Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-21 / 2. szám

Felsőbányái Hírlap Különfélék. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság pén­teken tartotta meg rendes havi ülését Uosvay Aladár alispán elnöklésével, ki az njév alkal­mából üdvözölte a megjelent tagokat, azon kí­vánságának adva kifejezést, vajha az újév hozná meg a haza boldogulását. Az alispáni jelen­tés felolvasása után az albizottságok alakíttattak meg. Ezt megelőzőleg dr. Falusi Árpád és Tóth Mór felszólalása folytán a bizottság felirat inté­zését határozta el a földmivelésiigyi miniszter­hez a szállító eszközök regulása és fizetése tár­gyában, kitől támogatást és orvoslást kér. A közigazgatási bizottság ugyanakkor alakította meg szakbizottságait. A szakbizottságok a kö­vetkezőleg alakultak meg: Fegyelmi választ­mány : Rendes tagok: Kende Zsigmond, dr. Falussy Árpád, Plachy Gyula, Kacsó Károly. Póttagok: Szuhányi Ferenc, Bodnár György. Ár vaüyyi felebbviteli küldöttség: Rendes ta­gok : N Szabó Antal, Tóth Mór. — Dr. Böször­ményi Emil póttag. Erdészeti bizottság: Ilos- vay Aladár, Kacsó Károly, Plachy Gyula. Pót­adó elleni felszólalási bizottság: Jékey Zsig­mond, Tóth Mór, Madarassy Dezső, Jármy An­dor. Adóügyi bizottság: Rendes tagok: N Szabó Antal, dr. Falussy Árpád, Jékey Zsigmond, Jármy Andor. Póttagok: Domahidy Viktor, Tóth Mór. A börtönvizsgáló bizottság múlt évi tagjai újra megválasztattak. Háborús Estély van tervezve f. évi feb­ruár 2-ára a városi vendéglő nagy termében. Közreműködnek : Tomasovszky Imre, Kilián Bé- láné, b. Sintenis Ilonka, Nagy Károly, Háder Ferenc és a Jékly Károly vezetése alatt álló dalárda. Lesz felolvasás is. Házasság. Csausz Gabriellát Dr. Csausz Károly felsőbányái városi főorvos leányát, ka­rácsony másodnapján vezette oltárhoz Papp László m. kir. erdőmérnök Budapestről. Mint tanuk: Malenszky Károly főbányabiztos és Bauer Gyula bányamérnök szerepeltek. A polgári esketést Farkas Jenő polgármester, a menyasz- szony nagybátyja, a templomi esketést Ditzig Béla nagybányai r. k. segédlelkész végezte, mint a családnak jó barátja. Esküvő után az ifjú pár Budapestre utazott. Jó szerencsét. Megrázó tragédia. Megrázó tragédiáról értesültünk, melynek sajnálatra s igazi részvétre méltó hősei a városunkban is jól ismert Lázár János lacfalusi állami tanító és tanító felesége. A kolozsvári Karolina kórház sebészeti kliniká­ján ugyanis Lázár János állami tanító a harc­téren szerzett sebei következtében éppen akkor lehelte ki lelkét, mikor bajtarsai a román kará­csony évfordulóját ünnepelték. Ugyanakkor ve­tett önkezével véget életének fiatal felesége, aki eljött falujából meghalni Kolozsvárra, hogy ne élje túl férje halálát s egy sírba aludja örök ál­mát élettársával. Lázár János a szatmármegyei Laczfaiu község állami iskolájának volt igazgató tanítója. A románlakta nemzetiségi vidéken tör­hetetlen hittel terjesztette a magyar nyelvet. Érdemei feltűntek felebbvalói előtt is és több­ször állították nyílt dicséretben pályatársai min­taképéül. A fiatal tanító a szintén szatmárme­gyei nagynyiresi iskola igazgatójának leányát, Pap Mariskát vette pár évvel ezelőtt feleségül, akivel ideális boidog családi életet élt. A rész­leges mozgósításkor bevonult. A harctéren oly derekasan küzdött, hogy közlegényből szakasz­vezetőnek léptették elő. December 31-én a fel­sőmagyarországi A . . . s községnél ütköztek meg az oroszokkal s véres csata után Lázár János rohamra vezetle szakaszát Lázár már nem érhette meg a diadalt, mert roham közben egy golyó halántékon találta, mire összeesett a csatatéren. Temetésüket egyszerre tartották meg a Karolina-kórház kápolnájából, Kolozs­vár közönségének óriási részvéte mellett. — A laczfalusi állami iskola gondnoksága a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: A lacfalusi ál- j lami elemi iskola gondnoksága őszinte és mély j fájdalommal tudatja, hogy hivatását buzgón tel­jesítő derék és jó tanítója Lázár János a kár- | páti harctéren kapott súlyos sebesülése folytán j a kolozsvári tábori kórházban f. hó 8-án hősi j halált halt. Halála magával ragadta szeretett | hitvesét Pap Mariskát is. Temetésük Kolozsvá­ron lesz a mai napon. Felsőbánya 1915. január 9. Áldás emlékükre! A szeretet erősebb mint a halál. Alulírottak az ösz- I szes rokonság nevében fájdalommal s megtört szívvel tudatjuk, hogy az elfelejthetetlen férj, I szerető apa, vő, testvér, sógor és rokon Schnir Imre m. kir. b.-pénztáritok f. hó 18-án hajnali 1 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 40-ik és házassága 16-ik évében, rövid és békén viselt szenvedés után csendesen az Urban el­hunyt. Drága kedves halottunkat f. hó 20-án délután 3 órakor fogjuk a róm. katli. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise-áldozatot f. hó 20-án reggel 9 órakor fogjuk az egek Urának íelajánl- tatni. Felsőbánya, 1915. január 18. Béke lengjen áldott porai felett! Schnir Imréné szül. Dächer Anna neje. Schnir Imre és Vilma gyermekei. I Dächer Mártonná anyósa. Továbbá testvérei sógorai és sógornői. A vegyes kohászati bizottság ülése. Múlt hó 30-án tartotta meg a vegyes kohászati bizottság szokásos évi ülését Fernezelyen, Far­kas Jenő polgármester elnöklete alatt. A bizott­ság mindent a legnagyobb rendben talált s jegy­zőkönyvi köszönetét szavazott Hullán János bá­nyatanácsosnak s a fernezélyi kohó tisztviselőinek. A búza és rozskészletekre vonatkozó­lag a m. kir. földmivelésügyi miniszter rende- | letet bocsátott ki, melyben meghagyja, hogy mindenki csak annyi készletet tartson meg, a mennyire a maguk házánál szükségük lesz. A többletet bocsássák forgalomba a hadsereg s azok részére, kiknek búzára és rozsra szüksé­gük van. „Áki rejtegeti a gabonát, amire a maga hazában és gazdaságában nincsen okvet­len szüksége“ — mondja a miniszter - „vét­kezik a haza ellen és a£ ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét.“ A hősi halált halt katonák özvegyei­nek nyilvántartása. A közigazgatási hatósá­gok már legközelebb megkezdik a harcban el­esettek családtagjainak nyilvántartását. A főváros területén a kerületi elöljáróságok fogják végezni e munkát, amelynek alápja a veszteségi kimu­tatás lesz,. Az elesett katonák hátramaradottjai­nak személyesen kelP'jel'éntkezniök az illetékes kerületi elöljáróságon és fel kell mutatniok a halálesetet közlő veszteségi kimutatás egyik példányát. Semmiféle más iratot, értesítést, ha­tósági igazolást a haláleset bizonyítására el nem fogadnák. Az elesettek _ családjairól törzslapok készülnek, amelyek majd a további segélyezés ■ és ellátás alapjául fognak szolgálni. A halálese­tet követő első hat hónapon a család a rendes ! törvényszerű katonai segítséget kapja meg, - azontúl pedig az elesettek katonai rangjával arányban álló tartásdijat utalnak ki számukra. Külön jegy zék készül azokról a katonákról aki­ket a veszteségi kimutatás „eltűnt“-nek minősít, ezek hozzátartozói mindaddig a törvényes állami segítséget kapják, mig a háborúban eltűntek holttá nyilvánítási eljárása szabályozást nem nyer. Január 5-én megkezdik az újonnan beso­rozott és behívott népfelkelők családjainak ösz- szeirását is, ezek segélyezésének módja és mér­téke csak az irás alapján készült statisztika ered­ményének ismertetése után fog megállapítást nyerni. Az elesettek és az újonnan behivottak összeírásának megkezdését hirdetményen közük a közönséggel. Hadi menetrend. Hivatalosan vesszük az értesítést, hogy a debreceni üzletvezetőség vo­nalain a múlt szerda éjféltől kezdve a hadi me­netrend lép életbe. Változás a menetrendben. A vasúti menetrend további intézkedésig ismét megvál­tozott. Szatmár felé, egyelőre csak a reggel 5 óra után induló vonat közlekedik s onnan este 10 óra után érkezik, naponta egy vonat Felső­bányára. Szatmárról az esti vonat indul Buda­pestre s a reggeli 6 órás érkezik Szatmán-a. Az \g\4. évi húsfogyasztás Felsőbá­nyán. A közvágóhídon levágatot: 350 szarvas- marha, 130 borjú, 2 bivaly, 3 bivalybornyu, 540 juh, 331 bárány, 6 kecske, 29 gödölye és 302 sertés. Mint közfogyasztásra alkalmatlan elko- boztatott 2 szarvasmarim és 6 sertés. A f. é. január 4-iki állatvásárra fel­hajtatott: szarvasmarha 300, eladatott 103, fel­hajtatott ló 120, eladatott 34, felhajtatott sertés 100, eladatott 22. A vásár jövedelme volt 8 K 38 f, kiadás levonásával 156 K 74 f. Schnir Imre. Az elesettek anyakönyvezése. Sándor János belügyminiszter rendeletet adott ki, mely­ben utasítja az illetékes községi és városi anya- könyvezetőket, hogy a szorosan vett Magyar- ország területén községi illetőséggel birt katonai egyéneknek, vagy a katonai kötelékbe nem tar­tozó, de a mozgósított fegyveres erőt követő polgári egyéneknek halálesete kizárólag a had­ügyminisztérium által közölt hivatalos adatok alapján anyakönyvezendő. A halotti anyakönyvi kivonat az illető községi elöljáróságnak külden­dő meg, amelyek azt haladéktalanul kiadják a haláleset fölvételre hivatott közegeknek. Ezen­kívül a belügyminiszter körrendeletét bocsátott ki az elesett hadba vonultak kiskorú gyerme­keinek fokozott gyámhatósági védelme iránt. A háború mérlege. Tisza István hatal­mas beszédének méltatásával kapcsolatosan a német politikai világnak egyik előkelő alakja igy állapítja meg a háború mérlegét: — Nem nekünk volt arra szükség, hogy kijelentessék : hii szövetségesünkkel, a magyar és osztrák hadviselő féllel mi benső és testvé­ries harmóniában vagyunk. Az ellenfél rágal­maira kapott hatalmas feleletet. — A mi elleefeleink hasonló egyetértéssel ! nem dicsérhetnek, hiszen Anglia nem kívánhatja j az orosz hatalom tultengését, Oroszországnak I nem lehet kedves az angol világuralom újabb I megerősítése és Franciaország nem tekintheti jobb jövendője zálogának az Oroszországtól való függőséget. Ha az álltánt győzne is, alig élvez­hetné diadala gyümölcseit, tagjai kénytelenek volnának egymás ellen fordítani a fegyvert. Hasztalan minden beszéd, oly erős, a népek jobbik érzésében gyökerező szövetség, mint Bismarck és Andrássy alkotása, még nem volt a világon. Mi meg győzhetetlenek vagyunk, még a háború változó eshetőségei közepette js nyugalommal hirdethetjük ezt az igazságot. És annál nagyobb nyugalommal tekinthetünk a jö­vendőbe, mert a mi Istenbe, még igazságunkba vetett hitünkkel és eddig való nagy sikereinkkel csak az ántánt csalódásai állanak szemben. Itt a mérleg! Várták, hogy egyes népek, nemzetek ke­belében politikai íelforgatások és nemzetiségi felfordulások lesznek. Csalódtak. Ezt már ők is beismerik. A kettős monarchiában az atyuska hivó szózata kudarcot vallott. A magyarság soha egysége­sebb nem volt. Trieszt ködképében bíztak, hogy az olasz szövetségesünket felbillentik. Hol a ködkép? Eloszlott. Az olasz szövetséges rendületlenül semleges. A Balkánon Ígéretek és fenyegetések nem használtak. Kosarat kapott. Bukarest, Szófia és még Görögország is megtámadták az aktiv bele- avatkozást. Portugália habozik? Nos várjunk. És a japánok körül való utazás nem szégyen-e Európának? Törökország diadalmasan halad előre és sikeresen szervez az angol uralom ellen. Ame­rika semleges államok élére lép és óvást tesz Anglia kalózkodása ellen. Az óvásból egy kis furcsa bonyodalom is lehet. Nálunk tehát a nagy közönség tisztán és világosan látja a helyzetet. Hol van Németország lehengerlése? Berlin Bécs és a többi? Mi hűek maradunk a testvéri törekvésekben, az igazságban, amelynek zász­lója alatt küzdünk és ha Isten is úgy akarja: győzni is fogunk. Háborús munka. Nemrégen alkalmunk volt beszélni egy kisgazdával, aki körülbelül a következőket beszélte: Vannak és pedig különö­sen az asszonyok között sokan, akik a háború tartama alatt segélyt kapnak és azt gondolják, hogy mivel ez a segély elegendő a megélhetésre, dolgozniok nem kell. Nem is mennek napszámba, hiába hívják őket, hanem élnek abból a pénzből, amit a kincstár fizet nekik. Pedig ez helytelen felfogás. Mert első sorban is nem tudják, mit hoz a jövő és nem lesznek-e nagyon is rászorulva a háború után arra, amit most mint hadisegélyt kapnak. Az állam bizonyára nem azért nyújtja ezt a segélyt, hogy munkátlanokat támogasson és mindnyájunk érdeke megköveteli, hogy ma még inkább dolgozzék az, aki dolgozni tud, mint béke idején! - Mi csak annyit mondhatunk, hogy ennek a gazdának igaza van és úgy önnönmaga, mint a haza ellen cselekszik az, aki a hadsegélyt engedélynek tekinti a henyélésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom