Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 1. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

Különfélék.

0!«asóínknsk boldogabb és bé- kés újévet kívánunk. Egyben faükér- jük a hátralékosokat, hegy a hátralékaikat a lap kiadóhivatalánál beli- zef ni, illetve oda megküldeni, a felsőbányái hátralékosokat pedig, hogy hátralékaikat a lap kiadójának kifi° zefai szíveskedjenek.

Országos vásár volt folyó hó 3-án és 4-én. A baromvásárra a felhajtás elég nagy volt, de az eladás és vétel kevés. A kirakó vásár a jó hetivásárnál is gyengébb volt.

Közgyűlés. Folyó hó 5-én azaz szerdán délelőtt 11 órakor rendes közgyűlés lesz a város tanácstermében. Tárgyak: 1 Kereslc. m. kir. ministeri rendelet a kövezetvámügyében. 2. Vi- rilisek bejelentései. 3. Krausz S. és t. kérvénye a fatennelési idő meghosszabbítása iránt. 4. Gazd. Iskolai költségvetés 1916. évre. 5. Nyugdíjas özvegyek kérvénye fasegélv iránt. Krajcár Mária. 7. Fábián Antalné, 8. Szebeni István és 9. Schultz György kérvénye segély iránt. A közgyűlésről a jövő számban referálunk.

Újévi gratulációk megváltása céljából a hadbavonult felsőbánjmi katonák szegénysorsu iskolás gyermekeik javára adakoztak: Farkas Jenő 5 K, Schultz Ferenc 2 K, Puskás Ferenc 3 K, Spáczay Gyula 3 K, Bay Károly 1 K, Bradofka Frigyes 5 K, Lányi Gyula 1 K, Már- jás György 1 K, Fizély Sándor 5 K, Fauivetter János 10 K, Paly Ede 20 K, Kilián Béla 20 K, Dr. Berks Aurél 2 K, Bernovits Emil, Pap Márton 2 K, Dr. Csausz Károly 3 K, Dr. Tóth Gábor 3 K, Dr. Szokol Pál 4 K, Róth Lázár 5 K, Szabó Károly, Szalai László, Lévay Károly, Salamon Májer, 2-2 K, N. N. 2 K, Dr. Moldován Ferenc 15 K, és Adámcsik Gyula 4 K, összesen 108 koronát.

Révai Károly a jeles költő s kedves munkatársunk kilépett a Nagybányai Hírlap szerkesztőségéből és a ,,Nagybánya és Vidéke“ főmunkatársa lett.

Gyászhir. Mély bánattal tudatják, hogy a szerető gondos férj, apa, vő, testvér, sógor illetve áldott emlékű rokon néhai Sziklay Emil m. kir. főerdőtanácsos, királyi erdőfelügyelő életének 60-ik, boldog házasságának 30-ik évében folyó hó 2-án reggel 7a3 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobb létre szenderült. Kedves halottunk földi részeit folyó hó 4-én délután 3 órakor fogjuk Vígkedvű Mihály-utca 11. számú háztól a római katholikus egyház szertartása után a Szent Anna-utcai temetőben örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 5-én reggel 9 órakor fog az Egek urának bemutattatni. Az örök világosság fényeskedjék neki! Bánatos neje: özy. Sziklai Emilné szül. Zakariás Irma. Gyermekei : Margit férjével dr. Zalai Jánossal. Ernő. Unokái: Zalai Böske, Sárika, Elluska. Anyósa : özv. Zakariás Józsefné szül. Dániel Margit. Testvérei: Linka férjével Keller Flóriánnal és gyermekeivel. Mariska férjével Spisofszki Imrével és gyermekeivel. Valamint több közeli és távoli rokon nevében is. Felsőbánya egy igaz s önzetlen barátját vesztette el az elhunytban. Áldás emlékére !

Hadbavonultak adóhátraléka. A pénzügyi kormány jóideje már, hogy a hadbavonul- tak egyenes állami adóinak és községi adótartozásainak végrehajtás utján való behajtását eltiltotta és ezzel az adóvégrehajtásra vonatkozó hatósági intézkedéseket a háború végéig, illetve az adóhátralékosok katonai szolgálatának tartamáig felfüggesztette. Most a kormány javaslatot terjesztett a törvényhozás elé, mely szerint a fronton szolgálatot teljesített elesett, -eltűnt vagy hadifogságba jutott egyének állami adóhátraléka 1916. december 31-ig töröltessék.

Mesés olcsóság Szerbiában. Sz. G.

újságíró az alábbi megcenzurázott tábori levelezőlapot irta a meghódított Szerbiából: „14 napi utazás után itt vagyok egy szerb városban a nyugati Morava mellett. Az időjárás pompás és mesés az olcsóság. Például bevásároltunk két malacot tisztán 56 kiló, 2 pulykát, 3 kakast,

3 kiló almát, 2 kiló aszalt szilvát és 1 kiló vajat, mindezekért összesen 36 koronát fizettünk. Hozzájutottunk egy egész magazinra való élelemhez.

Ötszáz napos a háború. 1915. december 10-ikén volt ötszázadik napja, (ma már 526.) hogy megkezdődött a világháború Szerbia elleni hadüzenetünkkel. 1814 junius 28-ikától 1915. december 10-ikiéig a világtörténelem legirtóbb háborújának félezer napja telt el. December 13-án volt ötszáz napja Németország beavatkozásának, amely igazi szövetséges hűséggel állt oldalunk mellé. További négy nap múlva, pénteken 17-én, volt félezredik napja, hogy Anglia jó „üzlet“-nek tartotta a központi hatalmak ellenségeinek sorába való lépést. Ma, amikor példátlanul óriás küzdelemben mindjobban kitűnik a központi hatalmak verhetetlensége, a gyorsan egymást követő események forgatagában sem felejtkezhetünk meg ennek az időpontnak megállapításától. Ötszáz napja folyik a világháború és máris talán századokra kiható eseményeknek voltunk a tanúi.

Bevonulás január 17-én. Az 1873., 1874.,

1875., 1876., 1877. évben, azonkívül az 1891.,

1895., és 1896. évben született egyének, akiket a népfölkelési bemutató pótszemlén fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, 1916. évi január 17-én bevonulni kötelesek. A főnt felsorolt születési évfolyamokba tartozó és a szemlén alkalmasnak osztályozott hivatásos gőzvagy motoreke gépészek és fűtők, kik ily gépeknél tényleg alkalmazva vannak, további intézkedésig bevonulni nem kötelesek.

Verik már Körmöczön a vaspénzeket. Több ízben irtunk már róla, hogy Németország is, meg a monarchia is vaspénzt fog veretni és forgalomba hozni. Ennek az elhatározásnak nem éppen az az oka, hogy ennek a rettenetes vaskorszaknak csakugyan legstílusosabb pénze lesz a vasból való, amely Európában ugyan már Krisztus előtt divatját múlta, még a Lykurgosz idejében, de most csakugyan stílusosan divatba hozható. A dolognak nem ilyen esztétikai megfontolás az alapja, hanem egyrészt az, hogy a váltópénz oly kevés, hogy néhol alig bírják a katonák zsoldját fizetni emiatt, másrészt, hogy a váltópénznek való fémek most egyébb célokra kellenek. Az aprópénzhiány most már nem sokáig fog tartani, mert Körmöczbányán már hetek óta verik a vasat, hogy pénz legyen belőle s az újév már meg is fogja hozni a zörgő pénzt. A jegybank híradása szerint négy öt hét múlva már forgalomban lesznek az első pénzküldemények.

A dohos hordó tisztítása. Megesik még a leggondosabb gazdával is, hogy a boroshordói közül egy-kettő megdohosodik. Ezért talán nem szükséges mindjárt káposztát savanyítani benne, mert azt házilag is kitisztíthatjuk. Először is vegyük ki a hordó fenekét és kenjük be belülről jó sürü oltott mésszel és hagyjuk azt igy egy pár napig, amig jól megszárad, ekkor egy kaparóvassal kaparjuk ki belőle a száraz meszet, utána pedig meleg lúgos vízzel jól sikáljuk ki és hagyjuk igy kiszáradni. A kiszáradás után egy fél nyaláb szalmával pörköljük ki és újból mossuk ki. Az igy kitisztított hordóban a dohos szagnak még nyoma sem marad.

Az Est hetedik évfolyamába lépett január elsején. Az idő gyors rohanásában is meg kell államink, hogy az Est elmúlt hat esztendejére visszatekintsünk. Mert ez az idő fordulópontot, korszakot jelent a magyar hirlapirás történetében. Az Est megtízszerezte a magyar ujságol- vasóközönség számát, rátanitotta az országot arra, hogy mit kell követelni egy jó újságtól, hogy mit kell adni egy jó újságnak. Az Est bebizonyította, hogy a magyar szó előtt nyitva van az egész világ, csak attól függ, hogy ez a szó mit mond, mit jelent be. Az Est hírei nemcsak Magyarországnak szólanak, Anglia, Amerika, a világ minden olvasó állama, az Est hírein keresztül jut pontos és megbízható értesülésekhez. Az Est világlap, de a magyarság lapja. Ez egyúttal programmja is. Azt akarja, hogy a magyarság haladásával, elismerésével tegyen tele a világ, azt akarja, hogy a világ érdekességeit, küzdelmeit, előretörését a magyar közönség, az Est hasábjain keresztül tudja meg. Az Est tette azt, hogy a magyar hírlapíró ma otthonos minden ország minden fővárosában. Az Est tette azt, hogy minden nagy külföldi eseményről elsőnek számol be, hogy munkatársai elsőnek

jelennek meg mindenütt. Az Est önérzetesebbé és függetlenebbé tette a magyar társadalmat, a kisember kezébe éppen úgy, mint a vezető osztályába jó és becsületes irodalmi nyelven meg- irott, nemes törekvésével teli újságot adott és céltudatos munkával minden olvasóját részesévé tette Magyarország életének. A hat év elteltével fejlődése utján nem állott meg, minden száma újabb bizonyítéka annak, hogy tovább is bátor küzdője, harcosa marad minden magyar eszmének. Aki olvasóink közül előfizetője akar lenni ennek az újságnak, az kérje Az Est mutatványszámát a kiadóhivataltól (Budapest, VII., Erzsébet-körut 20.)

Mackensen Ágoston.

A szerbiai offenziva és a balkán győzelmeink Mackensen tábornagy nevéhez fűződnek. A háborúnak erről a nagy hőséről Berlinben most egy igen érdekes könyv jelent meg, amely Mackensen életével és egyéniségével foglalkozik.

Meg tudjuk ebből a könyvből, hogy Mackensen, aki 1849, december 6-án született, tulajdonképen a gazdálkodói pályára készült. Mikor azonban az 1870-71-es porosz és francia háború kitört Mackensen, mint a halálfejes huszárezred önkéntese a harctérre került, ahol rövid időn belül megszerezte a vaskeresztet és a hadnagyi kitüntetést.

A háhorn után Mackensen ismét visszatért polgári foglalkozásához és tanulmányait 1873-ban be is fejezte. Ugyanebben az évben mint tartalékos hadnagy végig csinálta első gyakorlatát, amikor ezredese felszólította, hogy aktiváitassa magát. Mackensen eleget tett e kérésnek és 1873. május 13-án megkezdte aktiv katonai szolgálatát. Úgyszintén katonáskodásának első percétől kezdve kitűnt, hogy a gondviselés is hadi pályára szánta mert kiváló tulajdonságai alapján rohamosan haladt előre. Különösen feltűnő volt ezek sorában rendkívüli emlékezőtehetsége. így történhetett azután, hogy bár életében soha semmiféle katonai nevelőintézet növendéke nem volt, sőt még a hadiiskolát sem végezte el, már 1877-ben a nagyvezérkarhoz való behívásra találták méltónak, hová azonban tényleg csak három év múlva rendelték be, mivel akkor alacsony katonai rang- fokozata miatt még nem lehetett vezérkari tiszt. És ettől kezdve egymást követték életében a katonai kitüntetések s 1893-ban Mackensen már annak az ezrednek parancsnoka, amelynél egykor mint önkéntes szolgált. De e két időpont közé temérdek munka esik.

Mint ezredparancsnok, igen sok érdemet szerzett s bár szigorú katona, nem feledkezik meg tisztjeinek és a legénységnek kényelméről sem. Egyebek közt az ő saját tervei szerint készült a hires langfurthi huszártiszti kaszinó, melynek nincsen párja egész Németországban.

A tisztekkel szemben szigorú, de jóindulatú parancsnok. Egyáltalában nem dohányzik. Ennek oka az, hogy mikor egy Ízben az 1870-71 iki háború alkalmával egy fontos jelentéssel valamelyik csapat vezérkarához küldték, hol a fárasztó lovaglása után megérkezve jelentést akartak tenni, a tisztek elsősorban nem a jelentésre voltak kiváncsiak, hanem mindenekelőtt azt kérdezték tőle, hogy tud-e nekik szivart adni ? Ez annyira leverő hatást gyakorolt rá, hogy soha sem gyújt rá. A rövid ideig tartó táncot viszont kedveli, mert azt tartja, hogy a lovaglás és a tánc az izmokat erősiti.

Vilmos császár 1898-ban szárnysegédévé nevezte ki és Berlinbe rendelte. A rákövetkező évben megkapta a nemességet, és ála suite szolgálattevő tábornokká lépett elő. Két év múlva pedig a két testőrhuszárezred egyesítéséből létesített dandár parancsnoka lett mint táborrok.

Mint a császár szárnysegédje, Mackensen természetesen elkísérte fejedelmi urát 17 évvel ezelőtt a szentföldi útra és Norvégiába is. Katonai pályája azonban ezzel még nem érte fel tetőpontját, mert 1908-ban'lovassági tábornokká és a XVII. hadtest parancsnokává lépett elő. Ez a hadtest, mely a Visztula mellett állt őrt, háborúban igen fontos feladatokra volt hivatva s ezért elsőrangú hadvezért kellett élére állítani. Mackensen érezve nagy felelősségét, igyekezett is azt kiválóan harckésszé tenni. E tekintetben nem ismert fáradságot. Rengeteget