Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-02 / 5. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP Királyunk imája emlékgyürük. Az Országos Hadsegélyző Bizottság jelvényosztálya ezen elnevezéssel művészi kivitelű dombornyo- másu ezüst gyűrűket hozott forgalomba, megörökítve azt a megkapó képet, mely szeretett uralkodónkat imádkozás közben ábrázolja. E szép kivitelű és történelmi évszámokkal ellátott gyűrűk örök emlékei maradnak a most dúló népek csatáinak és felette alkalmasok arra, hogy azokat — mindnyájan megszerezzük és viseljük. Olyan akció ez, mely az egyének legnemesebb és legtisztább emberi érzéséhez fordul : a hazaszeretet s a jótékonyság szelleméhez. Ebben az akcióban tehát bizalommal számíthat a bizottság a magyar társadalom és közélet minden tagjának készséges támogatására. A gyűrűk ára 2 korona és minden nagyságban kaphatók. A pénz előzetes beküldése mellett a gyűrűket bérmentve küldi a Bizottság testületé stb. utólagos elszámolásra is átvehetnek bármely mennyiséget. Rendelésnél, vagy pénzküldésnél ügyelni kell a következő pontos címre; Országos Hadsegélyző Bizottság Jelvényosztálya Budapest, Képviselőház. Egy humánus rendelet. A hadtestparancsnokságok legutóbb rendeletet adtak ki, hogyha a létszám megengedi, a menetszázadok összeállításánál tekintetbe kell venni a katonák családi állapotát. A három, négy és több gyermekes családapákat nem osztják be a menetszázadba, hanem kaszárnya és másnemű őrszolgálatokra rendelik ki őket. Jó volna, ha eme dicséretre méltó eljárást más téren is alkalmaznák a sok gyerekes családfők segítségével, támogatásával. De sokkal kevesebb özvegy és árva ontaná a háború miatt könnyét. Kaszinó^est. Búcsúzik a kivénült hosszú farsang. Talán még sohasem hagyta itt ilyen könnyen e sivár sártekét, mint most, e szórnom világban. Egy táncmulatság, egy összejövetel, egy műkedvelői előadás nem volt, sőt még az álarcosok sem jártak. Még nem egészen egy hét s már a böjtben fogunk járni. Most, mikor már itthagyni készül a jó öreg, kapunk utána. Ne menj még, ne menj el „csupaszon.“ Várd meg legalább az első Kaszinó-estélyt. Mert tudd meg, vasárnap az lesz. Még pedig fényesnek Ígérkező műsorral. Lesz szavalat, monológ, melodráma, ének, felolvasás és zongora szám, sőt egy négyes jelenet is készül. A műsor gazdag és változatos tehát. A többi a közönségtől függ. — Legyen ott minden kaszinó-tag családjával, barátjával együtt. Sőt jöjjön el az is, aki nem tag, mert ilyen kedélyesnek Ígérkező, barátságos estben nem mindig lesz része. Aki pedig eljön, ne felejtsen egy-két koronát hozni a bolgár vöröskereszt javára. Dimand József. Háborús apróságok. A világháború költségei a lefolyt 17 hónap alatt kerekszámban 160 milliárd K-ra rúgtak. Ezzel szemben az összes hadviselő államok adóssága 1914 júliusában 170 milliárd koronát tett, amely összeg a következőkép oszlott meg: Ausztria-Magyarország 18 Németország 35 Anglia 41 Franciaország 21 Oroszország 25 Olaszország 7 A mostani világháború költségei havonként mintegy 9 milliárd K-t, naponként mintegy 300 millió koronát tesznek. Az 1870-71 évi háború költségei mindkét félre nézve együttesen 3 milliárd koronára rúgtak. A háború 8 hónapig tartott és igy egy-egy napra 15 millió korona jutott. Az orosz japán háború 16 havi tartama alatt 9 milliárd K-t nyelt el, ami egy- egy napra 17 millió K-t tesz. Mennyibe került az ententenek a Dardanelláknál folytatott akció. A négyes szövetség költségeit a Dardanellák elleni hadműveleteknél körülbelül öt milliárd márkára becsülik. A hadihajókban és kereskedelmi hajókban támadt veszteség, ebbe az össsegbe nincs beleszámítva. Mackensen az osztrákokról. A 8 Órai Újság írja: A „Zsófiái hercegnő“ jacht kapitánya beszéli: Szemendriában vezényeltek bennünket, ahol Mackensen szállt be a hajóra. Mogorva ember benyomását teszi, pedig csak komoly ember. Egyszer azzal a meglepő kérdéssel fordult hozzám : — Mondja, miért nem szeretik maguk magyarok a németeket ? Megpróbáltam ellentmondani, amire megrázta a fejét. — Hiszen még a nótájukba is benne van (rossz magyarsággal citálni kezdte) „Mégis huncut a német“ . . . Nagynehezen sikerült megértetni vele, hogy ilyenkor az osztrákokra gondoltunk. Történelmi tradíciók rejlenek az idegenkedés mögött és mi magunk sem vesszük azt valami komolyan. Nevetve jegyezte meg: — Na, ami azt illeti, én sem szeretem őket valami nagyon. A harcztérről. i. Nagyon magas vendéget vártunk e hó 6-án. Édes hazánk jövendő királyát. A hadosztály a lehető legjobb fogadtatást készítette elő. Eljött a nagy nap. Megérkezett a Fenség. Valóban igaz, hogy kedves fiatal ember. Szépen csendül ajkán a magyar sző. öröm hallani. Kedélyesen- mintha nem is állna a nehéz üteg mögöttünk- beszélget a kitüntetettekkel. Majd bejön a parancsnoksági épületbe. Ebéd várja. Ebéd és cigányzene. S kit látok játszani, mint a mi kitűnő Dula Jancsinkat. Talán még sohasem hallottam ennél szebben. Rögtönzött kis bandájával szinte csodát müveit. Bizony, mondanom sem kell, általános nagy tetszésükre a jelen levő magasságoknak. Olyan jól érezte magát a kir. Fenség, hogy a szigonian megszabott időn is túl maradt fél órával a hadosztálynál. Erdélyi tizedes. II. A „híres“ ötösök. Ékesen szóló dokumentuma ez a levél a szatmármegyei népfölkelő katonák hősi küzdelmének, akik rettenthetetlen bátorsággal és egetvivó lelkesedéssel harcolnak a beszarábiai orosz fronton: A január 9-iki hivatalos jelentések szárazon említik, hogy Besz- szarábiában Rarance és Toporoutz között nagy tüzérségi előkészítés után az oroszok helyenként benyomultak árkainkba, de a tartalék elkeseredett kézitusában kiverte őket és 1 tisztet és 250 gyalogost fogott el. Ez a „tartalék“ 240 szatmármegyei népfölkelő katona volt, az 5-ik gyalogezred 10-ik százada. Olyan csodálatos i fegyvertény volt, hogy magasrangu tisztek ott a helyszínen gratuláltak a hősöknek. Rarance mellett emelkedik egy nagyon fontos magaslati pont. Ez uralja a környéket s onnan belátni Csernovitzba. Az oroszok itt akartak áttörni. Napokon át 24-es Haubitzok pergő tüze alatt tartották a dombot. A hős védők, honvédek és honvédhuszárok borzalmas napokat éltek át. A drótakadályok szétrombolva, a kitűnő állásoknak a helyét is alig lehetett megtalálni. Az oroszok állandóan uj és uj embereket dobnak előre; roham — roham után következik; a honvédek csodákat müveinek, de az orosz túlerő alig 40 lépésnyire mégis beásta magát. — Január 7-én, | az orosz karácsony napján kellett bekövetkeznie a döntésnek. Délben az oroszok a végletekig fokozták a pergőtüzet. A domb alatt állott a tartalék: az ötösök. Adjutánsok, küldöncök kétségbeesetten járnak-íutkosnak, a védősereg meg kimerült. A tartaléknak be kell menni az állásokba. De hogyan ? A magaslat meredek, csak egy kis utón lehet felmenni s ezt az orosz 24- esekkel lövi. A lövéseket nem lehet megolvasni, — ez már nem pergőtűz! Megszólal a századparancsnok, Frimmel főhadnagy: „10-ik század előre!“ Zoltán zászlós előugrik: „utánam ötösök!“ A légnyomás elviselhetetlen srapnelek, gránátok hatása borzalmas. De az ötösök élükön tisztjeikkel mennek előre. Páran a dombtetőn állnak, mikor Zoltán zászlós hangja vé- gigsüvit: „Ne mozduljon senki, itt vannak a hires ötösök“, „győzni fogunk !“ A huszárok és honvédek uj erővel tüzelnek, a bejött, megío- gyott 10-ik század uj életet önt beléjük. Pár perc tüzelés s aztán előkészület a rohamra. Mellettem huszárok állnak, egy tisztjük sem maradt. „Aztán fiuk — mondom — ne feledjétek el, hogy ti vagytok a vörös ördögök ! Kész a szurony, feltüzve, mire kiugrik Frimmel főhadnagy s rossz magyarsággal kiáltja: „etesek, magyarok utánam!“ Mint a fergeteg, mely mindent elsöpör, rohant a csoport az ötszörös túlerő ellen. Elől az ötösök. Egy huszár elor- ditja magát: „Ne segíts Uram se ide, se oda, csak bámuld, mit csinál a huszárod!“ Borzalmas volt, ami aztán következett. A muszkák egy ideig lőttek, aztán jött a szurony. „Kell Cser- novitz ? Nesze!“ Egy jaj s utána egy test tompa zuhanása hallik. 10 perc s több száz fogoly már indul hátrafelé s az első állásban már nincsen orosz. Tovább előre! Most megszólalnak a mi ágyúink, a mi gépfegyvereink, erősebben szól az ötösök „hurrája“, a honvédek „rajta-rajta“ kiáltása s egy félóra múlva az utolsó állásból is menekülnek az oroszok. Tizenkét emberem állandóan hordja az orosz hullákat, nem lehet az árokban járni tőlük. Elcsendesedik a harctér, honvédek, huszárok csókolják az ötös bakát. „Betyár fiuk vagytok!“ Hajnalban ki kell vonulnunk. Másfelé kell mennünk. Soha meghatóbb bucsuzást! Ezek a csodás emberek sírnak. S amikor pár lépést elhaladunk, hátraszól egy gencsi bakám : Aztán huszár pajtás, ha megint bajban volnátok, hát csak Írjatok. „Oszt mi a címetek?“ - „Csak hogy hires ötösök. A Sztrypa mentén a gyerek is megtalál bennünket.“ Dr. Balázs József, zászlós. III. A ml győzelmes katonáink. Nagykároly polgármestere a következő örömhírt kapta a mi fiainkról, amelyet szószerint Itt közlünk: „M. kir. szabadkai 6. népfelkelő gyalogezred. Nagykároly rend. tan. város polgármesterének, Nagykároly. Tábori posta 151. február 7-én. A szabadkai m. kir. 6. népf. gyalogezredhez beosztott Nagykároly város és környéke szülötteiből álló III/12. népf. zászlóalj az ezred többi zászlóaljával együtt Montenegró 1600 méternél magasabb hegyeiben az elmúlt hó első napjaiban vívott harcok alkalmával legnehezebb terep- viszonyok, fáradalmak és nélkülözések dacára oly hősiességgel s halálmegvetéssel küzdött s ismételten rohamozott mindaddig, mig az ellenséget — neki óriási veszteségeket okozva — el nem űzte, az állásait el nem foglalta s zászlóját birtokába nem vette. A tisztikarnak és legénységnek e magasztos, hősies és a jövő történelemben példaképül szolgáló önfeláldozó hazafias magatartása alkalmából örömmel üdvözlöm Nagykároly város tanácsát azzal, hogy büszke vagyok ilyen vitézeknek parancsnoka lenni. Biztos tudatban, hogy ilyen hősökkel a haza szent ügye csak győzhet, maradtam hazafias üdvözlettel: Kirsc/i/tofer Edl. v. Botzenhardl Oberst." IV. 1916. február 14. Nagyságos Uram! Hála az Egek Urának még ezideig egészséges vagyok, nem árt már az embernek semmi, annyit kibír az ember, hogy nem is akarja elhinni, hogy kibírta ! . . . Ellenséges repülőgépek keringenek a fejünk felett és leledobnak egy nehány bombát, de rendszerint eredmény nélkül. Ma délelőtt is két bombát dobott le egy francia aeroplán, de a trénkolonne, melynek szánta nyugodtan ment tovább. Megtörténik, hogy a mieink íelszállanak, és körül veszik az ellenséges repülőt, megszólalnak a gépekben elhelyezett gépfegyverek s olyan légi csata keletkezik, hogy csak bámul az ember, hogy igy is lehet. A gyalogság ilyenkor meghúzza magát, nehogy észrevegye a pilóta ur, mert sehogysem tudja élvezni az égből lepotyanó gombócokat. Nagyon hulla szaga van az ilyesminek. A gyakori tüzérségi tevékenységen kivül más újság nincs. Itt honvédek vannak azok pedig valami Isteni fiuk . . . Még a csokoládét áruló zsidó is megtanult magyarul. A háború végén kiderül majd, hogy Galicia nagyrésze magyarul beszél. Tegnap óta havazás és erős hideg állott be, pedig már azt hittük, hogy tavasz jön. Újságot is lehet kapni itt, ahol honvédek vannak; a 10-iki Est-et már 11-én éjjel olvashatjuk 10 fillérért, mig a posta 4-5 napra hozza. Boden- lósz Náci. Kiadó tulajdonos: Nánásy István. Hirdessünk a Felsőbányái Hírlapban. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
