Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 1. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Különfélék. 0!«asóínknsk boldogabb és bé- kés újévet kívánunk. Egyben faükér- jük a hátralékosokat, hegy a hátra­lékaikat a lap kiadóhivatalánál beli- zef ni, illetve oda megküldeni, a felső­bányái hátralékosokat pedig, hogy hátralékaikat a lap kiadójának kifi° zefai szíveskedjenek. Országos vásár volt folyó hó 3-án és 4-én. A baromvásárra a felhajtás elég nagy volt, de az eladás és vétel kevés. A kirakó vá­sár a jó hetivásárnál is gyengébb volt. Közgyűlés. Folyó hó 5-én azaz szerdán délelőtt 11 órakor rendes közgyűlés lesz a vá­ros tanácstermében. Tárgyak: 1 Kereslc. m. kir. ministeri rendelet a kövezetvámügyében. 2. Vi- rilisek bejelentései. 3. Krausz S. és t. kérvénye a fatennelési idő meghosszabbítása iránt. 4. Gazd. Iskolai költségvetés 1916. évre. 5. Nyug­díjas özvegyek kérvénye fasegélv iránt. Krajcár Mária. 7. Fábián Antalné, 8. Szebeni István és 9. Schultz György kérvénye segély iránt. A köz­gyűlésről a jövő számban referálunk. Újévi gratulációk megváltása céljából a hadbavonult felsőbánjmi katonák szegénysorsu iskolás gyermekeik javára adakoztak: Farkas Jenő 5 K, Schultz Ferenc 2 K, Puskás Ferenc 3 K, Spáczay Gyula 3 K, Bay Károly 1 K, Bradofka Frigyes 5 K, Lányi Gyula 1 K, Már- jás György 1 K, Fizély Sándor 5 K, Fauivetter János 10 K, Paly Ede 20 K, Kilián Béla 20 K, Dr. Berks Aurél 2 K, Bernovits Emil, Pap Már­ton 2 K, Dr. Csausz Károly 3 K, Dr. Tóth Gá­bor 3 K, Dr. Szokol Pál 4 K, Róth Lázár 5 K, Szabó Károly, Szalai László, Lévay Károly, Sa­lamon Májer, 2-2 K, N. N. 2 K, Dr. Moldován Ferenc 15 K, és Adámcsik Gyula 4 K, össze­sen 108 koronát. Révai Károly a jeles költő s kedves mun­katársunk kilépett a Nagybányai Hírlap szer­kesztőségéből és a ,,Nagybánya és Vidéke“ főmunkatársa lett. Gyászhir. Mély bánattal tudatják, hogy a szerető gondos férj, apa, vő, testvér, sógor illetve áldott emlékű rokon néhai Sziklay Emil m. kir. főerdőtanácsos, királyi erdőfelügyelő életének 60-ik, boldog házasságának 30-ik évé­ben folyó hó 2-án reggel 7a3 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után jobb létre szenderült. Kedves ha­lottunk földi részeit folyó hó 4-én délután 3 órakor fogjuk Vígkedvű Mihály-utca 11. számú háztól a római katholikus egyház szertartása után a Szent Anna-utcai temetőben örök nyu­galomra helyezni. Az engesztelő szentmise ál­dozat folyó hó 5-én reggel 9 órakor fog az Egek urának bemutattatni. Az örök világosság fényeskedjék neki! Bánatos neje: özy. Sziklai Emilné szül. Zakariás Irma. Gyermekei : Margit férjével dr. Zalai Jánossal. Ernő. Unokái: Za­lai Böske, Sárika, Elluska. Anyósa : özv. Zaka­riás Józsefné szül. Dániel Margit. Testvérei: Linka férjével Keller Flóriánnal és gyermekei­vel. Mariska férjével Spisofszki Imrével és gyer­mekeivel. Valamint több közeli és távoli rokon nevében is. Felsőbánya egy igaz s önzetlen ba­rátját vesztette el az elhunytban. Áldás em­lékére ! Hadbavonultak adóhátraléka. A pénz­ügyi kormány jóideje már, hogy a hadbavonul- tak egyenes állami adóinak és községi adótar­tozásainak végrehajtás utján való behajtását el­tiltotta és ezzel az adóvégrehajtásra vonatkozó hatósági intézkedéseket a háború végéig, illetve az adóhátralékosok katonai szolgálatának tarta­máig felfüggesztette. Most a kormány javasla­tot terjesztett a törvényhozás elé, mely szerint a fronton szolgálatot teljesített elesett, -eltűnt vagy hadifogságba jutott egyének állami adó­hátraléka 1916. december 31-ig töröltessék. Mesés olcsóság Szerbiában. Sz. G. újságíró az alábbi megcenzurázott tábori leve­lezőlapot irta a meghódított Szerbiából: „14 napi utazás után itt vagyok egy szerb városban a nyugati Morava mellett. Az időjárás pompás és mesés az olcsóság. Például bevásároltunk két malacot tisztán 56 kiló, 2 pulykát, 3 kakast, 3 kiló almát, 2 kiló aszalt szilvát és 1 kiló va­jat, mindezekért összesen 36 koronát fizettünk. Hozzájutottunk egy egész magazinra való éle­lemhez. Ötszáz napos a háború. 1915. decem­ber 10-ikén volt ötszázadik napja, (ma már 526.) hogy megkezdődött a világháború Szerbia el­leni hadüzenetünkkel. 1814 junius 28-ikától 1915. december 10-ikiéig a világtörténelem legirtóbb háborújának félezer napja telt el. December 13-án volt ötszáz napja Németország beavatko­zásának, amely igazi szövetséges hűséggel állt oldalunk mellé. További négy nap múlva, pén­teken 17-én, volt félezredik napja, hogy Anglia jó „üzlet“-nek tartotta a központi hatalmak el­lenségeinek sorába való lépést. Ma, amikor pél­dátlanul óriás küzdelemben mindjobban kitűnik a központi hatalmak verhetetlensége, a gyorsan egymást követő események forgatagában sem felejtkezhetünk meg ennek az időpontnak meg­állapításától. Ötszáz napja folyik a világháború és máris talán századokra kiható eseményeknek voltunk a tanúi. Bevonulás január 17-én. Az 1873., 1874., 1875., 1876., 1877. évben, azonkívül az 1891., 1895., és 1896. évben született egyének, akiket a népfölkelési bemutató pótszemlén fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, 1916. évi ja­nuár 17-én bevonulni kötelesek. A főnt felso­rolt születési évfolyamokba tartozó és a szem­lén alkalmasnak osztályozott hivatásos gőz­vagy motoreke gépészek és fűtők, kik ily gé­peknél tényleg alkalmazva vannak, további in­tézkedésig bevonulni nem kötelesek. Verik már Körmöczön a vaspénzeket. Több ízben irtunk már róla, hogy Németország is, meg a monarchia is vaspénzt fog veretni és forgalomba hozni. Ennek az elhatározásnak nem éppen az az oka, hogy ennek a rettenetes vas­korszaknak csakugyan legstílusosabb pénze lesz a vasból való, amely Európában ugyan már Krisztus előtt divatját múlta, még a Lykurgosz idejében, de most csakugyan stílusosan divatba hozható. A dolognak nem ilyen esztétikai meg­fontolás az alapja, hanem egyrészt az, hogy a váltópénz oly kevés, hogy néhol alig bírják a katonák zsoldját fizetni emiatt, másrészt, hogy a váltópénznek való fémek most egyébb célokra kellenek. Az aprópénzhiány most már nem so­káig fog tartani, mert Körmöczbányán már he­tek óta verik a vasat, hogy pénz legyen belőle s az újév már meg is fogja hozni a zörgő pénzt. A jegybank híradása szerint négy öt hét múlva már forgalomban lesznek az első pénzkülde­mények. A dohos hordó tisztítása. Megesik még a leggondosabb gazdával is, hogy a boroshor­dói közül egy-kettő megdohosodik. Ezért talán nem szükséges mindjárt káposztát savanyítani benne, mert azt házilag is kitisztíthatjuk. Elő­ször is vegyük ki a hordó fenekét és kenjük be belülről jó sürü oltott mésszel és hagyjuk azt igy egy pár napig, amig jól megszárad, ek­kor egy kaparóvassal kaparjuk ki belőle a szá­raz meszet, utána pedig meleg lúgos vízzel jól sikáljuk ki és hagyjuk igy kiszáradni. A kiszá­radás után egy fél nyaláb szalmával pörköljük ki és újból mossuk ki. Az igy kitisztított hor­dóban a dohos szagnak még nyoma sem marad. Az Est hetedik évfolyamába lépett január elsején. Az idő gyors rohanásában is meg kell államink, hogy az Est elmúlt hat esztendejére visszatekintsünk. Mert ez az idő fordulópontot, korszakot jelent a magyar hirlapirás történeté­ben. Az Est megtízszerezte a magyar ujságol- vasóközönség számát, rátanitotta az országot arra, hogy mit kell követelni egy jó újságtól, hogy mit kell adni egy jó újságnak. Az Est be­bizonyította, hogy a magyar szó előtt nyitva van az egész világ, csak attól függ, hogy ez a szó mit mond, mit jelent be. Az Est hírei nem­csak Magyarországnak szólanak, Anglia, Amerika, a világ minden olvasó állama, az Est hírein ke­resztül jut pontos és megbízható értesülések­hez. Az Est világlap, de a magyarság lapja. Ez egyúttal programmja is. Azt akarja, hogy a ma­gyarság haladásával, elismerésével tegyen tele a világ, azt akarja, hogy a világ érdekességeit, küzdelmeit, előretörését a magyar közönség, az Est hasábjain keresztül tudja meg. Az Est tette azt, hogy a magyar hírlapíró ma otthonos min­den ország minden fővárosában. Az Est tette azt, hogy minden nagy külföldi eseményről el­sőnek számol be, hogy munkatársai elsőnek jelennek meg mindenütt. Az Est önérzetesebbé és függetlenebbé tette a magyar társadalmat, a kisember kezébe éppen úgy, mint a vezető osz­tályába jó és becsületes irodalmi nyelven meg- irott, nemes törekvésével teli újságot adott és céltudatos munkával minden olvasóját része­sévé tette Magyarország életének. A hat év el­teltével fejlődése utján nem állott meg, minden száma újabb bizonyítéka annak, hogy tovább is bátor küzdője, harcosa marad minden ma­gyar eszmének. Aki olvasóink közül előfizetője akar lenni ennek az újságnak, az kérje Az Est mutatványszámát a kiadóhivataltól (Budapest, VII., Erzsébet-körut 20.) Mackensen Ágoston. A szerbiai offenziva és a balkán győzel­meink Mackensen tábornagy nevéhez fűződnek. A háborúnak erről a nagy hőséről Berlinben most egy igen érdekes könyv jelent meg, amely Mackensen életével és egyéniségével foglal­kozik. Meg tudjuk ebből a könyvből, hogy Mac­kensen, aki 1849, december 6-án született, tu­lajdonképen a gazdálkodói pályára készült. Mi­kor azonban az 1870-71-es porosz és francia háború kitört Mackensen, mint a halálfejes hu­szárezred önkéntese a harctérre került, ahol rövid időn belül megszerezte a vaskeresztet és a hadnagyi kitüntetést. A háhorn után Mackensen ismét vissza­tért polgári foglalkozásához és tanulmányait 1873-ban be is fejezte. Ugyanebben az évben mint tartalékos hadnagy végig csinálta első gyakorlatát, amikor ezredese felszólította, hogy aktiváitassa magát. Mackensen eleget tett e ké­résnek és 1873. május 13-án megkezdte aktiv katonai szolgálatát. Úgyszintén katonáskodásá­nak első percétől kezdve kitűnt, hogy a gond­viselés is hadi pályára szánta mert kiváló tu­lajdonságai alapján rohamosan haladt előre. Kü­lönösen feltűnő volt ezek sorában rendkívüli emlékezőtehetsége. így történhetett azután, hogy bár életében soha semmiféle katonai ne­velőintézet növendéke nem volt, sőt még a ha­diiskolát sem végezte el, már 1877-ben a nagy­vezérkarhoz való behívásra találták méltónak, hová azonban tényleg csak három év múlva rendelték be, mivel akkor alacsony katonai rang- fokozata miatt még nem lehetett vezérkari tiszt. És ettől kezdve egymást követték életében a katonai kitüntetések s 1893-ban Mackensen már annak az ezrednek parancsnoka, amelynél egy­kor mint önkéntes szolgált. De e két időpont közé temérdek munka esik. Mint ezredparancsnok, igen sok érdemet szerzett s bár szigorú katona, nem feledkezik meg tisztjeinek és a legénységnek kényelméről sem. Egyebek közt az ő saját tervei szerint készült a hires langfurthi huszártiszti kaszinó, melynek nincsen párja egész Németországban. A tisztekkel szemben szigorú, de jóindu­latú parancsnok. Egyáltalában nem dohányzik. Ennek oka az, hogy mikor egy Ízben az 1870-71 iki háború alkalmával egy fontos jelentéssel va­lamelyik csapat vezérkarához küldték, hol a fá­rasztó lovaglása után megérkezve jelentést akar­tak tenni, a tisztek elsősorban nem a jelentésre voltak kiváncsiak, hanem mindenekelőtt azt kérdezték tőle, hogy tud-e nekik szivart adni ? Ez annyira leverő hatást gyakorolt rá, hogy soha sem gyújt rá. A rövid ideig tartó táncot viszont kedveli, mert azt tartja, hogy a lovag­lás és a tánc az izmokat erősiti. Vilmos császár 1898-ban szárnysegédévé nevezte ki és Berlinbe rendelte. A rákövetkező évben megkapta a nemességet, és ála suite szolgálattevő tábornokká lépett elő. Két év múlva pedig a két testőrhuszárezred egyesíté­séből létesített dandár parancsnoka lett mint táborrok. Mint a császár szárnysegédje, Mackensen természetesen elkísérte fejedelmi urát 17 évvel ezelőtt a szentföldi útra és Norvégiába is. Ka­tonai pályája azonban ezzel még nem érte fel tetőpontját, mert 1908-ban'lovassági tábornokká és a XVII. hadtest parancsnokává lépett elő. Ez a hadtest, mely a Visztula mellett állt őrt, háborúban igen fontos feladatokra volt hivatva s ezért elsőrangú hadvezért kellett élére állí­tani. Mackensen érezve nagy felelősségét, igye­kezett is azt kiválóan harckésszé tenni. E te­kintetben nem ismert fáradságot. Rengeteget

Next

/
Oldalképek
Tartalom