Felsőbányai Hírlap, 1916 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-06 / 1. szám
_L TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, !ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona, Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldova n Ferenc helyett FARKAS JENŐ * A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére I Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá | ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyiltlér garmond sora 40 fillér. Jelen és jövő. Ezt a háborút Anglia irigysége, Oroszország hiúsága, Franciaország bosszúvágya, Itália becstelensége, Szerbia nagyzási tébolya és Belgium feneketlen ostobasága duzzasztotta akkora tűzvészszé, a mekkora még soha el nem borította Európát. Semmi elháríthatatlan akadálya nem volt annak, hogy a szerajevói gaztett megtorlása és a gaztett szülő okának a szerb nagyzási tébolynak gyökeres kioperálása a maga menetének zárt medrében legyen lefolytatható. Minket semmiféle fölforgató szándéknak még a gyanúja se érhetett. Európa legbékésebb hatalma voltunk és egyetlen kívánságunk, hogy határaink között nyugodtan és bátorságban élhessünk. Ha az ántánt diplomáciája becsületes belátásával annak, hogy ezt minden erkölcs, igazság és okosság parancsolja nem avatkozik bele Szerbia ezerszeresen megérdemelt észretéritésébe, nemcsak az emberiség ügye és nemcsak az ántánt min- denik hatalma, de maga a bűnös Szerbia is sokkal jobban járt volna. A bünhődése csekélység lett volna ahhoz a végzethez képest, a mely igy elérte. De az ántánt nem igazságot és nem békét akart, hanem - ürügyet homályban érlelt ádáz tervei megvalósítására. Itt az alkalom, gondolta Oroszország, a monarchia összezuzására, a Balkán orosz gyarmattá tevésére és Konstantinápoly elfoglalására. Itt a nagyszerű alkalom, gondolta Itália, a zavarosban való halászásra, Harcztéri-éj. — Molnár Károly. — A lengyel égen süt a teli hold, Körötte égnek milljom csillagok, A véres tarlón szerteszét pihen Töméntelen sok hangtalan halott. Egy gyönge sóhaj — mint az dlmodás - A táj feleli titokban átoson. Egy vén huszár — orcája, csupa vér — Megmozdul a kemény gyepvánkoson. Elébe rajzolódik boldogan Egy messze táj, egy ismerős falu, Egy ideavégi, nádtetős tanya., Egy sápadt asszony és egy kis fia, A vén huszár kitárja részIcetőn Erőtlenül két elfáradt kezét . . . Az árnyak lopva ellebegnek - és Két ujj lefogja könnytelen szeméi . . . S valahol egy vézna kis fiú Álmában felsír, nyugtalankodik, A sáppadt asszony átkarolva szól: ,,Szegény gyerek, Ián rosszat álmodik“. a szövetségeseim elárulására, hátbatámadására és megrablására. Ez volt a nemes lelkek gondolata és ezek a kegyes célok gyűjtötték a finom társaságot díszes koszorúba. Anglia ördöge, a jámbor Edward Grey éjjel-nappal fáradozott, csalt és hazudott, hogy valahogy meg ne lehesse|i menteni a békét és a fáradozásait valóían teljes siker koronázta. Pasics dugta a csóvát a födél alá és Grey fújta egé$z tüdejével, hogy minél nagyobb iángteRger legyen belőle. Meglett. Közel m|siél esztendeje lobog a veszedelem, de t— nem mi vagyunk azok, a kik leégtek. Belgium és Szerbia már csak füstölgő omladék, királyaik és kormányaik földönfutó koldusok, Oroszország és Franciaorfzág reményei is füstbe mentek már. Az orosz hadak nem jutottak el Konstaníináfeolyba, se a franciák Strassburgba : de német zászlók lengenek Liliében, Varsóban és a mieink Lublinban, Ivangorodban, Belgrádban. Félmillió katonája vérzett el az olasz királynak és nem övé se T#re»zt, se Trient Irtózatos veréseket kaptak a cselszövők mindenütt, a hol megjelentek, akár egyenként, akár közösen. Kikaptak Lengyelországban, Frandriában, kikaptak a Balkánon, kikaptak a Dardanelláknál, sőt kikaptak Mezopotámiában is, a hol négy kis nap alatt száznegyven kilométert szaladt a megvert angol sereg a diadalmas törökök előtt. - Ellenben egy semleges lap kiszámítása szerint a középeurópai hatalmak: Németország, Ausztria-Magyar- ország és Bulgária által meghódított íeNehéz napok. — Irta: Kárpáti Endre. — Sötétedik. Közeleg az est. Itt ülök megszokott, velem megvénült koros székemben. Gyönyörködöm a füstfelhőkben, amelyek évek óta hozzám hűséges pályámból gomolyognak. Csönd van körülöttem. Nem zavarja gondolatomat semmi. Messze-messze, a régmnit időkben kalandoznak azok. Mikor még mint kis gyermek oly nyugtalanul, oly óhajtva vártam ezeket az ünnepeket. Egymás után megújulnak előttem az akkori események. Mintha ott térdelnék testvéreimmel együtt a karácsonyfa előtt, meg az ó-év utolsó estéjén a feszület előtt és a linániát elimádkoznám. Szinte hallom, amint az öt árva zengi: Irgahnazz nekünk . . . Könyörögj éret- tünk ... És e szent esteket megismételtem később is . . . még akkor is, amikor a Gondviselés kegyelméből családot alapítottam. De már évek óta csak ketten maradtunk. Csak néha hozzák meg az örömöt, boldogságot kis unokáim. Hanem élénken emlékezem arra a karácsony- és ó-évi estére is, amikor hiányzott a karácsonyfa, nem végezhettük a megszokott ó-évesti ájtatosságunkat se. Hatvanhét esztendeje ennek. Mikor a szabadságharc fölforgatta az egész országot. A különféle változó szerencsével vivott ütközetek után, december közepén, Görgei hadserege Győrött táborozott. Az osztrákok pedig rület 370,000 négyzetkilométer, 35 millió lakossal. Tehát jelentékenyen nagyobb, mint egész Magyarország, a lakossága pedig másfélszerannyi. Es a mióta ez a statisztika megjelent, a Balkánon szakadatlanul előnyomuló hős seregeink ott a hódítást még lényegesen szaporították. Hogy mikor lesz vége e rém séges háborúnak, még bizonytalan, de hogy milyen lesz a vége, az már kétségtelen. Május óta a mi győzelmeinknek nincsen megállása, ellenségeink számára a sikernek egy halavány mosolya se jutott, de szinte minden nap uj meg uj diadalok koszorúját fonja zászlaink köré. Minekünk más célunk nem volt, mint nyugodt és bátor- ságos életünknek, tisztességes és jogos érdekeinknek biztosítása. Elmondhatjuk: ezt a célunkat elértük. Ellenségeinknek immár minden törekvése teljesen reménytelen és se okosabbat, se hasznosabbat a maguk részéről nem tehetnek, mintha ezt belátják és őszintén be is vallják. Abban a pillanatban, a mint magukat erre a lépésre rászánják, már meg van adva a szörnyű tusa befejezésének és a boldog béke visszatérésének lehetősége. De mennél későbben szánják rá erre a vallomásra magukat, annál drágább és keservesebb árát kell majd fizetniük makacsságuknak. A helyzet teljes kialakulásához lényegesen hozzájárulhatnak azok az államok is, a melyeket sorsuk megkímélt a véres tusában való részvételtől. Görögország bölcs királya nemcsak a maga országának, de az emberiesség általános érmindegyre közeledtek Győrhöz. Kétségbeesetten vártuk, mi lesz velünk. Mert már tudtuk, hallottuk, hogy ahová az ellenség beteszi a lábát, ott pusztit; sőt az ember élete sem biztos tőle. Hallottuk, hogy az ellenség városunkban akarja megünnepelni a szent ünnepeket. Nem volt tehát ünneplés a családoknál; csupán a templomok teltek meg a könyörgő hívekkel. Elmúltak a karácsonyi ünnepek. Az ágyuszó mindinkább közelebb hallatszott, inig deceipber 27-én este Windis-Grätz herceg hadseregével Győrt elfoglalta. Rettegés között, imádkozással töltöttük a napokat. Épen akkor is az asztal körül imádkozva ültünk amint gyenge „Éljen“ kiáltásokat hallottunk. Első pillanatban megörültünk; mert hiszen éljen-t csak a magyaroknak kiáltanak. De nem úgy volt. Akkor is akadtak „gutge- sinut“ polgárok, akik éljeneztek; de mások meg ijedtökben éljeneztek, mert rájukparancsoltak. Még föl sem ocsúdtunk zavarunkból, mikor megnyílt az ajtó, belépett rajta egy császári strázsamester és a házigazdát kereste. — Nincs, édes fiam. Egy éve, hogy meghalt. Csak mi maradtunk: meg ez az öt kis árva - beszélt ijjedten nagyanyám és anyám. — Hát adni enni-inni. — Nincs, fiam. Magunknak sincs már hetek óta. A sok katona kipusztitott bennünket mindenből. — Kamara . . . pince . . . padlás látni! — Hát majd megmutatom, jöjjön fiam — TÁRCA.
