Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-10-14 / 21. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP A közgyűlés a kérelmet elutasította, mivel nevezett a malmot albérletbe adta ki és káro­sodást nem szenvedhetett. A tanács átteszi a Korpa Központ átira­tát, mely szerint egyelőre 50 mm. buzakorpa a város közönsége részére kiutaltatott. Tudomá­sul vétetett. Olvastatott a helybeli kér. fogy. szövetke­zet beadványa, melyben hatósági liszt árusitha- tására engedélyt kér; olvastatott tovább a ha­tósági búzakészlet beszerzésével megbízottak beadványa, melyben a további búzakészlet ki­eszközlésére egy magasabb tisztviselő kiküldé­sét kérik. A közgyűlés a további búzakészlet kiuta­lásának személyes kieszközlésével Puskás Fe­renc városi tanácsnokot megbízta s kimondotta, hogy a fogy. szövetkezet beadványa ügyében csak ezen kiutalás megtörténte után fog hatá­rozni. Egyben a közgyűlés r.-kapitányt utasí­tani határozta, hogy a maximális árak betartására szigorúan ügyeljen és az ezen árakon felül árusítókkal szemben felelősség terhe mellett járjon el; az addig bejelentett esetekben tett eljárásáról jelentést tegyen s a r.-kapitányt mu­lasztás terhelné, úgy ellene a fegyelmi eljárást megindítani határozta. A virills képviselők 1916. évi névjegyzé­kének összeállítása tárgyában bizottság kiküldése. A közgyűlés 1916. évi virilis képviselők névjegyzékének összeállítására Bradofka Frigyes elnök, Nagy Lajos, Máiker József tagokból álló bizottságot küldi ki, mely bizottságnak hivatal­ból tagjai: Spáczay Gyula mint v. főjegyző he­lyettes s Pap Márton adóügyi taeácsnok, fő­számvevő. A városi közpénzeknek elhelyezésére a pénzintézet kijelölése. Amennyiben a községi törvény ez ügyben névszerinti szavazást ir elő, elnök elrendeli a névszerinti szavazást és fel­teszi a kérdést, hogy: mint eddig is, a felső­bányái takarékpénzintézetben óhajtja-e a képvi­selőtestület a városi készpénzeket elhelyezni ? Igennel szavaztak: Bradofka Frigyes, Újhelyi András, Pály Ede, Szokol Pál, Nagy Lajos, dr. Berks Aurél, Jékly Károly, Dimand Károly, Tanczer György, Vagányi Kálmán, Tury István, Hámori Nándor, Maiker József, dr. Csausz Ká­roly, Háder Ferenc, Bernovits Emil, Pap Már­ton, Puskás Ferenc, Spáczay Gyula, összesen 20-an és igy a közgyűlés egyhangúlag, határo- zatilag kimondta, hogy a városi közpénzeket ezután is a felsőbányái Részvény Takarékpénz­tárban helyezi el. karavánunk propellereken a vasútállomásra, honnan külön olasz vonatunk, mely koránt sem oly piszkos és szűk, mint regélik, Róma, egy­előre Padova felé száguldott. Érdekes Venezi- ában a 3 km. vasúti hid a tengerbe építve 200 kőivre. Padova felé egész Rómáig mesterien épített vasúti vonal van: vagy 70 alagút viadukt merész kanyarodások s kőfalak. Festői elren­dezés ; majdnem reklámszerüleg szép házaikat (nagyobb része emeletes) magas sziklára építik. Telve az útvonal régi várakkal, modernebb kas­télyokkal. Közel fekvő városok láncolata az egész. Sziklára építkeznek, mert azt a kis föl­det, mit a völgy nyújt, meg kell beesülniök. Nagybirtokos, kinek akkora a földje, mint a mi volt kertünk. Szorgalmas nép. A szőlőt eper vagy fűzfa törzsre lugasszerüen kezeli, de alatta a földet nem hagyja üresen; zöldség, rizs, bur­gonya békésen megfér egymás mellett. A föld­ből kiszedett kőből bekeríti kertecskéjét. Ez már termékeny föld a Karszt kopár szikláihoz képest. A hogy délnek megyünk, szélesbedik a látóhatár, termékenyebb a föld; de nincs az a troppikus, buja növényzet, mit képzeltünk; a cseresznyefa ép csak virágzott. Egyedül a na­rancs tüntetett a dél mellett és a hatalmas phő- nia és legyezőpálmák, melyekről majdnem meg­feledkeztem. Pádovában vagyunk. Gyorsan elérve a vil­lanyossal, áhítattal léptünk be a nagyméretű művészies Szent Antal templomba. Ép mise volt annál az oltárnál, hol a legnépszerűbb szent el­temetve van. Hő imát rebegtünk családunk bol­dogságáért. Érintettük a szent sirt, vásároltunk apró olvasókat s aztán vissza nyargaltunk gya­log a pályaudvarra. Padova nagy, szép város. Elegáns üzletek­kel, közönséggel és sok virágkereskedéssel. (Vége köv.) Idegen telyröl bevonult „A" alosztálya felsőbányái illetőségű népikéiül. 701. Ávrám Gergely, 702. Almásy János, 703. Barkóczi Gergely, 704. Bányai Gyula, 705. Brezóczki Ferencz, 706. Bakó János, 707. Bakó Sándor, 708. Balázs Kálmán, 709. Balázs Pál, 710. Bozga Flóra, 711. Bakó Károly, 712. Bany- nyik István, 713. Brezóczki János, 714. Bakó József, 715. Cserei Farkas Gyula, 716. Csepregi Sándor, 717. Czinczás Pál, 718. Daubner Antal, 719. Derecskéi József, 720. Dákher Pál, 721. Doroghy Jenő, 722. Ember József, 723. Fábián József, 724. Fábián Károly, 725. Gudász Péter, 726. Gudász Lajos, 727. Gábor János, 728. Hajdú Lajos, 729. Holló Sándor, 728. Hitter Mihály, 731. Hitter János, 732. Kruppa József, 733. Kis József, 734. Kormos Sándor 735. Kuhajda Fe­rencz, 736. Kovács János, 737. Kaucserik Jáuos, 738. Kozák Béla, 739. Kerekes János, 740. Ko­vács Lajos, 741. Kovács László, 742. Krausz Márton, 743. Kerekes István, 744. Kruppa Már­ton, 745. Kosztróber János, 746. Liberáky Dezső 747. Lapsánczki György, 748. Libotyán László, 749. Lázár Sándor, 750. Lendeczki János, 751. Maris Mátyás, 752. Májdik Sándor, 753. Muzsek Károly, 754. Mostis Lajos, 755. Matyasovszky András, 756. Mihálcsik János, 757, Medvecz Fe­renc, 758, Maternik András, 759. Májdik Lajos, 760. Májdik Károly, 761. Molnár László, 762. Mostis András, 763. Miklósicza István, 764. Nyisztor György, 765. Nyisztor Mihály, 766. Nagy János 767. Nuszbecher Salamon. 769. Nagy Ist­ván, 769. Ojegár János, 770. Pável József, 771. Puskás Elek László, 772. Pap Márton, 773. Pac­her Ferencz, 774. Prokáj János, 775. Prikop Gergola, 776. Pap György, 777. Rusiczki Antal, 778. Rettegi János, 779. Rusorán János, 780. Róth Pál, 781. Rusiczki György, 782. Rusiczki István, 783. Rusiczki Alajos, 784. Szabó István, 785. Sopp Szilveszter, 786. Strébeli József, 787. Sagyebó György, 788. Sulcz Vilmos, 789. Smil- lár Vilmos, 790. Strébeli Alajos, 791. Suiler Kálmán, 792. Szepacher Ferenc, 793. Szilágyi János, 794. Tanczer György, 795. Tersánczky Vilmos, 796. Tersánczky Győző, 797. Vékony Károly, 798. Záy Sándor. Két nyugalmazott tanítónk életrajza. i. Magyar (Haulik) László született Szatmá- ron, 1854-ben. Gimnáziumi és képezdi tanulmá­nyait is Szatmáron végezte. 1872-ben a szatmári püspöki vikárius óha­jára Felsőbányára került ideiglenes tanítóul. Ezt megelőzőleg a szatmármegyei tanítók részére rendezett póttanfolyam hallgatója volt. A gya­korlati év „dicsérettel“ való eltöltése után 1873-ban tanítói oklevelet nyervén, 1879-ben „7 évi sikeres működésének érdemeiért“ Felső­bánya város képviselő testületé által véglegesit- tetett. Tagja volt: a Szatmár egyházmegyei Iro­dalmi körnek; a Szatmár és Ugocsa megyei tanítói egyesületnek örökös nagyválasztmányi tagja s bíráló bizottsági tag; iskolaszéki tag és egyháztanácsos. A kir. tanfelügyelőség felhívása folytán részt vett a sárvári orsz. tejgazdasági tanfolyamon s azt jeles sikerrel végezte. Képe­sítést nyert az egyszerű és kettős könyvvitelből is Budapesten. Tevékeny részt vett a közügyekben mint városi képviselőtestületi tag s mint ilyen a re­gálé kártalanítása ügyében a tanács részéről kiküldött néh. Nyisztor Istvánnal együtt a kép­viselőtestület képviseletében közreműködött a pénzügyigazgatóság közvetítésével a pénzügy- miniszterrel való tárgyalásokban. A társadalmi életben: a Casino könyvtár­noka volt, majd jegyzője; a polgári Olvasó Kör és a Temetkezési Társulat elnöke; a Hitelszö­vetkezet ügyvivő elnöke; a helybeli Dal- és ze­neegyesület, valamint a Műkedvelő Társulat működő tagja; a helybeli és több vidéki, vala­mint fővárosi lapnak munkatársa, illetve leve­lezője volt. Számtalan szegénysorsu tanítványának elő- haladásukban gyámolitója. Tapasztalatszerzés vé­gett meglátogatta a párisi világkiállítást 1889-ben s résztvett a 850 magyar utazó társaságában Kossuth Lajos turini látogatásánál. 43 évi szolgálata után a Nm. Vallás- és közoktatásügyi miniszter „buzgó és érdemekben gazdag működésének elismerése“ mellett, vala­mint a kir. tanfelügyelő, szab. kir. Felsőbánya város képviselőtestületének és a városi tanács jegyzőkönyvileg kifejezett elismerése mellett nyugalomba vonult. 8 év óta a helybeli m. kir. bányaiskolában is teljesített szolgálatot. II. Jékly Károly, született Nyirbaktán 1843. október 29-én. Érettségi vizsgát tett a szatmári kath. főgimnáziumban 1864-ben. Turterebesen mint községi jegyző önállóan működött s egyidejűleg mint helyettes tanító megalakította a gyermekdalárdát az 1865. és következő években. 1868-ban Nagymajtényban működött mint községi tanító és zenekarmester. 1870-ben több község meghívta tornahelyiségének szervezé­sére. Nagymajtényban megalakította a fúvós zenekart is, mellyel fényes sikert aratott úgy az egyházban, mint a nyilvánosság előtt. 1872-ben nevelő volt Budapesten s mint magántanuló hallgatta a zeneconservatoriumban az összes zenei előadásokat. Résztvett mint virtuóz fuvolista a belvárosi templomban Liszt Ferenc által szerzett műmiseénekek előadásában; többször mint solo-énekes is kitüntette magát. 1874-bén a nagykárolyi rom. kath. iskolá­ban tanitóskodott. 1874. május 1-től fogva Erzsébetbányára lett kinevezve tanítónak, orgonistának és zene­karmesternek, hol a románajku gyermekeket megmagyarositotta s többször gyermekszinda- rabot adatott a szegény, de jó tanuló gyerme­kek javára. Megalakította az iskolai takarékpénz­tárt is. Ezenkívül mint karnagy s orgonista nem­csak 24 tagból álló fúvó és vonós zenkart ve­zetett és tanított, hanem egy újabb „Bányász- mise-énekek“ szerzeményével a zenetudomány magasabb képzettségéről is dicséretes elismerést vívott ki magának. 1880-ban Máramarosszigeten magán utón letette a tanitó-képesitő vizsgát, mely alkalom­mal több koncert-darabot adott elő zongorán és hegedűn az összes tanárok előtt. 1886-ban Felsőbányára lett megválasztva tanítónak. Itt megalakította a legényegyleti és külön az intelligens dalárdát, melyekkel több ízben hangversenyt adatott; továbbá a magán bányászokból fúvós zenekart, mely 1887-ben egyesitett a kincstár az általa megalakított fúvós zenekarral, 1888-ban behozta az elemi iskolába a katonai gyakorlatot. 1886-ban szervezte felszólítás folytán Nagybányán a vonós és külön a tűzoltó zenekart. 1886-tól kezdve mai napig választott városi képviselőtestáleti tag. 1901-től a kaszinó­nak könyvtárnoka, 1908-tól a Temetkezési Tár­sulat jegyzője, 1904-ben az orgonista elhalálo­zása után a tanítói állás megtartása mellett ki­neveztetett orgonistának s mint orgonista szer­vezte a templomi ének és zenekart. Több Ízben gyermekszindarabokat is adatott elő. Több elis­merő s kitüntető bizonyítványa mellett még diszokmánnyal tüntette ki a kath. legényegylet, a nagybányai zeneegylet. Tanítványai 1895-ben nevenapján egy igen szép mozaik képpel lepték meg. Az általa kért nyugdíjaztatása alkalmával a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bodnár György tanfelügyelő Pemp Antal praelatus ka­nonok s még igen sokan üdvözölték. Nyugdíjba lépett — az orgonista állás megtartása mellett - folyó év szeptember 1-én. Különfélék. Őfelsége névnapja. F. hó 4-én Őfelsége névnapján a róm. kath. templomban hálaadó istentisztelet volt, melyen a hivatalok személy­zete s a tanuló ifjúság vett részt. Gyászmise volt a r. kath. templomban az 1848/49- iki szabadságharcban és a most folyó világhá­borúban elesett honfitársaink lelki üdvéért. A vármegye közgyűlése. Népes volt a f. év szept. 30-iki vármegyei közgyűlés. A köz­lekedésnek megkönnyebbülése együvé hozta a bizottsági tagokat. Elnöklő főispán megnyitó beszédében rövid áttekintést nyújtott a 14 hó­nap óta tartó háborús időre - a mi várme­gyénkben vonatkozásban. Megemlékezett a hó­Október 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom