Felsőbányai Hírlap, 1915 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1915-03-04 / 5. szám
Felsőbányái Hírlap zsírtartalmát kimutassa s arra az eredményre jutott, hogy abban annyi zsir van, hogy minden lakosra naponkint 20 gramm ételzsirjut. A háborút nemcsak a harctéren vívják; a gazdasági téren is, a gazdasági győzelemnek pedig leghathatósabb fegyvere a takarékosság. A piaci árak szabályozása. Egyik nagyváradi lapban olvassuk a következő sorokat: A rendőrség nagyon helyesen arra az álláspontra kelyezkedett a piaci árusítókkal szemben, hogy ha nem is tudja őket kötelezni arra, hogy bizonyos áron adják el portékáikat, mindenesetre a közönség érdekében megítélheti, hogy ki árusíthat a nagyváradi piacon és ki nem. Ennek az elvnek következésképen csakis azokat engedi a jövőben a nagyváradi rendőrség árusítani a piacon, akik egy bizonyos maximális árhatárt nem lépnek túl. Akik ezen az árhatáron túl akarják piaci cikkeiket értékesíteni, azokat egyszerűen eltiltja a rendőrség a piactól, nem engedi őket árusítani. így történt, hogy már tegnap igen jelentős áresések voltak a piacon. Elsősorban csökkent a tej ára. Tegnapelőtt még a tej literjét 40 fillérért árusították, tegnap már 32 fillér volt a tej. A krumpli ára az ezelőtti 14 fülén él szemben 10-11 fillér maximumra szállt le; a tojás mától kezdve 9 fillér, inig ezelőtt 10—12fillérért lehetett tojást venni. Hadvezérek nyilatkozatai. Egyik nagy német lap a karácsonyi ünnepek alkalmából megkérdezte a világháború ismert hadvezéreit, hogy milyen gondolatokkal fogadja a nép a karácsonyt. j Iámmá válik. A legnagyobb veszteségek Angliát fogják érni, különösen gyarmati birtokain. Megkezdődik hatalmának letűnése s nagy nyugtalanságok lesznek Indiában. Törökországban nagyarányú külföldi cselszövések indulnak meg abból a célból, hogy Törökországot földarabolják, az intrikák azonban meghiúsulnak, az izlam- világ pedig nagy jövő előtt fog állani, ha a padisahnak engedelmeskedik. Nem lehet tagadni, hogy az arab jövendőmondó ebben az - ismételjük, - 1913. novemberében Konstantinápolyban megjelent könyvben legalább is meglepő éleslátást árult el. A hősi halál bejegyzése az anyakönyvbe. A belügyminiszter körrendeletét adott ki, amelyben kijelenti, hogy a katonai egyének haláleseteiről az állami anyakönyvvezetők részére adott értesítéseiben mindig kifejezésre fogja jutattni az elhalt hősi önfeláldozását. Felhívja az anyakönyvvezetőket, hogy az ilyen értesítésekben foglaltakat a halotti anyakönyvbe szószerint vezessék be és az örökösödési céljaira szolgáló havi kimutatásokba is Írják be az illetők katonai jellegét és azt, hogy hősi halált haltak. Az árvaszékhez intézett körrendeletében pedig a miniszter felhívta az árvaszéket, hogy mindazokban a gyámügyekben, amelyekben oly egyénről van szó, aki háborúban esett el, a háborúban szenvedett sebesülés vagy ott szerzett betegség következtében halt el, ezt a körülményt a hivatalos iratokban a közölt hiteles értesítések alapján az ott megjelölt módon mindig kifejezésre juttassák. A hadvezérek feleleteiből a következőket köFrigyes főherceg: Mindannyiunk egyesült munkájában van az erő. Hötzendoríi Conrdd hadseregünk vezérkari főnöke: Önzetlenül és hűségesen akarunk a közös cél érdekében rendületlenül összetartani; ezzel már azoknak is tartozunk, akik e forró küzdelemben hősies kötelességteljesités közben életüket vesztették, szilárdul bizva a végleges győzelemben. Danid lovassági tábornokunk: Szorosan egyesülve bátor és dicsőséges német fegyvertársainkkal végig fogjuk harcolni a reánk kény- szeritett küzdelmet, inig az Isten sc-gitségével teljes és döntő sikert ki nem vívtuk és az igazságot diadalra nem segítettük. Rendületlenül és utolsó leheletünkig híven a hazáért ! IHndenburg a németek fővezére: Az az óhajunk, hogy a kitartás, a hűség, a császárhoz és a birodalomhoz való és egyetértés, az isten- félelem, a komoly kötelesség tudás és az eszmények nagyrabecsülése a béke esztendejének hosszú sorát szerezze meg népünknek, a háborúnak Isten kegyelméből becsülettel való befejezése után. Mint nagy idők legértékesebb hagyománya, ez maradjon meg tartósan számunkra. Arab jövendölés. Egy hires arab sejk és csillagász az 1913. év novemberében Konstantinápolyban megjelent könyvében jövendöléseket tett, amelyekből idáig egy és más már be is teljesedett. Abban az időben, mikor a sejk jövendölése napvilágot látott, még senki sem sejthette a bekövetkezendő eseményeket. A római „Giornele d’ Italia“ kivonatos ismertetést közöl ezekből a jövendölésekből. Megjövendölte a sejk azt is, hogy egyik közeli esztendőben egyik európai uralkodóház sarját külföldön szőtt összeesküvés következtében megfogják gyilkolni s a nagy világháború, — amelyről már annyi szó eset - ebben az évben ki fog törni. Az arab sejk a háború kimenetele felől azt jövendölte, hogy Németország és Ausztria-Magyarország fognák győzni Olaszországra vonatkozólag a jóslata, hogy Eybiában nyugalom fog beáilani, a tengeren azonban Olaszországnak nehézségei lesznek Franciaországgal. Franciaország és Oroszország nagy veszteségeket fognak szenvedni. Francia- országban azonkívül forradalom is lesz, pár év múlva azonban visszatér az országba a régi állapot. Oroszországnak háborúja lesz Ázsiával s ennek végeztével „valóban alkotmányos“ álEgy megfigyelés. Német iró rajzolta ezt a következő képet. Nemzetének naiv, ártatlan de tanulságos humora szól róla s ezek mióta „Jönnek a németek,“ azóta divatban vannak: Egy nizzai kávéházban ültünk, többen — mondja — Franciául beszélgettünk, mert más és más nemzeti volt a társaság, kellett, hogy megérthessék egymást. Egy másik sarokban elegáns nő ült, aki csakhamar fizetett és távozott, de véletlenül ott feledte a táskáját. Az ott hagyott jószágot elsőnek az angol vette észre, de tette magát, mintha nem törődnék vele és hallgatott. Várta mi lesz. Majd észrevette a francia is, villámgyorsan felugrott: „Quel bonheur! - megfogok ismerkedni a kis drága nővel“ - kiáltotta faját jellemző szavakkal és szaladt utána. Megszólal az osztrák: „Né, hogy neki iramodott az az ember, a táskát mégis ott feledte, jó lesz ha odaadjuk a pincérnek, vigyázzon rá.“ „Azt már én magam fogom fel vinni a rendőrségre,“ szólt a porosz. Az orosz ezalatt alattomosan, irigykedve nézegette forgatgatta a táskát. Az olasz hirtelen a helyzet magaslatára emelkedve kivágta: „Az a nő a nővérein adják ide nekem én majd eljuttatom.“ „Ha a nővére az a nő akkor csakugyan oda kell neki adni,“ mondta újból a minden szére-szóra bediiiő osztrák. Igen csakhogy a táska már nem volt sehol a nagy beszédben a görög szép csendesen elcsúsztatta. Át is kutatták az atyafit, de akkor már nála sem volt a táska. Szőrin-szálán elveszett. Közben a japán sunyin kiosont az ajtón s fütyörészve loholt el. Nála volt a táska. Ez a skicc még augusztusban készült, de kimondaná, hogy nincs igaz benne. Es jellemző. Henyélés a hadisegély árnyékában. A Gazdaszövetség, a Magyar Gazdaszövetség hivatalos lapja Írja: Nagyon sajnálatos, hogy akadnak olyan családok, amelyek a hadisegély birtokában henyélnek, nem akarnak dolgozni. Tudunk olyan eseteket is, hogy a birtokos a bevonult béres, vagy gulyás minden konvencióját kiadja az otthon maradt családnak, lakásában meghagyja s ennek dacára sem akar annak egyetlenegy, bár különben teljesen munkabíró tagja sem dolgozni a bevonult családfő helyett, hanem utalnak arra, hogy elég pénzt kapnak az államtól, nincsenek rászorulva a dologra. Komoly tünet ez most és fájdalom, nem szórványos. Ha ezrek és százezrek henyélnek akkor, amikor dolgozni kellene, akkor ne várjunk termést. A hadsegély nem arra való, hogy annak árnyékában munkabíró emberek henyéljenek, ezt meg kell akadályozni a közérdek szempontjából. Ha másként nem lehet, ott, ahol munkabíró tagjai vannak az otíhonhngyott családnak, a hadisegélyt a hitelszövetkezetben kell elhelyezni a bevonult családfő nevére, ott tőkésíteni, hogy amikor visszajön, ő is élvezhesse azt. Feli kell ; villágositani a munkabíró s előbb rendesen dolgozó segélyezetteket, hogy az államnak is vannak szemei s ha henyélésüket észreveszi, hamarosan rájön erre a gondolatra s akkor kénytelen-kelletlen mégis dolgozniok kell. Milyen végzetes csalódást érez majd az a családfő, ha visz- szatér a harcból és egy henyélő családot talál otthon, amely a hadisegélyt, bár erre nem volt rászorulva, az utolsó fillérig felélte, mert nem dolgozott. A falu-vezetőnek költsége, a gazdakörök és a szövetkezetek vezetőinek a feladata, hogy ott, ahol erre szükség mutatkozik, világosítsák fel a segélyezetteket, milyen szomorú kö- vetkezményei lehetnek a segélyezéssel való visz- szaélésnek. A szerkesztésért felelős: Farkas Jenő. Adófizetés iránti hirdetmény. Alulírott városi adóhivatal — ezennel felszólítja mindazon adózókat, - akik az adófőkönyvken előirt és az 1909. évi XI. t.-c. 26. §-a értelmében esedékes adótartozásukat e hó 15-ig be nem fizették, hogy azt járulékaival együtt, a jelen hirdetmény közhírré tételétől számított 8 napon belül, az alulírott városi adóhivatalnál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal meg fog indíttatni. Felsőbánya, 1915. íebr. hó 16-án. Városi adóhivatal. P«|i íáláFiam adóügyi tanácsnok. Meghívó. A Felsőbányái Takarékpénztár Részvénytársaság. XXIV. évi resides közgyűléséi 1915. évi március hó 14-én délelőtt 11 órakor saját helyiségében fogja megtartani, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghivatnak.*) Tó-ir öf oro ras tett; 2 1. Elnök- és a jegyzőválasztás és jegyzőkönyvhitelesitő bizottság kiküldése. 2. Igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése a lefolyt üzletévről, a nyereség felosztása és a szokásos felmentvények. 3. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság újból választása. 4. Esetleg az alapszabályokkal nem ellenkező indítványok tárgyalása. Felsőbánya, 1915. február hó 25-én. Az igazgatóság. *) k zárszámadások az intézet helyiségében a hivatalos órák alatt a kei', törv. értelmében a közgyűlés előtt megtekinthetők. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
