Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-09-30 / 20. szám
IXIIXI. évfolyam. SO. szóm. 1015. szeptember SÓZZ Z TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JEiN A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté- zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. Á Balkán. Bulgária elrendelte egész hadseregének mozgósítását Szerbia délkeleti határán, mig északon és nyugaton megdördültek az osztrák-magyar és német ágyuk. Tüzérségünk a Duna, a Száva és a Drina folyók mentén gránátjaival árasztja el ezt a gonosz kis országot, amely hosszú éveken át mindenre kapható bérence volt a mi ellenségeinknek. Most, hogy újra megkezdjük a harcot ellene, a Gondviselésnek csodás ujjmutatását látjuk abban, hogy Bulgária, bárha senkinek hadat nem üzent, szükségesnek tartja azt, hogy egész haderejével készen áíijon. Minden magyar ember szivében meleg rokonérzés él a derék bolgár nemzet iránt. A magyar lélekből soha sem veszett ki az ősi hagyomány, hogy a bolgárok régi fajtestvéreink, akik eleinkkel együtt vándoroltak a messze Ázsiából Euurópába s nagy viszontagságok között itt alakítottak maguknak országot. Kicsiny földjük beleesett a balkáni kis népek zűrzavarába. A szláv nyelvek tengere elözönlötte ezt a kiváltságos fajt úgy, hogy már-már szlá- voknalc hitték őket. Ám a bolgár nemzet minden tulajdonságával eltér a balkáni szláv népektől. Nyiltszivii, józan gondolkodású, önfeláldozó, bátor és vendégszerető. Egyszóval leginkább hasonlatos a mi magyar fajtánkhoz. Mindezeket a kiváló tulajdonságait sehol sem mutatta meg jobban, mint ré- gente, vagy harminc év előtt, a szerbekkel való dicsőséges háborújában, majd legutóbb a balkáni államoknak Törökor- i szág ellen viselt hadjáratában. A győzel- i meket ők aratták, a török vitézséggel | szemben ők vérzettek, mialatt szövetsé- i geseik, különösen a szerbek vagy nem j boldogultak a törökkel szemben, vagy I távoltartották magukat a nagyobb vérál- I dozatoktól. Csakhamar kiderült, hogy mi volt a célja ennek a viselkedésnek. Hadd vérezzenek a bolgárok — gondolták a szerbek — majd ha elgyengültek a nehéz csatákban, akkor elvesszük tőlük, amit ők maguknak kiharcoltak. És igy lön. A szerbek és monte- negroiak összeesküdtek a bolgárok ellen s mikor azok a háború ezer sebéből legjobban véreztek, rajtuk ütöttek és elvették tőlük vérrel szerzett földjüket, Macedóniát. Ugyanezt tették vele, amit a mi ellenségeink velünk is megpróbáltak. Körülhálózták mindenfelől, szövetségi szerződéssel elámitották s ezalatt gonosz szándékkal felkészültek ellene. S mikor az elvérzett Bulgária dicsőségesen elbukott, akkor kik voltak a védői? A isztria-Magzarország j és Németország. Hogy a derék bolgár j nemzetet akkor kapzsi ellenségek még jobban fel nem darabolták, azt ez a két birodalom vitte keresztül. Az akkori szörnyű csalódás egyszerre felnyitotta a bolgár szemét. Meglátták, mit várhatnak Oroszországtól, amely a balkáni népek állítólagos védőjeként szerepelt, de valójában a maga vaskarmaival állandóan békóban tartotta a balkáni kis államoknak függet- j lenségét, szabad elhatározását. Oroszország nem engedhette meg, hogy akárme- J lyik balkáni állam is valóban megerősödhessen, mert hisz egy ilyen erős ország útjában állott volna Oroszország hóditó terveinek. Azért kellett Bolgárországnak elbuknia a balkáni háborúban, mert ő volt a legvitézebb, a legérettebb, ő aratta a legtöbb győzelmet és érte el a legnagyobb eredményt. Ha ez érdeme szerint alakult volna a helyzet, akkor Bulgária a Balkán vezérállama lett volna. Ezért esküdtek össze ellene Oroszország vezetése alatt a saját szövetségesei. A világháború egyszerre újra előtérbe hozta Bulgáriát. Amilyen mértékben rosszabbodott az ellenünk összeesküdött európai hatalmak harctéri helyzete ; mennél inkább kiderült, hogy Törökországgal szemben az angolok és franciák nem tudnak boldogulni; mennél jobban csalódtak az áruló olaszokban, akik az osztrákokkal és magyarokkal szemben tehetetleneknek bizonyultak: annál fontosabbá vált ellenségeinknek, hogy megnyerjék a bolgárokat az ellenünk és a török ellen való háborúra. A bolgárok azonban nem álltak kötélnek. Okultak a múltakon, megmaradtak a semlegességben s a békés megegyezést keresték azzal a Törökországgal, amely ellen fel akarták őket használni. Törökország megbecsülte a bolgárok lovagiasságát s adott nekik a maga országából több mint háromezer négyszögkilométernyi területet a rajta levő fontos vasútvonallal együtt, hogy a bolgárok szabadon közlekedhessenek a tenger felé. Ezzel az egyezséggel ellenségeink a TÁRCA. A harcos reggeli dala. — Irta: Schenkendorf Miksa. — Fel álmotok öléből, Fiuk ébredjetek ! A paripák nyihognak, Mosolyogva kél a regg! Tűndö/ciő naps ugárban Ragyognak fegyvereink, Gon dőljünk koszorukr a S a halálra megint! Hadd jöjjön még egy hajnal Egy szelíd tiszta regg! S hirdessen bizodalmát Egy angyali sereg. Nézzen felhőtlen arccal A mi fejünkre le, llogy legyeit teljessé a Szabadság reggele! Ö, kegyelmes nagy Isten Az égből nézz reánk! Te parancsoltad, hogy mi Fegyverbe állanánk. Adj nekünk győzedelmet, Hogy úgy dijunk eléd; S lobogjanak zászlóid, Hiszen a harc tiéd! Őszt’ szóljanak a harangok, Szálljon föl a fohász; Legyen a harcok végén Kedv és vigasztalás. A haza földjén végig Zengjen győzelmi dal, Hogy miénk lett a dicső, A fényes diadal. Fordította: llévai Károly. A mi tüzérségünk. Történelmi feljegyzések bizonyítják, hogy a granadai mórok már ágyukat alkalmaztak 1323-ban Baza várának ostrománál. Arról pedig még régibb adataink vannak, hogy a lóport miként kell készíteni. Rogerius Bacon, a tudós angol barát leírja a módját már a XIII. században, sőt leirja ugyanezt „Liber ignium ad com- burendos hostes“ cimü könyvében Marcus Gra- ecus is, akiről nem tudjuk ugyan pontosan, hogy mikor élt, de mindenesetre Bacon előtt. Mindazonáltal az ágyuk használata a háborúban csak nagyon későn terjedett el. Az olasz condottierik nem tartották vitézekhez méltó dolognak ágyuk alkalmazását a nyilt csatákban s legföljebb várak ostrománál használták azokat. Ilyen célra öntette 1453-ban a magyar származású Orbán mester is azt a hires ágyút, mely a törököknek Konstantinápoly ostromakor tett kitűnő szolgálatot. i XI. Lajos francia király az ő olasz háborújában már nagyobb számú ágyút alkalmazott, melyeknek egy részét Leonardo da Vinci, a hires festő és még híresebb mechanikus öntötte a számára. Ugyan e korban a mi Hunyadi Mátyás királyunknak is voltak ágyúi, még pedig olyanok, amelyek idehaza készültek. Több városunkban volt ágyuöntő műhely, igy Budán, Pozsonyban, Bártfán, Kassán és Brassóban. Ez utóbbi városból a megmaradt számadási könyvek azt is megtartották részünkre, hogy mennyibe került akkor egy ágyú öntése, 1526-ban Szaniszló mester 70 forintot kapott az öntésért, az ahoz szükséges réz pedig 290 forintba került. Persze a mai pénzben ez sokszorta többet jelentene, mert nagy ágyúról volt szó, amelyhez 54 mázsa rezet használtak fel. S még ennél nagyobb ágyukat is gyártottak hazánkban. így Báthory Zsig- mond faltörő öreg ágyúja nagysága megközelítette a modern uj ágyu-kolosszusokat, öt öl (tiz méter) volt a hossza, „a golyóbisa pedig, melyet vetne, ötven egész fontos.“ Amikor már nagyjában használták nyilt csatákban a tábori ágyukat, még nagyon sokáig nem voltak állandó rendes csapatok, amelyek azokat kezelték. A közös hadseregnek van nehány gyalogos ezrede, melyeket még a harminc éves háborúban állítottak fel (a 24, 50, 8 és 54 I számuak), lovassági ezredeink között is van j egynéhány, mely már a spanyol örökösödési ! háború előtt létezett, ellenben a tüzérséget csak | jóval későbben szervezték. Legnagyobb érdeme | ebben Liechtenstein Vencelnek volt 1744--1472. ! között, kinek művét azután gróf Collorado Jó-
