Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-06-22 / 13. szám

bele se hal az ember, pláne mikor bizto­sított éjjeli nyugalomban és jó táplálko­zásban lesz része és a több munkának ő veszi hasznát. — Ugyancsak megtanultuk a föld és ezzel a haza szeretetét. Milyen ragyogóan tűnt ki a háború alatt, hogy mindent a föld ad és a jó magyar föld mindent ad. Katonáink egyike-másika sok országot, vidéket látott, megismert, de a hazájánál külömbet sehol sem talált. így tanulta meg 5 is, hogy mi a hazafiság, mi a hazaszeretet. Minden vagyonnál többet érő kincsek ezek a tanulságok s minél többen szerezték meg azt, annál értékesebb zálogot szereztünk egy boldo­gabb jövőre, mely jönni fog a békével, mint egy jobb kor, mely után, buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Sz. K. Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán, 1916. év junius hó 19-én tartott gazdasági és pénzügyi bi­zottsági ülésben. — Jelen voltak: Farkas Jenő kir. tan. polgármester, mint elnök, Spáczay Gyula közig, tanácsnok, mint jegyző, Puskás Fe­renc gazd. tanácsnok, Pap Márton főszámvevő adóügyi tanácsnok, Háder Ferenc pénztárnok, Bernovits Emil ellenőr, Dr. Csausz Károly ügyv. orvos, Bradofka Frigyes, Likker Károly, Újhelyi András tagok. — Elnök üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitja. — 1. Ol­vastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bi­zottságának Felsőbánya város részére 1916. évre kiutalt államsegély felhasználása tárgyában ki­adott 469-1916. bjkvi számú véghatározata. A bizottság a felolvasott véghatározatot tudomásul vételre ajánlja. 2. Olvastatott a városok köz- igazgatási hivatalainál alkalmazott dijnokoknak állami hozzájárulással háborús segélyben való részesítése tárgyában kelt 66100/1916. III-a. b. számú belügyminiszteri körrendelet. A bizottság az elkészitett s felolvasott kimutatásban megne­vezett Berindán László és társai dijnokok ré­szére, mint akik 1916. év január 1-én már a tényleges szolgálat kötelékébe tartoztak a fel­olvasott rendelet rendelkezéséhez képest a há­borús segélyt fejenként 300 koronában megál­lapítani s a hozott határozatot jóváhagyás végett felterjeszteni javasolja annak bejelentésével, hogy nevezettek az orsz. dijnok egyesülettől is élveznek hadisegélyt a kimutatott összegekben. 3. Olvastatott Szmik Antal oki. mérnök válasza a máramarosi vasút kiépítése ügyében hozott közgyűlési határozatban foglalt felhívásra. A bizottság a választ tudomásul venni s egyidejű­leg polgármestert megbízni javasolja, hogy tájé­kozódjék afelől, mily költségbe kerülne a szó­rókkal, örülni az örülőkkel. Éhez a szívhez könnyű volt hozzáférni: támogatásába, jóindu­latába, szeretetébe bejutni; mert az bezárva soha nem, csak mindig és mindenkinek tárva- nyitva volt. Ámde ez a nemes, jó szív is szen­vedett megpróbáltatásokat s kapott erősen vérző sebeket. Itt vesztette el éppen 40 évvel ezelőtt első hitvesét: ma is élő két derék fiának és egyetlen leánygyermekének édesanyját. Majd egy évi özvegység után újra megnősült: anyát keresett és talált a kis árvák számára. Pár évi rövid, de boldog házasélet után azonban má­sodik hitvesét is elvesztette. A sors eme ke­gyetlen csapását is azonban keresztyéni türe­lemmel elviselte. A mi volt Anteusnak a föld, az volt neki a szerető család ; ez adta neki a legtisztább for­rást, melyből az élet múló örömeit merítette; de viszont ez vágta szivén a legmélyebb sebet, a mikor a három kis árvának — bár mostoha­anyját, aki az igazi édesanyát sikerrel igyeke­zett teljesen pótolni, elvesztette, eltemette. De az Ur jósága e sebet is begyógyította. Harma­dik házassága — bár gyümölcsléién maradt szerencsés lett. Harmadik hitvese, odaadó sze- retete, gyöngédsége, türelme, kitartást igénylő hosszas és hű ápolása mint simuló repkény az omladozó kőfal darabjait tartotta fenn, nyújtotta meg az elhanyatlott, fáradt ember életét és aranyozta be öregsége napjait. Müveit, tapasztalt, okos fő volt. Nem for- 1 ban lévő vasút előmunkálati engedélyének kiadása iránt beadandó kérelem s ha az nagyobb költ­séggel nem járna, annak benyújtása iránt melőbb intézkedjék. 4. Olvastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 491 —1916. bjkvi. 2713-1916. alisp. számú véghatározata, özv. Brettschneider Béláné özvegyi nyugdíj igénye tárgyában. A bizottság a felolvasott véghatáro­zatban felhozott indokok alapján özv. Brett- schneider Béláné Konkolics Etelka erzsébetfalvi lakosnak, mint Brettschneider Béla volt városi adótiszt-végrehajtó özvegyének nyugdíj-igényét megállapítani s az évi nyugdíj összeget életben létének s özvegyi állapotának igazolása után az 1913. évben érvényben volt 16947-905. alisp. 1011. bjkv. törvényhatósági véghatározattal jó­váhagyott városi nyugdíj szabályrendelet IV. pont 22. §. alapján néhai férjének legutóbb élvezett 1200 K évi fizetésének 50°/o-ában évi 600 K-ban megállapítani s azt 1913. évi junius hó 24-től kezdődőleg kiutalni javasolja, még pedig az eddig lejárt időre egy összegben, mig jövőre nézve pedig a nyugdijak fizetése mód­jára. Az özvegy által kért magasabb fizetési fokozat után az özvegyi nyugdíj megállapítható nem volt, mivel férje fegyelmi eljárás alatt ál­lott és fel is volt függesztve s mint ilyennek magasabb fizetési fokozatba jutáshoz igénye nem volt. Kmf.-------«----------------------------------------------VT ...T TT. L » ff ' Azokról a küzdelmekről, melyeket a mai háborús időben viselniük kell a középosztály, latainer fix fizetésű embereknek, sokat írtam már. De nem lehet ezekről a kis tragédiákról eleget írni. Hiszen napról-napra sú­lyosabbá válik helyzetük. Ezer és ezer, talán millió más társadalmi osztálybeli embernek fogalma sincs arról, hogy él ma a járásbiró ur, a biró ur, a tanár ur, a tanító ur, a bankhivatalnok ur, az adóhivatali tisztviselő ur és sok-sok más urak, akik azt a fizetést kapják, amely nekik kiszabva volt már a háború előtt. (No az a kis drágasági pótlék, csakugyan még flastromnak sem vált be.) Azok, akik a maguk jövedelmét úgy és olyan fokban emelik, amilyenre akarják, (pl. egyes termelők, kereskedők, iparosok, napszá­mosok és sok mások) hihetetlennek tarják, hogy mi helyzetben vannak az „urak“ s bent családi tűzhelyükön hogyan élnek napról-napra hónap- ról-hónapra. Nem mese, valóság, hogy négy, öt, hat­ezer koronás fizetésű hivatalnokok, tisztviselők örülnek, ha családjuk hetenkint az egy vasár­napi napra juthat hús ételhez. Az alsóbbrendű hivatalnokokról meg ne is beszéljünk. Akik pedig vendéglőkben étkeznek, azok nem bírják fizetni, fizetésüket csahnem a „koszt“-ra kell költeniök. Mi marad ruházatra, cipőre és más egyéb szük­ségletekre ? Mosolyogva fogadják ennek a va­lóságnak elmondását azok, akik ma talán job­gott a tudomány változó szelével ide-oda, ha­nem igyekezett lépést haladni a józan tudomány fejlődésével. Elméleti és gyakorlati tapasztala­tait, tudományát, életbölcseségét nem rejtette a mint mondják véka alá, sőt igyekezett azt értékesíteni, hasznosítani a köznek előhaladására, boldogulására. Az emberekkel való érintkezésben általá­ban előkelő és ildomos: de egyúttal gyöngéd és figyelmes. Az udvariasságot bensőséggel, az előkelőséget szelídséggel, a műveltséget jóság­gal, a bölcsességet szeretettel párosította s mintegy követendő példát adott arra nézve, miként kel a magasabb társadalmi műveltség­gel bírók előtt is kedvességben lenni; viszont az egyszerűbb, alacsonyabb értelmi színvonalon álló emberek érzelem és gondolat-világához is alkalmazkodni, ragaszkodását megnyerni akként, hogy se az előkelők bábjátékává, se az avatat­lanok vak eszközévé nem lett soha. Mindenkor szives, barátságos és közlékeny volt. Se a kért tanáccsal, se a jószóval senki­vel szemben nem fukarkodott; sőt érdekes élet- tapasztalatai- és élményeinek készséges elbeszé­lésénél, mit néha gyenge köhécselés szakított meg, mint a csermely, oly bőséggel csörgede­zett ajakán a szó, hogy főleg az utóbbi idők­ben már kíméletesen kérni kellett őt, hogy a hosszas beszéddel ne erőltesse meg magát. Vonzó egyéniségével, megnyerő modorá­val, szives, előzékeny bánásmódjával, mint volt ban élnek, mint éltek a békességnek idejében. Pedig ismétlem, nem mese, de valóságról van itt szó. Tessék csak elgondolni, hogy hova jut egy hivatalnok, egy tisztviselő, ha családjának, mely 3-5 tagból áll, csak hetenkint 4-szer 1 kiló húst hozat. Es mi az a kiló hús ebben a „nyomtaté- kos“ mészáros világban. Hát bizony nem esznek húst. Hiszen még a másnemű élelmiszerekre is csak igen-igen okos beosztással jut. Drága a kávé, cukor (sokszor nincs is) pedig a kávé igen sokat pótol. Drága a zöldség, a tojás, a rizs, mindent sokszorosan kell megfizetni. Csuda, hogy még igy is vagyunk, ahogyan vagyunk. És hogy igy vagyunk, azt igazán leges- legtöbb esetben a derék nőknek, családanyák­nak, házi asszonyoknak köszönheti ez a csapás­sal sújtott középosztály. Hiába panaszkodtunk, hogy a mai nővilág nagyrésze nem gazdasszony, nem tud és akar főzni. íme a háborús idők iga­zolják, hogy leleményesek, hogy a föld alól is előteremtik az ételeket, száz alakban és válto­zatban abból a kevés és egyforma anyagból, a mi rendelkezésükre áll. Országszerte még a fővárosban is a közös konyhák után kiáltanak. Az a felfogás uralko­dik már, íőleg a sok gyermekes családoknál, hogy a kollektiv étkezéssel lehetne a legmini­málisabb árra szorítani az egyszerű, de jó és egészséges étkezést. Sok igazság van benne. Csak nálunk hiányzanak az ilyen intézmény vezetésére született és hivatott egyének. A kö­zös-konyhák szégyenletes felszámolása is ennek a hiánynak volt következménye, a közeli múltban. A németek mesterei az ily intézmények­nek. Mikor itt voltak a német sebesültek ná­lunk, nem jól érezték magukat a mi étkezési vállalatainkban. Csakhamar külön váltak. Mert az érzékük, meglátásuk sok minden tapasztala­tot szereztek. A kollektiv étkezés intézményéhez ambíció, lelkiismeret, emberszeretet, önzetlenség szüksé­ges. E nélkül csak még keservesebb csalódás lenne az eredmény. Hát próbát lehet tenni s megtörténhetik, hogy éppen azok körében, akiket sújt a rette­netes idő: akadni fognak arra termett, lelkiis­meretes önzetlen emberek. Riporter. A tisztviselők újabb beszerzési előlegéről beszélnek, vitat­koznak, reménykednek abban a társadalmi vi­lágban, melyet legnagyobb mértékben szinte el­viselhetetlen módon sújtott és sújt a mai idők drágasága. Miről is van szó? Köztudomású, hogy a múlt évben úgy se­gített a kormány a tisztviselőkön, hogy beszer­zési előlegett nyújtott nekik. Ebből a pénzből városi képviselőnek a közjóra irányuló nemes igyekezetével, mint ezen helyi hírlapunknak éve­ken át hű munkatársa, számos gyakorlati ta­pasztalatokon alapuló tanügyi és gazdasági esz­méket fejtegető vezércikkeivel: egy szóval sok irányú szellemi tevékenységével, áldásos mun­kálkodásával, maradandó emléket szerzett ma­gának ; becsülést, tiszteletet biztosított nevének mindenha. Mint gyermek az édesanyai ölelő karok közé : oly édes örömmel sietett szellemi mun­kájának végezte után a boldog, a kedves csa­ládi körbe, ahol a tiszteletnek, szeretetnek erős láncai kapcsolták a családtagokat egymáshoz; hol a szülők ideális, harmonikus egyetértése, a gyermekek helyes nevelésének gondossága biztos irányitója volt azok érzésvilágának. Törékeny testének izmaiba ilyenkor uj erő, szivében uj melegség, leikébe uj fénysugár köl­tözött. Otthon szerettei között, kellemes kis vi­rágos kertjében, melyet áldott jólelkü harma­dik hitvesével valóságos kis parkká varázsolt, kedvenc, különféle szebbnél-szebb rózsáit ápolva — szinte napról-napra megujhodott és újabb és újabb ellenállásierőt nyert a létért való küz­delem nehéz harcára. Az élet megfáradt vándora elvégezte im­már pályafutását. A kiválóan derék családapát, a fáradhatatlan szellemi munkást, a ki nyomdo­kait híven követő, nem kevésbé derék gyer­mekeket nevelt fel és hosszú évtizedek során

Next

/
Oldalképek
Tartalom