalvéinknak mesz- 8ziről dohogó hangját. Öreg apák, aggódó anyák felkapják fejüket, fiaikra, férjeikre gondolnak, akiknek üzenete keresi fel őket a zöldelő, békés rónán, szabadságos katonák letörlik homlokukról a munka izzadtságcsepjét, hallgatják az ismerős hangokat, amelynek zenéje mellett hej, de sok véres táncot jártaki Ösmerjük már a mezőnek ezt a hangját. Őszön lesz két éve is hallottuk már, akkor is megremegett a föld tőlük, megremegett a nép is, akkor Bruszilov orosz generális útját jelezte. Ijedtség, menekülés kelt akkor előtte, dőlt az orosz sereg az ágyuszó nyomában. Ma közömbösen fogadjuk az ágyuszó hangját. Azzal a rendíthetetlen bizalommal, nyugodtsággal, mint akinek Wertheim- pénztárát hitvány lakatkulccsal próbálják éhes, elvetemedett betörők nyitogatni. Akkor egy behemót-hatalom tört ránk túlerejének ijesztő hatalmával, dühös elkeseredéssel. Azóta dicső hadseregünk megmutatta, hogy a győzelem nem a számbeli fölényen múlik. De a tények azt is bizonyítják, hogy az oroszok számbeli fölényét a mazuri, kárpáti és gorlicei harcok úgy meg- tépászták, hogy azt az orosz sereg többé utói nem érheti. Egy megvert, demoralizált, lelkesedést nem ismerő orosz sereg áll a mi győze- delemhez szokott, lelkes csapatainkkal, kitűnő állásainkkal, pompás ágyúinkkal szemben. A generálisok szentképeket osztogatnak az oroszok között, a tisztek ostoba mesékkel szédítik katonáikat az arany ágyúról, amelyet Jézus Krisztus ajándékozott a cárnak s amelybe nem kell lövedék, amerre azt fordítják, ott elpusztul az ellenség. Talán ezért gondolkodnak úgy az orosz katonák, hogy ha úgyis elpusztul az ellenség az arany ágyútól, akkor kár neki rohamra menni és csak úgy mennek, ha géppuska kergeti őket. A mi hőseink nem mesélnek, azoknak nem áll gépfegyver a hátuk mögött, őket viszi a haza iránti szeretet, a király iránti hűség, a tudat, hogy magyarok Az ántánt által fenyegetéssel, imádtsággal kikényszeritett utolsó erőfeszítés kezdetének ágyuszavait, orosz százezrek halálzenéjét hozza felénk a nyári szél, ezt hallja a nép a mezőn. Fülel az ágyuszóra, azután vágja a szénát abban a biztos, felsőséges tudatban, hogy magának vágja, hogy hasztalanul utoljára feszíti erejét a muszka! A harctérről. Olaszország szélén. Olaszország felső szélén Havas hegyek hátán Árván hagyott családjára Gondol egy bús árkász. S amint felnéz a kék égre, Felvidul az arca. Eszébe jut, jó az Isten S egyszer csak megadja, Hogy akiket a hazáért Rég elhagyott árván, Viszontlátja nemsokára A békesség napján. Édes anyám arra kérem, Sohase búsuljon Hat fiáért, hogy katona S három van a fronton. Jó az Isten s megosztotta ; Kellő nem hord mondurt A harmadik feje fölött Harc vihara nem dúlt. Szép hazánknak ésszel, kézzel Lehet a hasznára. Sok munkától mindkettőnek Görnyed is a háta. Ezután is úgy, mint eddig, A hazáért éljen, Lesz is részük velünk együtt A nagy dicsőségben. Egyikünk, ki első perctől Kinn van a harctéren, Szenvedett már igen sokat, Bár nem Írja, nékem. De az Isten ezután is, Megőrzi majd szépen És résztveszen ő is egykor A nagy dicsőségben. Legkisebbről van mostan szó; Azt mindenki tudja, A harctéren nem régen van, De még nem is unja. Büszkén Írja, hogy a golyó Ottan csak ugg járja. Ki nem hiszi, menjen oda, Aztán majd meglátja. Mi meg immár két országon Végig kutyagolva, Indulunk a harmadikra. De nehéz az útja. Nagy jégpatkó meg hócipő A hátunkat nyomja. És hogy miért ? Hej, azt minden Magyar ember tudja. De az Isten jó mihozzánk, Azt is csak megadja, Otthon lesz majd édes anyánk Valamennyi fia. Tartsa meg az Isten őt is Erős egészségben, Hogy résztvegyen velünk együtt A nagy dicsőségben. tíefr. Kr. I. Sappeuv. Kiadótulajdonos: Nánásy István. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
