Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-05-27 / 11. szám

Á munkakerülők és zsarolók. Várady Árpád, Kalocsa nagynevű érseke legutóbb kiadott főpásztori levelében erősen korholó hangon emlékezik meg a munkakerü­lőkről, akik az államsegélyt arra használják föl, hogy napjaikat munkátlanságban, tobzódásokban töltsék el, e kárhozatos magaviseletükkel nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy hadisegély forrásaink kimerüljenek s országunkra az Ínség és gyötrelem napjai virradjanak. A főpásztor mélyen elítélő hangon emlé­kezik meg azokról is, akik elrejtik az élelmi­szereket, hogy azokat az Ínség növekedésével még nagyobb uzsora árakon adhassák el a szü- kölködőknek. A főpásztori levélből, mely méltó arra, hogy az ország összes templomainak szószékeiről kihirdessék s megmagyarázzák, közöljük a követ­kezőket : Valamint a béke idején a kenyérkereső apák és fiuk nehéz munkájának gyümölcse nem arra való, hogy az szükségtelen dolgokra, haszonta­lan cifraságokra, könnyelmű költekezésre elfe- cséreltessék, vagy a család egyes tagjai henye munkátlanságát előmozdítsa: úgy az állam is a hadisegélyt legkevésbbé sem szánta arra, hogy az itthonmaradt családtagok vétkes pazarlást folzíassanrk, gondtalan semmittevésben töltsék napjaikat és munkakerülőket neveljen. Az ilyen élosdíek bűnt követnek el saját véreik ellen, mert nem törődnek azzal, hogy a szomorú jövő mit hoz számukra, nem gondol­nak arra, hogy kenyérkeresőjüket talán soha többé viszont nem láthatják, vagy súlyos bete­gen, esetleg, mint munkaképtelen rokkant fog családjába visszatérni s mily jó lenne akkor, ha legalább egyelőre lenne annyijok, hogy a nyomorúság azonnal tanyát ne verjen közöttük, ezt pedig csak úgy lehet biztositani, ha az ál­lam adományával gondos takarékossággal élnek és kezök munkájával azt még gyarapítani is igyekeznek. De bűnt követnek el az államse­gélyből élősködő munkakerülők nemzetük és hazájuk ellen is, mert ha a csatatéren küzdő hőseink helyett az itthonmaradtak nem igyekez­nek főleg a gazdasági munkát elvégezni, akkor az áldott hazai föld csalánt és bojtorjánt fog teremni s akkor nem fogjuk elkerülni az éh­ínséget. Ez esetben ki fog merülni a hadsegély for­rása is s a gondtalan és könnyelmű életet az ínség gyötrelmei és siralmai fogják felváltani és a harctéren vérző fiaink kezéből nem az ellenség fogja a fegyvert kicsavarni, hanem az ínségtől és éhségtől kimerült vitézeink lankadt kezéből önként fog a fegyver kihullani. Helyesen cselekszik az állam, midőn nem tűri tovább, hogy az ily élősdiek a nemzetet továbbra is megrabolják saz államsegélynek a munkakerü­lőktől való elvonásával most már a gyakorlatban is érezteti, hogy az ilyenekkel szemben kérlel­hetetlen szigorúsággal fog eljárni. A hadisegély a törvény értelmében csak azokat illeti meg, akik arra tényleg rászorulnak s fenntartásukról másképpen nem gondoskod­hatnak. Az állam azonban a törvény ezen ren­delkezése dacára nem vonja meg a hadisegélyt azoktól, akiknek számára az már utalványoz­tatok dacára annak, hogy az illetők becsületes munkával hadisegély nélkül is fenntarthatnák magukat és családjukat. Az állam ezeket tehát becsületes munkájukért a hadisegély meghagyása mellett jutalomban részesíti. — De nem érdemel kíméletet az, aki kerüli a munkát akkor, mikor a gazdasági munkák elvégzése életkérdés a nemzetre. Ugyanezen alkalommal rá kell mutatnom azon fontos intézkedésekre is, melyek a köz­élelmezés biztosítása végett szükségesnek bi­zonyultak. Nem látunk a jövőbe. Az aratás ideje még messze van s nem tudjuk, hogy gazdag rónáinkon mekkora lesz az Isten áldása. De íéltve, hogy Isten szent áldá­sával aranykalászos vetéseink bőven fogják megtölteni magtárainkat, akkor is az aratásig, illetve az uj termés betakarításáig s felhaszná­lásáig csakis nagy takarékosság, okos beosztás mellett s minden fényűzés mellőzésével tudunk úgy katonáink, mint az itthonmaradlak élelme­zéséről gondoskodni. Miután pedig egyesek ezen Ínséges időt arra használták fel, hogy felebarátjuk nélkülö­FELSÓBANYAI HÍRLAP I zéséből maguknak minél nagyobb hasznot biz­tosítsanak s készleteiktől csak hallatlan árakon I voltak hajlandók megválni s ezen céljuk elé­rése végett többen készleteiket rejtegetni szán­dékoztak addig, míg nyomorgó embertársaiktól az elérhető legnagyobb űrt zsarolhatták volna ki; az állam, amelynek amúgy is kötelessége gondoskodni arról, hogy polgárai mások lelket­len kapzsisága miatt a megélhetés lehetőségétől meg ne fosztassanak, kénytelen volt a közélel­mezés biztosítása végett rendelkezésre álló készleteket számbavenni, s azok felhasználását biztositani. Mig az állam azzal polgárainak élelmezését biztositani igyekszik, addig a készletek tulajdo­nosaival szemben is nagylelkűen jár el, mert a készletekért oly árakat biztosit, amily árakra azok rendes viszonyok melleti egyáltalán nem számíthattak volna. Körlevele végén az érsek ama reményé­nek ad kifejezést, hogy hívei között kevesen akadnak olyanok, akik felebarátaik kényszer- helyzetét kihasználják és elrejtik azt, amihez Isten áldása juttatta őket. Majd felkéri papjait, hogy jóakaró figyelmeztetéseit közöljék a hívek­kel és a tanítókkal karöltve minden módot és alkalmat használjanak fel arra, hogy a híveket kellően felvilágosítsák s e jóakaró figyelmezte- | léseket saját érdekükben elfogadják és kövessék. Különfélék. Gyűjtések és adományok. Fémado­mány ok a hadseregnek: Özv. Lánczky Gyu- | láné vörösréz 5'750 kg., Dr. Berks Aurél vörös- | réz 4'250 kg., Farkas Jenőné vörösréz 4’500 kg. és sárgaréz 2’250 kg., Boczor Lajos vörös­réz 2'250 kg. és sárgaréz P250 kg,, Bernovits Emil vörösréz 0’400 kg. és sárgaréz 0'400 kg., Bradofka Frigyesné vörösréz 4’500 kg. és sár­garéz L500 kg., Bartos Janka ón 0 850 kg. és sárgaréz 1 kg., Dr. Szoko! Pál horgany és vö­rösréz 2 600 kg. és ólom 9'450 kg., Dravetzky Károly ón 700 gr. vörösréz 750 gr. és sárgaréz 1 '200 kg., Dr. Csausz Károly vörösréz 14'40 kg. sárgaréz 3 kg., özv. Hajdú Sándorné ólom 2.900, Rusiczky Ferenc sárgaréz 1 kg., Lévay Sándor vörösréz 3‘500 kg. és sárgaréz 2'200 kg., Vá­ros vörösréz 1'540 kg. és ólom 14'200 kg., Far­kas Jenő ón 1 kg. 490 dkg. s a fogyasztási szö­vetkezet ólom 6 kg. — A felsőbányái eleset­tek emlékére adakoztak Tóth Károly v. k. igaz­gató Budapestről 10 K-át Balázs Ferenc kén- savgyári tisztviselő Brassóból 20 K. Katonai kiuevezések. Őfelsége a király Boromisza Tibor festőművész, dr. Vass Gyula, dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvédek, hadnagyokat főhadnagyokká nevezte ki. Szabó István főgimn. tanár, tart. hadnagyot, Szabó Adolf ny. kir. erdőigazgató fia márc. 1-sői hatállyal, főhad­naggyá, ifj. Farkas Jenő tüzérönkéntes pedig hadapródjelölt tűzmesterré neveztetett ki. Jancsó Janka. Már 30 éve működik városunkban mint óvónő s ez idő alatt minden­kinek őszinte nagyrabecsülését és teljes tiszte­letét érdemelte ki. Ennek adott kifejezést az állami óvoda felügyelő bizottsága, midőn Gábor Józsefné indítványára Farkas Jenő polgármes­ter, bizottsági elnök vezetése mellett folyó hó 24 én (nevenapján) melegen üdvözölte az óvónőt s egy emléktárgyat adott át neki. A 21-36 éves népfelkelőket újra so­rozzák. Az 1914. év október 1-től december 31-ig végrehajtott bemutató szemlék, amelyek­ben az 1878-tól bezárólag 1894. évig — 1891. év kivételével - terjedő korosztályokba tartozó népfelkelésre kötelezettek soroztattak, olyan eredményekkel jártak, amelyekből kitűnik, hogy nem mindenütt alkalmaztak egyenlő mértéket az alkalmatosság megítélésénél. Eközben olyan különbségek jöttek létre, amelyeknek igazságos kiegyenlítése feltétlenül szükséges, hogy az álta­lános védkötelezettség elvének megfelelően az összes védőképes polgárok egyenlő elbánása biztosittassék a fegyveres szolgálatra és a haza védelmére való igénybevételénél. A katonai hadvezetőség ezért a fenti években született, népfelkelésre kötelezettek uj sorozását rendelte el, amennyiben egyes közigazgatási kerületek­ben az előbbi szemle eredménye ezt szüksé­gessé teszi. Az uj szemlére azok tartoznak megjelenni, akik a közös hadseregben, a hadi­tengerészetben, a landwehrben, vagy a csen- I dőrségben, vagy pedig a népfelkelésben ez idő szerint még szolgálatot nem teljesítenek és 1878-tól bezárólag 1890-ig, avagy pedig 1892., 1893. és 1894-ben születtek, tehát azok is, j akik a népfelkelői szolgálatra való előző szem- | lénél fegyveres népfelkelői szolgálatra alkal­masnak találtattak, a bevonulásnál, vagy azóta azonban mint alkalmatlanok szabadságoltattak. Áz uj szemle május 25-től junius 15 ig lesz meg­tartva. Kérlelhetetlenül kell üldözni az uzso­rát. Igen szigorú rendelet érkezett az uzsora üldözésére vonatkozólag. A rendeletben a mi­niszterhangoztatja, hogy a háború következté­ben sok helyen gombamódra léptek fel az uzso­rások, akik embertársaik szorult helyzetét ki­használva meg nem engedett hasznot biztosíta­nak maguknak. A miniszter az ilyen uzsorások üldözését a legszigorúbban elrendeli. Egyben utasítja a királyi ügyészeket, hogy a vádat tel­jes súllyal képviseljek s a büntetés kiszabásánál hivatkozzanak a háború okozta nehéz helyzet­nek önös érdekre való kihasználásával elköve­tett bűncselekmény aljas voltára és a szegények védelmében rejlő fontos állami érdekekre. A tárgyaláson szorgalmazzák a törvény teljes szi­gorának alkalmazását. A miniszteri rendelet va- lószinüleg sok uzsorásnak el veszi a kedvét a további üzelmektől. Köszönet. József kir. herceg Szanatórium Méltóságos asszonyom! Az 1915. évi tagdijak fejében beküldött 120 koronát megkaptam s a róla szóló pénztári elismervényt van szerencsém mellékelten megküldeni. Köszönetéinél teljesen Sz. egyesületünk érdekében való szives fárado­zásáért és a színdarab megszerzése iránt in­tézkedni fogunk. Fogadja Méitóságos Asszo­nyom kiváló mély tiszteletem nyilvánítását Lu­kács György s. k. v. b. t. t. orsz. képviselő, egyesületi elnök. Méltóságos Újhelyi Andrásáé uraszonynak Felsőbánya. Szmik Antal, a magyar béke-egyesület­ről tanulmányt irt „Világháború és békemoz­galom“ címmel. Nagyon értékes füzet. Kár, hogy nem tudjuk, hogy hol és mily árban kap­ható. Szerző kiadása. Plébánosi kinevezés. A m. kir. pénz­ügyminiszter kegyúri jogánál fogva, Anka János kovási gór. kath. lelkészt Felsőbányára, plébánossá nevezte ki. Haláleset. Arkosi Geley Lajos dr. a za- latnai főbányahivatal főorvosa, ki régebben Kapnikbányán, a nagybányai bányakerületben is szolgált, — pár nap előtt hirtelen elhunyt. Tűz. Múlt hét szeredáján harangkongatás verte fül Nagybánya nyugalmát. Délelőtt tiz óra tájban a tűzoltó őr tüzet jelezett a Postarét utcában. Szellemi/ László felsőbányái főmérnök háza gyűlt ki, hol ezidő szerint Szeleczky er­dőmérnök lakik. Alig 15 pere alatt a fedél tel­jesen leégett, megmenteni nem lehetett, Makray dr. és Widder tűzoltóparancsnokok a személy­zettel mindent elkövettek. így is kiváló szol­gálatot tettek a szomszédoknak, kiknek házát sikerült megmenteniük. A tűz a kéményből ke­letkezett. Mibe kerül a világháború? Hantos Ele­mér dr., országgyűlési képviselő igen érdekes tanulmányban mutatta ki, hogy mibe kerül a világháború. Eszerint nekünk a háború napon­ként 24 milliónkba kerül, Németországnak 48 milliójába, ami összesen 72 milliót tesz ki- Angliának 36, Franciaországnak 35, Oroszor­szágnak 45, Belgiumnak, Szerbiának és Montee negrónak összesen 8 millióba, ami az ententt hatalmaknál egy összegben napi 200 milliój tesz ki. Az államsegély megvonható. Illetékes helyen megállapítják, hogy a bevonuitaknak olyan családtagjai, akik a hatóság jelentése sze­rint megfelelő munka vállalásával biztosíthatnák megélhetésüket, nem tarthatnak igényt a tör­vényszerű segélyre. A miniszterelnök körrende­letét intézett a hatóságokhoz, akiknek köteles­ségévé tette, hogy hívják fel a helyi hatóságo­kat arra, vonják meg az államsegélyt mind­azoktól, akikről beigazolást nyert, hogy meg­felelő gazdasági munkára felszólittattak s azt visszautasították. Ennek a rendeletnek az az intenciója, hogy ne támogassa az állam a dolegkerülőket és hogy mindazok, akik itthon maradtak, vegyék ki részüket a gazdasági mun­kából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom