Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1915-06-10 / 12. szám

Felsőbányái Hírlap

Az érdekesnek Ígérkező felszólalások azonban — igen okosan — elmaradtak.

Csaba Adorján főispán különben interpelláció nélkül is utalt a vármegye legutóbb történt kellemetlen szenzációira. Erélyesen, de azért nem elfogult haraggal, tapintatosan, de a bűnösöknek egyetlen szóval való mentegetése nélkül.

A közgyűlést meglehetősen csekély számú bizottsági tag jelenlétében nyitotta meg Csaba Adorján főispán.

Megnyitó beszédében az olasz háború kitörésével foglalkozott.

— A természet örök törvényei szerint — mondotta a főispán — emberi alkotás csak akkor állhat fenn és lehet maradandó, ha az alkotás morális alapokon nyugszik. Nemzetek csak akkor lehetnek nagyok és hosszú életűek, ha szervezetük a jog, igazság és becsület biztos bázisára vannak fektetve.

— A mostani világfelforgató eseményeket szemlélve szomorú tapasztalatot szereztünk. Nagy nemzetek állami szervezetét mintaként tekintettük, kultúráját és népeinek műveltségét csodáltuk, de mindez csak illúziónak bizonyult. A külső fény és csillogás csak elrejtette leikeik nemtelenségét, mely az első alkalommal kitört belőlük és az őskorba illő vadságot és kegyetlenséget tárták szemeink elé.

— Ha jogos felháborodás indokolhatja a szenvedélyek fékevesztését, úgy erre nekünk lett volna jogosultságunk. De mi itthon és hadseregünk a harctéren máig is megállot- tunk a morális alapon, sem mi, sem szövetségeseink egy percig sem törtünk le az általános isteni és műveltség által kifejtett humanizmus ösvényéről.

— Vannak minálunk is az emberi gyarlóságban gyökeredző vadságnak kitörései, fordultak elő a kapzsiság és önzés szülte bűnök, de a mi társadalmunk ezekkel az aberrációkkal sohasem azonosította magát.

— Fordultak elő, fájdalom, közvetlen környezetünkben is bűnös dolgok, de társadalmunk maga mutatott ujjal reá a bűnökre, akiket a társadalomból ki is küszöböltünk. Egyesek bűneiből azonban a társadalom romlottságára igazságos biró nem következtethet.

— De uram és teremtőm, mit mondjunk egy nemzetre, amelynél nem egyesek rosszaságáról, hanem az egész állami szervezet összes polgárainak posványba sülyedéséről van szó ? Egy nemzetről, amelynek a közvéleménye követeli a hitszegést s a legfelsőbb fórum: a parlament és a király szentesíti azt. Hitszegés és orgyilkosság, ezt követte el velünk szemben az olasz nemzet.

— Az a manifesztum, amelyet Európa leglovagiasabb gondolkodású fejedelme: királyunk bocsájtott ki népeihez, ítélet, mely a becsetelenséget egy nemzetnek a legrettenetesebb módon és megcáfolhatatlanul vágja szemébe, örök időkre szóló históriai okmány ez a manifesztum, melyet a feledés homálya sohasem takarhat el s amely okmány a Kain bélyegét örök időkre rányomta az olasz nemzet homlokára.

— Rettenetes a bűntény, amelyet az olaszok ellenünk elkövettek. De él az örök igazság: rettenetesnek kell lenni a bütihődés- nek is.

— Ne tekintsünk aggodalommal a jövőbe ... Mi morális alapon állunk, társadalmunk egészséges. Katonáink nemzetiségi és valláskülömbség nélkül vérük özönével bizonyították a király és haza iránti hűségüket. Ez a nemzet élni fog tovább is. Tisztitó tűz a háború, amely megolvasztja a nemes ércet és kiküszöböli belőle a salakot. Ennek a megtisztult elemnek, a harctérről megujhodott szívvel és nemesedett lélekkel visszatérő hősöknek kell az újból kiépítendő nagy Magyarország társadalmát szervezni és reorganizálni. Éljen a haza és éljen a király!

A bizottsági tagok hatalmas éljenzése zárta be a főispán beszédét.

A jegyzőkönyv hitelesítő bizottságnak kirendelése után a vármegye elesett hőseiről: dr. n. Szabó Albertról, Illyés Olivér főhadnagyról és Tóth József vármegyei aljegyzőről emlékezett meg a főispán kegyeletes, megható szavakkal. Indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az elesett hősök emlékét a jegyzőkönyvben külön lapon örökíti meg és hozzátartozóikhoz részvétiratot intéz.

Az alispáni jelentés beszámol arról, hogy a vármegye árvaszéke 320 ezer koronát jegyzett a hadi kölcsönre.

A Jékey Zsigmond halálával megüresedett j közigazgatási bizottsági helyre dr. Vetzák Ede í választatott meg.

A tárgysorozat többi, jelentéktelen pontjának letárgyalása után' a közgyűlés délben véget ért.

Az erdélyi Kárpátok.

A Déli-Kárpátok sokkal tömegesebbek, egyszerűbb felépítésűek, mint a Keleti-Kárpátok. A hatalmas hegység a fogarasi havasokkal kezdődik s igy evezzük a hegységet egész a vöröstoronyi szorosig.

A vöröstoronyi szoroson túl, nyugatra a szebeni havasok kezdődnek, ezekkel párhuza- |

mosan már az ország határán kívül a Lotru- hegység hatalmas gerince fut. A kettő a Paring- havasok tömegeibe olvad bele. A hegyóriásoknak ezt a nagyszerű sorozatát a Zsil áttörése, az úgynevezett Szurduk szoros szakítja meg. Oly szűk ez a völgyszoros, hogy nem is volt benne ut, hanem a közlekedés kikerülte s az | országút felkapaszkodott az 1624 méter magas Vulkán hágón.

Ezen túl nyugatra a Vulkán-hegység megint óriási bércfal, folytatatása a Gondolán, meg a Szárlcó s itt lekanyarodik a hegynek ez a nagyszerű rendszere a Dunához. A Herkules- fürdő fölött emelkedő Damogled vonulatával éri el a Dunát.

A Déli-Kárpátoknak itt csak határmenti részeit irtuk le. A határon végignyuló láncok mögött hazánk belsejében még hatalmas hegy- ; vidék van. A Vöröstorony-szorostó! kiindulva, a határmenti hegyláncokat folyton szélesedő zónában kisérik a hunyadmegyei, meg a krassószö- rényi hegységek.

Vájjon melyek azok a helyek, ahol valamely nagy hadseregnek be lehetne törni az országába úgy, hogy kívül maradt fősereggel való összeköttetése meg ne szakadhasson és a betörő ! seregrészek számára mindig könnyen lehessen j muníciót és élelmet szállítani ?

A borgói hágó olyan mélyen benn van a i hegyek közt s olyan magas, hogy itt a védelem aránylag könnyű. A hágón alul Erdély felé szűk völgy következik. Ezen csak úgy lehetne előre törtetni, ha a környező hegyeket is megszállja az ellenség. Ez rendkívül nehéz feladat, azért roppant nagy túlerőre volna szükség, hogy itt ellenség be tudjon jutni.

Még nehezebb volna neki a Tölgyes, Békás és Gyimes szorosokon át behatolni. Maguk a szorosok is igen könnyen, kis erővel könnyen védelmezhetők, de ha még ezeken át is törtek, keresztül kell hatolni a főlánc hágóin. Aki már kocsizott Toplicáról Borszékre, az tudja, hogy micsoda nehézségekkel jár ez. A hágón túl a gyergyói és csíki medencék következnek. Itt dontőleg meg lehet verni az ellenséget. A leg- rnttenetesebb katasztrófa érheti ezekben a vakmerő betolakodókat. És még ha itt is győzött, következik a Hargita. Újra hatalmas akadály kezdődnék; a hágó-védekezés . . .

Bátran mondhatom, hogy végzetes vesztébe rohanna az az ellenség, amely a Székelyföld szoros utjain próbálja meg a betörést!

Ugyanaz áll az ojtozi szorosra nézve is. Maga a szoros Sósmezőnél nagyszerűen védelmezhető, de a hágón való áthatoláshoz tízszeres túlerőre van szükség. A háromszéki medencébe bejutott ellenség pedig legtökéletesebb csapdába kerülne. Éppen ez volt a helyzete a

ismét beszálltunk és tovább robogott a vonat. D. u. 2 órakor érkeztünk Stanislauba. Szép, nagy indóháza tele sebesültekkel. A város külső képéről leolvasható volt a háborús izgalom. A pályaudvaron lengyel vöröskeresztes svesz- terek fogadtak és szívesen kínáltak teával (de nem rumossal), ami nekünk magyar embereknek nem Ízlett. Itt csalódtunk, mert azt hittük, hogy meleg bor. Megjegyzem, hogy Galíciában oly hideg volt, mint nálunk novemberi hónapban szokott lenni. Erősen őszi idő volt. A föld néha keményen deres volt reggel.

2 — 3 órai pihenő után mintegy 16 km.-re eső faluba értünk, ott éjjeleztünk a falu határában a jó deres mezőn. Éjfél tájban erős puskaropogásra ébredtünk, melyre rövidesen riadó következett. Reszketett a lélek bennünk és mindannyiunkon valami különös érzés vett erőt, az első halálfélelem, mely dacára minden biztosságunknak, mindannyiunkkal közös; az első kereszttüzek átéléséig.

Csakhamar tovább folytattuk éjjelezésiin- ket, mert a tüzet saját csapataink adták le, ellenséges járőrökre.

Vasárnap d. e. 29-én fejlődtünk ki először rajvonalba és megkezdődött a tüzelés. Bizony rettenetes lelki állapotok között történt meg a kereszttűz. Magaslaton, krumpli földön feküdtünk és reszkető kézzel huztuk fel a ravaszt és ez igy tartott pár óráig, mig egy közeli erdőbe csúsztunk és jó fedezéket találtunk egy-egy vastag faíörzs mellett. Innen már élvezettel tüzeltünk a szemben levő magaslatra, honnan az ellenség meglapulva szórta felénk lövegeit. Jól

irányzott lövegeinkkel kivertük az ellenséget. Futásuk közben jól esett látni és bátorítólag hatott ránk, mikor egy-egy muszka lövegeink által találva elesett. Ezután csakhamar űzni kezdtük őket, szépen rajvonalba fejlődve, oldalt vettük a szembe fekvő magaslatot és haladtunk az ellenség után. Mire célhoz értünk volna, két oldalról ágyutüzet kaptunk.

Nekünk nem lévén ágyunk, megállította hadunkat, menekülésre kényszeritett és üldözött kegyetlenül. Menekülés közben, fegyvereink kivételével mindent eldobtunk, hogy könnyeb- ! ben menthessük meg életünket. Futás közben egy szomszéd menekülőnek a fejét vitte szét ; egy gránát. Rettentő benyomást gyakorolt min- j dünkre. Végre egy harmad vagy negyedik hegy hátán megpihentünk, búsulva elvesztett reménységünkön. Pihenőnket az utánunk vonuló tüzérség ismét megszakította és a srapnell egész halmazát zúdította felénk s űzött késő estig. Végre elértük H. várost, hol vonat állt készen az esetleges továbbmenekülésre. Azonban erre nem volt szükség. Másnapra virradva a Pl. város mellett lévő magaslatra mentünk. Sok népfölkelő és huszár táborozott ott. 10 óra tájban tüzelést hallottunk. Jön egy küldönc, hogy a muszkák H. városban vannak, a muníciónk és a pénztár veszélyben. Egy újabb jelentés szerint a mieink adtak össztüzet egy ellenséges repülőgépre. Este aztán elindultunk, és egész éjjel meneteltünk. Egy rövid pihenőt kaptunk. Talán három órát. Utainkat erdőn, mezőn, árkon, bokron tovább folytatva, egy faluba értünk. A nevét nem tudom. Itt hallottuk, hogy a közeli faluban ellenség tanyázik.

Elindultunk kiűzésére, ami kevés puskatüz után i sikerült is. Azonban egy közös ezredbeli vona- j tot sikerült teljesen elfogniok. Ekkor már tu- | datába voltunk a túlerőnek, amint a román J fiuk mondták: Ruszke á tetá ká frun frun zál [ si járbá. Innén visszafelé térve St. nagy gyárvárosban értünk szeptember 4-éri. Itt is alig pár órát pihentünk tovább kellett menni. Végre elértünk egy közeli erdőben cirka 5 — 6 kmt. St., itt már hosszú lövészárkok vártak, melyekben 4-5 napig vártuk az ellenséget; azonban jöttöket nem bírtuk bevárni, kijöttünk a fedezékből egyesülve az osztrákok honvédségével mentünk fölkeresni hollétüket. Mi tartalékot képezve egy nagyon vakonturásos mezon feküdtünk és tanulmányoztuk a landverek előnyomulását, ami alapos tüzként történt. Már-már céihoz értek, mikor aztán kitört az ágyutűz, j mellyel szemben erőnk nem volt; ismét futással menekültünk és az ágyutűz űzött hosszú km.-ken át. Végre U. községbe értünk. Hideg fagyos éjjet töltöttünk a mezőn, A késő esti órában nagy tüzet láttunk St. felől. Vagy St. egy részét, vagy valamelyik falut gyújtotta fel a musz- J ka rabló-had. Másnap délbe ebédeltünk, de ebédünket nem fejezhettük be, java részét el kellett önteni, mert jöttek a hozákok. Huszáraink szives fogadtatásba akarták részesíteni, elibök mentek; de ők ágyutűz segítségével nyomultak előre. Tiz perc múlva huszárainknak vissza kellett vonulni. Mi 'aztán a kész lövész árokba szaladtunk, fölvenni a tüzet az ellennel. Kevés ideig tartott, mert az ellentől szórt srapnelek kivertek az állásunkból. Az ágyú és gép- fegyver-tüz üldözött egész Dr-ig, szintén nagy